Komondor

Komondor. Az egyik legősibb magyar pásztorkutyafajta, mely megjelenésében és viselkedésében megőrizte évezredes tulajdonságait. Ősi változata minden valószínűség szerint a vándorló, pásztorkodó ősmagyarokkal került a Kárpád-medencébe. Kezdetben vándorló őseink állatcsordáit védte. Nagy teste, ereje és bátorsága alkalmassá tette, hogy felvegye a harcot a hasonló, vagy nagyobb testű ellenségével (emberrel, farkassal, medvével), a rá bízott értékek védelmében.

Komondor (fotó: Szalánczi Gábor)

Az igénytelen és szívós komondor jól tűrte a szélsőséges időjárás viszontagságait, védte a sűrű, hosszú szőrköntös. Éjjel, s gazdája távollétében önállóan cselekedett, értékítéletében most is megbízhatunk.

Ma már egyre inkább a ház, a tanya, a gazdasági udvarok védelmére szolgál. A ház őrzése-védése közben rendíthetetlen bátorságot mutat. Hang nélkül, vakmerően támad. Az általa védett területet a sajátjának tekinti, arra idegen élőlényt nem enged be. Bizalmatlan alaptermészetű

A fejedelemi megjelenésű, robusztus felépítésű komondor szőrszíne fehér. Bármilyen más szín a fajtából kizáró tényező.

Kölökként kedvesek és játékosak, később kiszámíthatóak, megbízhatóak, ezért igen jól beilleszkednek egy kertes házban lakó család mindennapi életébe. A jó idegrendszerű egyedek érett korukban feleslegesen nem szaladgálnak, ok nélkül nem ugatnak, de szükség esetén fellépésük határozott.

A felnőtt eb testét hosszú szőr fedi, mely durvább felszőrből és finomabb pehelyszálakból áll. A gubancos, nemezesedésre hajlamos szőrzet alapkövetelmény. A szőrköntös „öntisztuló”, a homok, a por kihullik belőle, s csak minimális része épül be a szőrszerkezetbe.

Szerte a világban ismerik, kedvelik, csodálják. Méltán vívta ki a „Kutyák Királya” rangot.

MEOE