Látják-e a kutyák a szellemeket?

Mindannyian láttunk már olyan videót, ahol a kutya üres sarokba bámul, vonyít vagy reszket. Sokan erre azt mondják: biztos szellemeket lát. Valójában azonban a magyarázat gyakran sokkal prózaibb.

Az ókori Egyiptomban például Anubisznek adott kutyafejet. Úgy tartották, a kutyák éjjel vonyításukkal a túlvilág kapuját nyitják meg. Írországban arról mesélnek, hogy a szélben felcsendülő ugatás a haldoklók lelkét kergető szellemi ebekről árulkodik. A skandináv mitológia szerint Freya istennő szekerét óriáskutyák húzzák, és a földön élők hallják a csaholásukat, mikor átkelnek az égen.

Tudományos magyarázat viszont van. A kutyák hallása és szaglása sokkal erősebb, mint a miénk. Képesek észrevenni távoli neszeket, apró légmozgást vagy ismeretlen szagokat. Ha nem tudják hova tenni az ingert, óvatosan reagálnak. Mi ezt néha szellemészlelésnek értelmezzük.

Érdekes, hogy a pszichiátriai segítőkutyák is bizonyítják, mennyire érzékenyek a „láthatatlan” jelenségekre. A hallucinációk – például szkizofréniában, Parkinson-kórban vagy PTSD-ben – olyan érzékelések, amelyeket a beteg valósnak hisz, pedig kívülről nincs ingert kiváltó forrás.

A segítőkutya kiképzése során megtanulja, hogy ha a gazdi azt hiszi, valaki rejtőzik a szobában, felkutassa a teret. Ha valóban ott van ember, odamegy és jelzi. Ha nincs senki, csendben marad, vagy röviden csahol. Ezzel segít megnyugtatni a gazdát és visszatérni a valósághoz.