-
Hentes
-
Főpincér
-
Személy- és vagyonőr
-
Lovász állás
-
Camponába női eladót keresünk
-
ÁLTALÁNOS ASSZISZTENSI pozíció
-
Fűszer csomagolói állás teljes, rész munkaidőben
-
Product Manager (International Team)
2023. 10. 01
-
Karbantartó
2023. 09. 29
-
Advanced Manufacturing Engineer (gyártástechnológiai mérnök)
2023. 10. 01
-
Gépeket kezelő munkatárs
2023. 10. 01
-
Területi Képviselő
2023. 10. 01
-
Gépeket beállító munkatárs!
2023. 10. 01
- További állások »
- Álláshirdetés-feladás »
Elérkeztünk az első olyan mozgásformához, ami a kutya és az ember számára természetes ugyan, de napi tevékenységünk során ritkán gyakoroljuk: a hátrafelé lépegetéshez.

Egy gusztusos falatkával a kézben - amit eleinte célszerű közvetlenül a kutya orra előtt tartani, sőt az sem baj, ha szájával-nyelvével meg tudja érinteni - apró lépésekkel elindulunk hátrafelé. Közben már adhatjuk is a hangjelet (pl. "Tolat"), és pár arasznyi csoszogás után jutalmazunk. Kis testű fajták esetében használjunk inkább mutatópálcát - amelynek végét a kutya az orrával megérinti - így nem kell mélyre hajolni.
Előfordulhat, hogy hátrálás helyett a kutya le akar ülni. Ilyenkor előre lépve felállásra késztetjük és újrakezdjük a feladatot. Büntetés nincs, elég egy halk, de határozott "Nem" - jutalom viszont csak a jó végrehajtásért jár.

A láb közötti tolatás már önmagában lehet egy kűr eleme. Más pozíció felé csak akkor lépjünk tovább, ha a kutya a választott hangjelre azonnal megfelelően reagál, azaz hátrálni kezd. Új alapállás felvételekor úgy kell eljárni, mintha a kutya még egyáltalán nem tanult volna tolatni - tehát kezdjük az elején és lépésről lépésre építsünk fel mindent.
Jobb vagy bal láb melletti heelworknél a kutya teste a menetiránnyal párhuzamosan áll, feje a lábunkat érinti és felfelé néz. Tehát nem lát hátrafelé - de szeretne. Ha nem is kezd el forgolódni, szinte biztos, hogy már az elindulás után pár lépéssel kitolja a fenekét jobbra vagy balra.
Front pozícióban - ahol a kutya és gazda egymással szemben állnak - legjobb, ha először mindkét oldalra kordont építünk. A legtöbb kutya egyébként mindig ugyanabba az irányba tolja el hátsó felét, tehát amint kiderült, hogy "jobbos" vagy "balos", elég a megfelelő oldalon valamilyen viszonyítási alapot biztosítani neki. Az egyenes haladásban sokat segít, ha egészen közel állunk a kutyához. Az egymástól való távolságot csak nagyon lassan, fokozatosan növeljük, és ha ennek során az iránytartásban visszaesést tapasztalunk, néhány alkalommal gyakoroljunk megint szoros testközelségben.
Amennyiben a kutyát nem zavarja, megpróbálkozhatunk terelőpálcák

használatával is. Ez tulajdonképpen velünk mozgó kordon: ha az eb kifordítja a fenekét, megérinti a pálcát, így képes saját magát korrigálni.
Általában minél nehezebb egy új gyakorlat, annál nagyobb figyelmet fordítunk a kutyára - és annál kevesebbet magunkra. Ne feledjük azonban: a dog dancing tánc, ahol a felvezető elegáns testtartása és kecses mozgása is része az összképnek. Ha a gazda már a kezdetekkor figyel saját tartására, nem alakulnak ki benne rossz beidegződések (lógó fej, görnyedt hát, stb.), ezáltal a bemutatóra, versenyre történő felkészülés is egyszerűbbé válik.