A kutya az első számú háziállat
Minden bizonnyal a kutya volt az első olyan állat, amelyet az ember megszelídített és tenyésztett. A kutatások alapján megállapították, hogy legkevesebb tízezer évvel ezelőtt „lett” kutya a farkasból, de az is lehet, hogy több tízezer éve. Ma is úgy tartják, hogy az ember leghűségesebb társa. Mindenesetre évezredeken át segítette ősünket, előbb a vadászatban, majd a nyáj terelésében és őrzésében, szánhúzásban és egyebekben.

Ma is az élet számos területén hasznosítható, ugyanakkor bizonyított tény az is, hogy például a gyermekek jellemfejlődésére kedvezően hat a kutya közelsége.

Paróczi Pál kishegyesi kutyatenyésztő
Paróczi Pál kishegyesi kutyatenyésztő és nemzetközi szinten is elismert küllembíró elmondása szerint jómaga is már gyermekkorában megszerette a kutyákat:

- Már az apámnak olyan farkaskutyája volt, hogy a csodájára jártak a falubeliek. Akkor csak farkaskutyának tituláltuk, törzskönyve ugyanis nem volt, de tulajdonképpen német juhászról volt szó, mely valóban tetszetős küllemű, intelligens jószág volt. Gyerekkoromban megszerettem tehát a kutyákat, majd a szakszerű kutyatenyésztésről a 70-es években olvastam, amikor magyarországi nyaralásom alkalmával megláttam és megvásároltam a még ma is megjelenő Kutya magazint. A lapból ismerkedtem a fajkutyatenyésztéssel, majd a szakirodalmat is vásárolni kezdtem. A folyóiratban megjelent hirdetés alapján vettem meg az első fajkutyát is, egy óriás snauzert, a faluban ez szintén kuriózumnak számított akkortájt, hogy valaki több száz kilométert utazzon egy kutyáért - vázolja fel a kezdeteket.

Kívülállóként az a tapasztalatom, hogy eddig a pontig sokan eljutnak, hogy beszerzik az első fajkutyát, aztán azt gondolják, a dolog ezzel megoldott, holott a gondok talán épp itt kezdődnek...

- Valóban, számos olyan barátom és ismerősöm volt, aki az én eredményeimen felbuzdulva belefogott, majd az első kudarc után abba is hagyta a kutyatenyésztést. Be kell vallanom, nekem is kudarccal indult a dolog, az első alomból valamennyi kiskutya elpusztult. Akkor még ezen a vidéken ismeretlen volt a védőoltás fajkutyák számára. Csak utólag jöttem rá, hogy szopornyicában hullottak el. Ismeretekre, szaktudásra és kitartásra van szükség - mondta a tenyésztő.

Következtek az első kiállítások. Azonnal sikereket hoztak, vagy szintén kudarccal indult?

- Valamiféle előzetes várakozások nélkül, csak azért vittem el először a kiállításra a kutyákat, hogy le legyenek osztályozva. A tenyésztéshez ugyanis az szükségeltetik, hogy a szülők, tehát az apa és az anya is törzskönyvezett legyen, valamint hogy utána az egyed a kiállításon átmenő osztályzatot kapjon. Később jöttek sorban a szép eredmények is, fajtagyőztes és kiállításgyőztes egyedeim voltak. Jelenleg a Fekete Dominó elnevezésű tenyészetemben golden retrievert, foxterriert, west highland white terriert, közép-, törpe és óriás snauzert, ausztrál juhászkutyát és amerikai stafford terriert tartok. Küllembíró csak sok éves kiállítói és tenyésztői tapasztalat és tanulás után lettem. Mára, a ma ismert több mint 300 kutyafajta nagy többségét bírálni tudom - mondta.

kutyakiállítás

 

Itthon (Szerbia) és külföldön is ismert és elismert tenyésztő és küllembíró. Ha definiálni kellene, mi a kutyatenyésztés ma az Ön számára, foglakozás, jövedelemszerzés, szabadidő-tevékenység, esetleg csak hobbi, vagy valami más, akkor mit mondana?

- Jó kérdés, de engem elsősorban az állatok szeretete vezérel. Azt szoktam mondani, hogy kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes. „Civilben" egyébként biztosító ügynökként dolgozom. Amennyiben pozitív nullába tudom tenni az egészet, nekem már megéri. Tenyésztőként és küllembíróként sok országban jártam és rengeteg ismerőst és barátot szereztem, nekem ez mindennél többet ér. Valamennyi szomszédos országban jártam már, mint kiállító vagy mint küllembíró. A hamburgi nemzetközi kiállításon is osztályoztam, valamint Moszkvában az orosz nemzeti kiállításon is - hallottuk a tenyésztőtől és küllembírótól.

kutyakiállítás

 

Hogyan lehetne jellemezni a „kutyás társadalmat"? A tenyésztők támogatják, segítik egymást, vagy pedig mindenkinek megvannak a saját kis titkai, fortélyai és azokat féltékenyen őrzik?

- Azt kell mondanom, hogy van ilyen is, olyan is. Biztos, hogy mindenkinek megvannak a kis titkai, fortélyai a tenyésztést, a kutyák felkészítését és "kozmetikázását" illetően. Jómagam szívesen megosztom a tapasztalataimat bárkivel, mert az a véleményem, hogy mindez a kutyák érdekét szolgálja.

értékelés