Vajon mi az ideális kor egy gyermeknél, hogy kutyát kapjon? (x)

Ki ne látott volna már a közösségi médiában keringő cuki videókból legalább egy tucatot, amikor a gyermek sírva fakad az örömtől, hogy a dobozt kinyitva végre megkapja az áhított házi kedvencet? Ezek a pillanatok valóban magával ragadóak és meghatóak, de érdemes a dolgok mögé is gondolni. Egy kutya vagy cica kölyök amellett, hogy édes és hozzá lehet bújni, rengeteg felelősséggel jár, az egészségvédelmük költséges, és egy életen át gondoskodni kell róluk, ami esetükben 15-18 év is lehet.

Felmerül hát a kérdés, hogy engedjünk-e a gyermek nyüstölésének, hogy annyira szeretne egy kiskutyát. Mi az ideális kor az első házi kedvencre? Valóban a gyermek fog róla gondoskodni, vagy ez óhatatlanul átkerül a szülőre? Kinek a hibája, ha az állat végül magányos és szomorú lesz, ne adj Isten még rosszabb, ha kirakják vagy elviszik a menhelyre? Érdemes nagyon mélyen és komolyan átgondolni azt, mikor és hogyan gyarapodjon a család! Ebben szeretne cikkünk gondolatébresztő, hasznos tanácsokat adni.

Van ideális kor?

Az, hogy mikor válik egy gyermek alkalmassá arra, hogy kutyát tartson, nevelje és gondoskodjon róla egy elég összetett kérdés. Nyilván általánosítani sem szabad, de tény, hogy a gyermeknek ehhez érettség kell, nagyfokú szeretet és tisztelet az állatok iránt, és még emellett is lehet olyan, hogy nincs kedve az élőlény igényeire figyelni. A gyerekek a legjobb nevelés mellett is csak korai felnőtt korukra válnak alkalmassá, hogy egy másik életről maradéktalanul gondoskodjanak. Vagyis egy tinédzser korban lévő gyerek már esetleg tényleg képes ellátni minden feladatot, állatorvoshoz vinni, tanítani, játszani vele, ha az anyagi feltételeket a szülő megteremti. De itt érdemes számolni azzal is, hogy a serdülők szeszélyesek. Tehát a szülők felelőssége még ebben a korban is nagyon komoly.

12-15 éves kor alatt pedig csak akkor szabad engedni a gyerek kérésének, vágyának, ha a szülő felvállalja, hogy az állat és a vele járó feladatok súlya a legtöbbször majd az ő vállát nyomják, és a gyerkőc inkább a szeretetet aratja be a kutyától vagy cicától. Természetesen vannak kivételek, láttunk már 10 éves kutyakiképzőt, aki kutyakiállítást nyert, de ezek a ritkább esetek.

Meg kell említeni azt az esetet, amikor az állat ott van már, amikor a gyerek a családba születik. Ez egy természetes folyamat, és az állatok nagyon szeretetteljesen tudnak alkalmazkodni ehhez a helyzethez. Ilyen videókat is sokat látni a neten, ahogy együtt játszanak a plüssökkel, fajátékokkal vagy épp a kutya ölében alszik a totyogó. Ez egy elég jó módja annak, hogy a gyermek belenőljön az állatok iránti feladatokba, gondoskodásba, szeretetbe és lássa, mellette más élőlények is prioritást élveznek a családban.

Biztosan kutyával kell indítani?

Hiba lenne azt gondolni, hogy egy rágcsáló, hüllő, madár vagy akvárium esetleg kevesebb gonddal jár. Viszont ezek az élőlények sokkal inkább helyhez kötöttek, kevesebb személyes kontaktust igényelnek.

Ugyanúgy etetni és tisztán tartani kell őket, lehet szeretgetni, viszont jól meg tudnak lenni magukban is, vagy a társaikkal. Természetesen az állatorvosi költségekkel esetükben is számolni kell, és azzal, hogy a gyerek nem akar majd hörcsög kakit takarítani vagy akváriumot pucolni.

Egy tengerimalac, degu, futóegér vagy süni tartása egyszerűbb, mint a kutyáké, ugyanakkor a gyermek általuk is sokat tanulhat az élővilágról és a felelősségről. Ha tudunk, kössünk kompromisszumot, mielőtt a gyerkőc kutyát kapna, és győződjünk meg róla, hogy tud és akar gondoskodni “kicsiben”.

A felelősségvállalást 0 éves kortól építeni kell

Ha mégis úgy határoz a család, hogy jöhet a kutya, mert pl.a szülők is vágynak rá, és örömmel terveznek közös kirándulást a kutyával, vagy szívesen kempingeznek a tó parton, akkor az sem mindegy, hogyan indítjuk a projektet.

Manapság sajnos ezer és ezer hírt olvasni a szaporítók kegyetlen, embertelen működéséről, aminek köszönhetően tele az állatorvosi rendelő az olcsón vásárolt, elaltatásra váró vagy súlyosan sérült genetikájú állatokkal. Kevés az országban az igazi tenyésztő, és ha valaki nem egy fajta megmentésén fáradozik, akkor igenis fogadjon örökbe! Tele vannak a menhelyek és civil állatvédők családra vágyó kutyákkal, számtalan közülük fajtatiszta.

A felelősségteljes élet és az állatok iránti szeretet ott kezdődik, hogy életet mentünk!

Az a gyerek, aki csak “101 kiskutyát”, meg csak “harcikutyát”, meg cuki frenchie-t akar, az nem kutyára vágyik, hanem szimbólumra. Kijelenthetjük, hogy ebben az esetben a gyerek nem érett még, és mi sem tettük le jól az alapokat. De itt is köthető egyezség, mert ahogy említettük, sok a fajtatiszta örökbefogadható állat.

A legjobb, ha végig nézzük a neten a menhelyeket vagy kimegyünk személyesen. Nincs csodálatosabb, mint egy egyedi szőrmók, aki kivételesen illik hozzánk, és nincs még egy ugyanolyan.

Mi tehát az ideális kor egy gyermeknél? Ez azon is múlik, a szűlőnek helyén van-e a szíve és az esze.

értékelés