- -
A kutyánk szemével a világ és mi...
Ahogyan mi emberek, a kutyák is kellemes és harmonikus kapcsolatra törekszenek. Ha megpróbáljuk kedvencünk szemével nézni a világot, könnyebben megérthetjük az olykor furcsának tűnő viselkedését is.

A kutya nem rossz, csak kutya

A legtöbb kutya szinte minden otthoni helyzethez megpróbál és tud is alkalmazkodni, de ehhez a gazdának is hozzá kell járulnia: először is megfelelő kutyát kell választani, majd megfelelően szoktatni, nevelni. A feladat természetesen akkor lesz könnyebb, ha fiatalon kerül a családba a kiválasztott négylábú. Sokkal könnyebb megakadályozni, hogy rossz szokásai alakuljanak ki, mint később kigyógyítani ezekből. Számos olyan kutyacsíny van, ami valójában a természetes viselkedésük része, csak épp nem a megfelelő helyen és időben követik el. Lehet, hogy a kutya azért piszkít a szőnyegre, mert a gazdája cipője talpán véletlenül behurcolt az utcáról egy jellemző szagot, maradványt. Lehet, hogy azért rág meg mindent, mert jön a foga. Talán azért ugat olyan vadul, mert egér van a lakásban, és a kánikulában azért ás gödröt a kertben, mert a hideg földön akar feküdni. Az ő szemszögéből a piszkítás, a rágás, az ugatás, és az ásás tökéletesen normális viselkedés.

 

A kutyánk szemével a világ és mi...
Jó barát és játszótárs

Ne feledjük: Igazságtalan dolog büntetni a kutyát az ő szempontjából normális viselkedésért, ha nem nyújtunk neki elfogadható alternatívát: nem visszük ki azonnal a házból, hogy a dolgát végezze, nem adunk neki csontokat a rágáshoz, nem kap társaságot és szerető gondoskodást!


A kutyánk szemével a világ és mi...
Társaságra van szüksége-általában

 

Ne hanyagoljuk el

Ezenkívül igen sok stresszhelyzetet elkerülhetünk, ha nem hagyjuk a kutyát unatkozni, vagy egyedül bezárva.
A problémák ugyanis gyakran abból adódnak, hogy a kutya megpróbálja felhívni magára a figyelmet, vagy igyekszik csökkenteni a bezártság és a magány okozta szorongást. Természetesen nem szabad sem elkényeztetni, sem elhanyagolni, de legfőképpen nem szabad sokáig magára hagyni. A törődés legkisebb jelére a kutyák többsége farokcsóválással és soha nem szűnő hűséggel válaszol. Elhiszik, hogy mi épp úgy szeretjük őket, ahogy ők minket. Ha elhanyagoljuk őket, azzal épp a helytelen viselkedésüket támogatjuk. Igaz, néha dühítőek is tudnak lenni kedvenceink, de százszorosan viszonozzák a szeretetünket, és társaságunkat, hisz évezredek óta a legönzetlenebb barátaink.

értékelés