Ne félj a kutyától! - Pit bull

A pit bull terrier adatai

• Testtömege: 30-45kg
• Marmagasság: 46-56cm
• Színválaszték: Minden szín megengedett fehérrel keverve
• Ország: Amerika

Közepes termetű és izmos kutyafajta. Feje széles, fülét általában csonkolják. Szőre rövid, sűrű és fényes. Okos, bátor, erős, temperamentumos  eb.

Fajtatörténet

A bulldog története

Az ókorban kevés feljegyzés készült kutyákról. A fennmaradt adatokból annyi valószínű, hogy a Kr. előtti VI. században föníciai kereskedők vitték Angliába a görögök molosszusait, ezek voltak az első masztiffok ősei. A britek ezekkel a hatalmas harci kutyáikkal vonultak a római hódítok ellen, akik a római cirkuszokba küldtek jó néhányat belőlük, s onnan terjedtek el Európa más részeire. Római szerzők kiemelik a fajta harciasságát és bátorságát, amivel egy bika fejét is képesek voltak földre szorítani. Egy 1632-es forrás arról tudósít, hogy a masztiffra hasonlító alaunt segít a mészárosnak beterelni a vad ökröket a vágóhídra, és ott tartja őket.

Honan kapta a bulldog nevet?

Régebben egyébként nem a mai gyakorlat szerint történt a kutyák besorolása, hanem aszerint, hogy milyen munkát végeztek. A masztiff megjelölést alkalmazták minden magas, erős csontozatú, masszív felépítésű kutyára. Egy 1799-es leírásban például együtt szerepel az agár, az alaunt, a buldog és a masztiff, mint disznóskutya. Páratlanul bátrak voltak, főleg a buldogok, amelyek szembeszálltak egyedül is akár medvével, tigrissel vagy oroszlánnal. A régi írásokban feltűnik a "bandog" megnevezés, amellyel a láncon tartott, nagy termetű őrkutyákat illették. Ehhez hasonlóan a "bulldog" angol elnevezés onnan ered, hogy a kutya fő funkciója a bika (bull) megtámadása volt. A 19. század elején a buldog nagyon gyors típusváltáson ment keresztül. Mivel kiállításokra is elkezdték tenyészteni, egyes szerzők az írták, hogy "az állat igencsak degenerálódott".

A terrier története

Az első terriereket még kopónak tekintették, ezért nehéz megállapítani, hogy pontosan melyik időből is származnak. 1570-ben Erzsébet királynő háziorvosa latin nyelvű, kutyákról szóló könyvében a kopók csoportjába három fajtát sorolt be: a terriert, a vérebet és nyulászkopót. A terrierek kitűnő vadászkutyák voltak, földbe ásták magukat, úgy ejtették el a rókát, vagy a borzot. Zsákmányukat vagy széttépték, vagy a csapdába kergették. A terrier elnevezés is arra utal, hogy a 19. századig a "fajta" megjelölés inkább a kutya hasznosságára, semmint származására utalt. A terrier onnan kapta nevét, hogy a vadat üldözte, kiásta a kotorékból.

Bull Terrier

A pit bull

A kezdetben a legsikeresebb viadorkutyákat továbbra is Angliából, Staffordshire megyéből hozták be. Mivel ezeket már generációk hosszú sora óta harcra, győzelemre tenyésztették, új hazájukban is remekül helytálltak. Az amerikai viadorkutyák tenyésztése mégis rövidesen önállósult az őshazá(k)étól. A half and half kutyákat egymással, illetve a helyi, már korábban is harcra használt állománnyal továbbra is azért keresztezték folyamatosan, hogy minél erősebb és sikeresebb gladiátorokat hozzanak létre. A partnerek ebben a folyamatban a többségében még a XVII-XVIII. században importált ősi bulldogok, vagyis a ma amerikai buldogként ismert kutyák voltak. Ezenkívül az összes fellelhető és a célnak megfelelő kutyát molosszoidokat, vérebeket, sőt elvétve vizslákat is felhasználták.

Kutyaviadalok pit bullal

A bull és terrier A 19. század elején alakult ki az igény a kutyaharcoltatók körében olyan kutya kitenyésztésére, amely magában egyesíti a terrier fürgeségét, "gameness"-ét, azaz az önmagáért való harc szeretetét a buldog erejével, bátorságával és küzdőszellemével. Így keresztezték a terriert és a bulldogot, amelynek megalkuvást nem tűrő kitartása lett legnagyobb erénye. Az angol bányavidékek szegény munkásainak szinte egyetlen szórakozását jelentették a bull terrierek viadala, ahol fogadásokat is kötöttek a győztesre. De összeeresztették a kutyákat bikákkal, medvékkel, oroszlánokkal is.

_{(Forrás: Jacqueline Fraser: Az amerikai staffordshire terrier.)}

A pit bull törvény

Magyarországon a pit bull terriert, és a fajtából keresztezett keverékeket, tehát a törvény szerint veszélyes ebeket 1996 óta tilos tenyészteni, behozni az országba, eladni, reklámozni, versenyeztetni, őrző-védő feladatokra alkalmazni, képezni. Tartani pedig csak bizonyos feltételekkel lehet. Eszerint pit bull terriert csak 18 év feletti büntetlen előéletű személy tarthat, csakis ivartalanítva, s egyedi azonosítóval ellátva, amit a jegyző évente ellenőriz. A lakás ajtajára a "veszélyes eb" feliratú táblát kell kihelyezni, a kutyát pedig csak fojtó nyakörvvel, fém szájkosárral és azonosító bilétával a nyakában szabad sétáltatni.

A pit bull természete

Régen is eredményesen dolgoztak vidéki farmerek és vadászok mellett, őriztek gyártelepeket és raktárakat is, ugyanakkor egyre többen társkutyaként tartották őket, éppen nagyszerű jellemük miatt.

Remek fizikumuk, ellenálló szervezetük, bátor és karakán viselkedésük mellett éppen intelligenciájuknak és hűséges természetüknek köszönhetően váltak rövid idő alatt közkedveltté. Rajongóiknak egyre növekvő tábora mindent megtett azért, hogy mind szélesebb közönséggel ismertesse meg és el az általa tartott, tenyésztett kutyákat.

A pit bull és az izomagyúak

Amerika egykori kedvence, legtiszteltebb nemzeti fajtája még ma is a mumus szerepkörét tölti be. Noha az állomány nagyobb része munka- és társkutyaként éli életét, az emberek többsége bestiának tartja a pit bullt. A fajta ugyanis  tökéletes választás volt sokáig azok számára, akik saját vélt erejük demonstrálása, vagy beteges feltűnési vágyuk kiélése céljából egy csupa izom kutyával kívántak mutatkozni. De fontos, hogy ne felejtsük el: a háziállatokal való kapcsolatunk minősége a nevelésen múlik.

_{(Kocsis Miklós cikkének felhasználásával)}