Táncos lábú kutyák: tanítsd meg őket tolatni is! Hírek a kutya-tánciskolából

Elérkeztünk az első olyan mozgásformához, ami a kutya és az ember számára természetes ugyan, de napi tevékenységünk során ritkán gyakoroljuk: a hátrafelé lépegetéshez. A hátrálás alapállásai megegyeznek az előző részben tárgyalt, előre történő szabadon követés nyitó pozícióival. A tanítást itt is legkönnyebb láb között elkezdeni: a kutya a gazdi combjai között áll és felfelé néz, egymás tekintetét keresik. A kutya testének elfordulását és a menetiránytól való eltérést a lábunk megakadályozza, így a mozgás egyenes vonalú lesz.

Egy gusztusos falatkával a kézben - amit eleinte célszerű közvetlenül a kutya orra előtt tartani, sőt az sem baj, ha szájával-nyelvével meg tudja érinteni - apró lépésekkel elindulunk hátrafelé. Közben már adhatjuk is a hangjelet (pl. "Tolat"), és pár arasznyi csoszogás után jutalmazunk. Kis testű fajták esetében használjunk inkább mutatópálcát - amelynek végét a kutya az orrával megérinti - így nem kell mélyre hajolni.

Előfordulhat, hogy hátrálás helyett a kutya le akar ülni. Ilyenkor előre lépve felállásra késztetjük és újrakezdjük a feladatot. Büntetés nincs, elég egy halk, de határozott "Nem" - jutalom viszont csak a jó végrehajtásért jár.

A láb közötti tolatás már önmagában lehet egy kűr eleme. Más pozíció felé csak akkor lépjünk tovább, ha a kutya a választott hangjelre azonnal megfelelően reagál, azaz hátrálni kezd. Új alapállás felvételekor úgy kell eljárni, mintha a kutya még egyáltalán nem tanult volna tolatni - tehát kezdjük az elején és lépésről lépésre építsünk fel mindent.

Jobb vagy bal láb melletti heelworknél a kutya teste a menetiránnyal párhuzamosan áll, feje a lábunkat érinti és felfelé néz. Tehát nem lát hátrafelé - de szeretne. Ha nem is kezd el forgolódni, szinte biztos, hogy már az elindulás után pár lépéssel kitolja a fenekét jobbra vagy balra.

Az egyenes haladás érdekében elengedhetetlen valamilyen kordon, illetve segédeszköz alkalmazása: gyakorolhatunk fal vagy sorba állított székek mentén, esetleg használhatjuk a már bevált támasztó botot, de jobb híján a kezünk is megteszi.

Front pozícióban - ahol a kutya és gazda egymással szemben állnak - legjobb, ha először mindkét oldalra kordont építünk. A legtöbb kutya egyébként mindig ugyanabba az irányba tolja el hátsó felét, tehát amint kiderült, hogy "jobbos" vagy "balos", elég a megfelelő oldalon valamilyen viszonyítási alapot biztosítani neki. Az egyenes haladásban sokat segít, ha egészen közel állunk a kutyához. Az egymástól való távolságot csak nagyon lassan, fokozatosan növeljük, és ha ennek során az iránytartásban visszaesést tapasztalunk, néhány alkalommal gyakoroljunk megint szoros testközelségben.

Amennyiben a kutyát nem zavarja, megpróbálkozhatunk terelőpálcák

használatával is. Ez tulajdonképpen velünk mozgó kordon: ha az eb kifordítja a fenekét, megérinti a pálcát, így képes saját magát korrigálni.

Általában minél nehezebb egy új gyakorlat, annál nagyobb figyelmet fordítunk a kutyára - és annál kevesebbet magunkra. Ne feledjük azonban: a dog dancing tánc, ahol a felvezető elegáns testtartása és kecses mozgása is része az összképnek. Ha a gazda már a kezdetekkor figyel saját tartására, nem alakulnak ki benne rossz beidegződések (lógó fej, görnyedt hát, stb.), ezáltal a bemutatóra, versenyre történő felkészülés is egyszerűbbé válik.