Segítsünk a gyerekeknek feldolgozni a kutya halálát

Egy kutya elvesztése senkinek sem könnyű. A felnőtteket is megviseli, a gyerekeket annál inkább. Bár számunkra lehet ez egy lecke arról, hogy milyen gyengék és sebezhetőek is vagyunk, a kicsik nehezen teszik túl magukat ezen a helyzeten. Ezért nagyon fontos, hogy segítsünk gyermekünknek megbékélni a kutya halálával

Ha a kutya és a gyermek közötti kapcsolat szoros volt, úgy közöljük vele a hírt, hogy ne legyen túl sokkoló számára. Magyarázzuk el neki - már ha tudjuk - hogy is van ez a dolog élettel és halállal. Soha nem mondjuk azt, hogy a kutya (vagy bárki más) örökre elaludt. Sok szülő nem is tudja, de gyereke emiatt retteg a sötétségtől, az éjszakától, és ezért nem akar lefeküdni aludni!

A gyerekeket nagyon mélyen megérinti kedvencük elvesztése

Ha számunkra nem kellemetlen, és ő nem fél, kérjük meg, hogy segítsen eltemetni. A kicsik teljes lelküket és minden fájdalmukat beleadják a búcsúba, és fontos tudniuk, mi lett az állattal. Ne felejtkezzünk el a rituálé időpontjáról és helyéről! A temetés nagyon fontos esemény a gyerek számára, aki szenved a veszteség miatt. Soha ne nevessük és ne gúnyoljuk ki a kicsik érzéseit, és ha ezt kéri tőlünk, imádkozzunk érte, vagy temessük mellé a kedvenc játékát.

A temetés fontos része a búcsúnak

Kérjük meg a kicsit, hogy segítsen összeállítani egy albumot a kutyáról készült legszebb fotókkal, és kérjük meg, hogy fessen, vagy rajzoljon ő is. Nagyon fontos eszköze ez az érzések kifejezésének és feldolgozásának. Ha egy szeretett személy eltávozik, a gyerekek néha félnek attól, hogy elfelejtik. Ahhoz, hogy ezt az érzést elcsitítsuk, együtt gyűjtsük össze a kutya kedvenc holmijait egy díszdobozba, és tiszteletből tartsuk meg a nyakörvét is. Idézzük fel a legszebb történeteket, sírjunk és nevessünk együtt, ha kell. A kicsi nagyra értékeli ezeket a tetteket, és nem fog elzárkózni a saját világába.

Idézzük fel közösen az emlékeket

Ha tudjuk előre, hogy közeleg a vég, készítsük fel előre a kutya halálára. Ha a család kedvence már idős, a gyerekek általában szóvá teszik, hogy már nem ugyanolyan, mint azelőtt volt. Ez a legmegfelelőbb alkalom, hogy elmeséljük neki a történet végét, azt, hogy a halál egy természetes és elkerülhetetlen dolog. Próbáljuk megértetni vele, mi nem tehetünk semmit azért, hogy megszakítsuk az élet menetét (- vagy mégis?)

Eutanázia? Állati nehéz döntés>>

Készítsünk albumot a kedvenc képeiből

Ne vegyük félvállról az érzéseit, és ne tagadjuk le a sajátjainkat sem! A gyerekeket nagyon mélyen megérinti kedvencük elvesztése, de az is, ha azt látják, hogy bennünket teljesen hidegen hagy. Ha azt a nézetet valljuk, hogy „Ez csak egy kutya. Majd holnap veszek másikat", akkor a kicsi eltávolodhat tőlünk. Azt hiheti, hogy soha nem szerettük, és nem érdekel bennünket a kutya sorsa. Ne feledjük, hogy ha már nem is érezzük azt, amit ő, mindannyian voltunk egyszer gyerekek, és a legtöbben veszítettünk el kisgyerekként kutyát! Attól függetlenül, hogy mennyire szerettük a kutyát, éreztessük a kicsivel hogy nincs egyedül a gyászban, és hogy természetes dolog egy kutyát megsiratni. Mutassuk meg neki, hogy bennünk akkor is bízhat, ha valami fáj, ha fél, ha gyenge vagy szomorú. Ha kutyánk elpusztul, próbáljunk meg előbb barátként, és csak aztán szülőként közeledni a gyerekekhez!