-
Óvodapedagógus
-
Értékesítő
-
karbantartó
-
sofőr
-
Szállodai recepciós állás
-
Dolgozz szállodai programszervezőként napsütötte nyaralóhelyeken
-
Asszisztens
-
TIG hegesztők
2024. 11. 21
-
Csomagoló - Webshop Munkatárs
2024. 12. 04
-
Folyamattervező mérnök a karosszériaüzemben
2024. 12. 05
-
Fémipari gépkezelő
2024. 12. 05
-
projekt műszaki előkészítő (épületgépészet)
2024. 12. 05
-
Senior költségelemző
2024. 12. 05
- További állások »
- Álláshirdetés-feladás »
A keverék kutyák gazdái egyre gyakrabban válnak büszke kutyatartóvá. A kezdeti gátlások leküzdésében talán Hollywood is segített, hiszen egyre gyakrabban szerepel a filmekben "torzonborz, de édes" kutyus.
Már keverék-kiállításokról és szépségversenyekről is hallani (szegény mixek nem kerülhették el sokáig sorsukat). A keverék kutyák gazdáira pedig gyakran jólelkű, állatbarát emberként tekintenek, akinek nem a pedigré, hanem a kutyabarátság és a befogadás a fontos.
Mit mondjak, hogy ne sértsem meg?
Ő talán roti-németjuhász keverék, de nem tudhatjuk biztosan... |
Régen azt a kutyát nevezték keveréknek, amelyiknek legalább egyik szülője fajtatiszta volt. A keverékek keverékének neve pedig korcs volt. Mostanra feloldódtak ezek a nyelvi megkötések: csak arra kell ügyelnünk, hogy akaratlanul meg ne sértsük a gazdit. Használhatjuk a "fajta nélküli" kifejezést, vagy mondhatjuk, hogy a kutya "mix". Esetleg - Winkler szavaival - "géncentrum". Romantikus alkatoknak javallott a "szerelemkutya" megnevezés.
Nehogy már korcsnak nevezzék!
A legtöbb gazdi, akinek kutyamixe van, nagyon szereti ebét, de mégis viszolyog attól, hogy kutyás barátai előtt ki kelljen mondania azt a szót, hogy korcs. Ehhez a szóhoz ugyanis negatív képzetek társulnak: hallatán sokan egy torzszülöttre, törvénytelen utódra vagy szerelmi baleset eredményére gondolnak. Egyetlen megoldás, hogy kerüljük a kifejezést, mást használunk helyette, és ha mégis viszonthalljuk valakitől, elengedjük a fülünk mellett.
Életrevalóbb, mint a fajtatiszta?
Ha a genetika oldaláról közelítjük a keverékkutyákat, akkor először a közkeletű elmélettel találkozunk, miszerint a keverékek okosabbak, erősebbek, egészségesebbek, ellenállóbbak, rugalmasabbak, mint a pedigrés társaik. Az elmélet mögött van is némi igazság, hiszen a fajták tenyésztése mindig egy bizonyos fokú beltenyészethez vezet. A törzskönyvezett jószágok tehát gyakran elveszítik természetes jó tulajdonságaikat, illetve gyakran találkozhatnak bennük hátrányos (pl. hibás) szülői gének. A keverékek esetén a beltenyészetnek kisebb a valószínűsége.
A félvérek egyesítik a szülők jó tulajdonságait?
Neki szinte biztos, hogy spániel volt valamelyik felmenője... |
Érdekes, hogy a kutyáknál nem divat a félvérek létrehozása: a törzskönyvet megkapó gazdik kapásból kötelességtudó tenyésztőként kezdenek viselkedni. A mezőgazdaságban viszont régóta építenek a keresztezésből származó utódok kiemelkedő tulajdonságaira, azaz a heterózis-hatásra.
Ez persze nem azt jelenti, hogy érdemes lenne keresztezni a pitbullt az agárral, hogy ha nem jön be a bunyó, gyorsan el tudjon futni...
Ha törzskönyve van, biztos, hogy fajtatiszta?
A válasz elvileg igen, gyakorlatilag azonban nem biztos, hogy a fajtatiszta szülőktől származó utód is a fajta kívánatos jegyeit mutatja majd. Lehet, hogy a fajtát maroknyi jószágból, néhány nemzedék alatt hoztak létre: ilyenkor a genetikai állomány nem annyira "stabil", mint amikor egy fajta a körülményekhez alkalmazkodva, hosszú szelekciós folyamat révén keletkezett. Előfordulhat tehát, hogy a fajtatiszta kutya eltér a fajta etalonjától. Ettől azonban még nem kell degeneráltnak, elfajzottnak vagy selejtesnek tartani: a vérkeveredés kimondottan előnyös tulajdonságokat is hozhat.
Zsákbamacskát nem veszek!
A keverékek egy cseppet sem értéktelenebb társai az embernek, mint a fajtatiszta jószágok, mégis nehezebb sorsra számíthatnak. Mielőtt valaki szándékosan keveréket hozna létre, gondoljon arra, hogy a keverék kutyakölykök legtöbbször nehezen találnak gazdára. A legtöbb kutyavásárló ugyanis nem akar zsákbamacskát, hanem kifejezetten egy bizonyos fajtájú ebre vágyik. Hát még az, akik feladatot szán az állatnak (pl. házőrzés, versenyzés). Ráadásul a keverékeknek nemcsak a kinézete, hanem az egyénisége is megjósolhatatlan: általában nem örökli a szülők fajtájára jellemző tulajdonságokat.
A kutyatenyészés a szélsőséges tulajdonságok mesterséges felerősítésére törekszik, amivel jellemző karaktert ad egy-egy fajtának. Ezzel szemben a keverékek tulajdonságai elmosódnak, nagyon ritkán lesznek szélsőségesek: általában jó kedélyű, egészséges, barátságos kutyák lesznek. Valamiért valamit.