Tulajdonnak számít-e az állat, és milyen jogi lépéseket tehetünk, ha ellopják?

Szögezzük le rögtön az elején: kutyánk, macskánk, papagájunk, hörcsögünk, gekkónk vagy bármilyen más házikedvencünk értékét nem lehet pénzben mérni. Az öröm és szeretet, amit nap mint nap kapunk tőlük, nem fejezhető ki forintban. Sajnos mások azonban másképp gondolják, hiszen az állattolvajok pénzt látnak két- vagy négylábú barátainkban. De mit tehetünk, ha ellopják a kisállatunkat és mit mond erről a jog? Cikkünkben erről tudhatsz meg többet.

Az állatok a hazai jogban

A Polgári Törvénykönyv 5:14. §. (3).bek. így fogalmaz, amikor a tulajdonjog tárgyait határozza meg: „A dologra vonatkozó szabályokat az állatokra a természetüknek megfelelő eltéréseket megállapító törvényi rendelkezések figyelembevételével kell alkalmazni”. A hazai jogrend tehát dologként kezeli a háziállatokat, vagyis ellopásuk nem minősül külön bűncselekménynek. Sajnos egy kutya vagy macska ellopása ugyanabba a kategóriába esik, mintha a biciklit vagy a fűnyírót lovasították volna meg.

Ennek némileg ellentmond az Állatvédelmi törvény, ami így fogalmaz: „…az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények”. Az a furcsa kettősség áll tehát fenn, hogy az állatok egyszerre dolgok és mégsem azok. Kínzásukat, embertelen tartásukat, bántalmazásukat természetesen külön törvény tiltja, sőt a jogszabály a pszichikai jólétüket is biztosítja. Eltulajdonításuk azonban nem esik külön kategóriába, mivel erről az Állatvédelmi törvény nem rendelkezik.

Más a helyzet, ha valaki ne adj isten elpusztítja kedvencünket. „Az állat életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül kioltani nem szabad” – mondja az Állatvédelmi törvény. Elfogadható ok egyebek mellett a gyógyíthatatlan betegség, sérülés, a tudományos kutatás vagy éppen a támadás elhárítása. Minden más eset állatkínzásnak minősül, aminek a büntetési tétele akár három év szabadságvesztés is lehet.

Mit tehetünk, ha ellopják vagy elpusztítják?

A kutyalopás sajnos egyáltalán nem ritkaság. Egy-egy neves tenyésztőtől származó, egészséges blöki (vagy éppen cica) értéke több százezer forint is lehet. Tudják ezt persze a tolvajok is, akik sokszor trükkökhöz is folyamodnak. Például ellopják a kutyust, aztán később „becsületes” megtalálóként jelentkeznek a felajánlott jutalom reményében. Ez még azonban a jobbik eset, hiszen az ellopott négylábúak sokszor kutyaviadalokon vagy állatkísérletekben kötnek ki.

Az első lépés, miután észrevettük, hogy nincs meg az eb, az állatorvos értesítése. Ő a chip alapján rögzíti a nyilvántartásban, hogy a kutya eltűnt. A következő dolgunk az lesz, hogy végigtelefonáljuk a környék ebrendészeti telepeit és állatmenhelyeit. Ha szerencsénk van, házőrzőnk csak elcsatangolt és jótét lelkek fogadták be.

Léteznek olyan weboldalak is, amik kifejezetten az eltűnt házi kedvencek felkutatására szakosodtak, célszerű tehát ezeken is felhívást közzétenni, vagy a Ments meg! Facebook csoportban. Hagyományos, de működőképes módszer a szórólapozás is, hiszen így a környékbelieket szólíthatjuk meg. Ugyanilyen jó ötlet a hirdetési platformok figyelése: ha a kutyánkat ellopták, könnyen lehet, hogy felbukkan valahol eladásra szánva.

Ahogy már szó volt róla, a háziállat a jog szerint dolognak minősül, ellopása pedig szabálysértésnek vagy bűncselekménynek (az értékétől függően). Vagyis a rendőrséget is bátran felhívhatjuk, ha úgy gondoljuk, idegenek vitték el kis kedvencünket. A feljelentést megtehetjük e-mailben, ügyfélkapun keresztül vagy személyesen. A rendőrség lényegesen nagyobb erőforrásokkal és több jogosultsággal rendelkezik, mint mi. Megtekinthetik a térfigyelő kamerák felvételeit, szemtanúkat kérdezhetnek ki – az esélyek tehát javulnak.

Mindenképpen forduljunk a hatóságokhoz, ha házi kedvencünket bántalmazták vagy elpusztították! Ez ugyanis bűncselekménynek számít, és a tettes csak így nyerheti el büntetését. Sajnos azonban Magyarországon az állatkínzással kapcsolatos ügyekben csak a legritkább esetben szabnak ki letöltendő börtönbüntetést, sőt az esetek jelentős része bíróság elé sem kerül. Előfordulhat tehát, hogy jogi tanácsokra lesz szükségünk, hogy érvényt szerezzünk az igazunknak.

Fontos a megelőzés

Egy jó gazdi természetesen chipelteti a kedvencét, ez nem is lehet kérdés. Az országos adatbázis nagyban megkönnyíti a keresést, hiszen kedvencünket bármely állatorvos beazonosíthatja, ha esetleg a nyomára bukkantak. A lopás elkerülése érdekében további hasznos lépéseket is tehetünk.

●        Soha ne hagyjuk például őrizetlenül négylábúnkat, ha beugrunk egy boltba, és autóban sem jó ötlet magára hagyni a házikedvencet.

●        A tolvajok bevett módszere, hogy a kertből viszik el a kutyát, amíg a lakók nincsenek otthon. Ez ellen legjobban úgy védekezhetünk, ha olyan kerítést építünk, amin keresztül nem lehet belátni az udvarra.

●        Amennyiben erre nincs mód, a biztonsági kamera vagy mozgásérzékelő reflektor felszerelése is szóba jöhet. Ezek manapság már egyáltalán nem kerülnek vagyonokba, egy figyelmeztető felirattal kombinálva azonban jelentős visszatartó erejük van.

●        Ne becsüljük alá a közösség erejét sem: figyeljünk oda a szomszédok kutyájára, és kérjük meg őket, hogy tartsák szemmel a mi blökinket, amikor mi nem vagyunk otthon.

●        Éjszaka pedig – ha mód van rá – engedjük be a kutyust, cicát a házba. Az állattolvajok is tudják, hogy a betörés már egészen más jogi megítélés alá esik, mintha csak a kertből emelnék ki „áldozatukat”.

A jó gazda gondossága

Ez a kifejezés az Állatvédelmi törvényben is szerepel, és nagy vonalakban azt jelenti, hogy kötelesek vagyunk az állatunk jólétéről gondoskodni. Ebbe rengeteg tényező beletartozik, és akár azt is ideérthetjük, hogy óvjuk őt az illetéktelen eltulajdonítástól. Fontos azt is tudnunk, hogy a kisállatokra köthető biztosítás nem fedezi a lopásból vagy elpusztításból eredő kárunkatha viszont az események hatására állatorvosra lenne szükségünk, nagyon is jól jöhet.

értékelés