Viharfóbia és zajfóbia: hogyan készítsük fel kutyánk a következő viharra? 2. rész

5
Viharfóbia és zajfóbia: hogyan készítsük fel kutyánk a következő viharra? 2. rész
Kedvenceink vihartól, zivataroktól és annak zajától való fóbiás félelmének oka egyelőre ismeretlen számunkra. Ha jön a vihar, kutyáink fülüket-farkukat behúzva, nyüszítve bújnak a szőnyeg alá... de egy sikeres módszer segítségével érzéketlenné tehetjük a zajokra! 

Kutyánk fél a vihartól? Tanítsuk meg máshogyan reagálni!

 

Ha már túl vagy az első részen olvass tovább:

Olyan különleges technikákat lehet alkalmazni, amelyek segíthetnek a kutya zajokra adott reakcióját megváltoztatni.

 

Tegyük érzéketlenné

 

A módszer alkalmazása, mialatt egyre magasabb szintű félelem-keltő ingernek van kitéve, csökkenti az állat reakcióját. A zajfóbiák esetében, az állatot arra tanítják, hogy őrizze meg a nyugalmát, amikor a zaj szintje alacsony, majd a zaj szintjét fokozatosan növelik. Ez a folyamat általában több sikerrel jár a kutyák, mint a macskák esetében. Ahhoz, hogy érzéktelenné tegyük kedvencünket a viharral szemben, a következőket tudjuk ajánlani:

1. Szerezzünk be egy viharhangokkal rögzített CD-t, vagy rögzítsünk egyet mi (a kereskedelmi termékek általában jobban működnek). Szokásos hangerővel játsszuk le a felvételt, hogy megállapíthassuk, kivált-e bármilyen félelemi reakciót az állatból. Ha igen, akkor folytassuk, ha nem, akkor be kell szereznünk egy másik hangfelvételt. Van olyan állat, amelyiknél ez önmagában nem működik, hisz az események oly nemű kombinációját tartalmazhatja, amely kiprovokálja a félelmet, mint például: a mennydörgés és a villámlás vagy a légköri nyomás változása. Ezeknél az állatoknál a szoba besötítésével és egy viharlámpa alkalmazásával jobban utánozhatjuk a vihart, ezért őket nem lehet bevonni az deszenzivitizációs folyamatba.

 

lustalkodo-kutyus
Ha már belefáradt a vihartól való rettegésbe...

 

 

2. Játsszuk le a felvételt olyan hangerővel, amely elég alacsony ahhoz, hogy kedvencünk tudatosítsa azt, azonban ne váltson ki félelmet belőle. Például, lehet, hogy a fülei a hang forrása felé irányulnak, viszont az állat még mindig önre figyel. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a kisállatot át kell vinni egy másik szobába onnan, ahol a felvétel játszódik. Eközben kedvencünket olyan tevékenységbe kell bevonnunk, amely alatt mi adja a parancsokat; ilyen például az engedelmességi képzés vagy különböző trükkök végrehajtása. A tevékenységek során, ha a kedvencünk teljesíti feladatát, jutalmazzuk meg étellel vagy bármi mással. Ha az állat a félelem jeleit mutatja, akkor álljunk le és a következő napon próbáljuk újra, még halkabban játszódó felvétellel. Fontos, hogy az állatot ne akkor jutalmazzuk meg, amikor fél vagy szorong. Ez a folyamat ne tartson tovább kb. 20 percnél.

3. Ha az állat nem mutat félelmet, a következő alkalommal, kissé magasabbra vihetjük a hangerőt. Kedvencünk vonjuk be ismét valamilyen tevékenységbe és jutalmazzuk meg, ha engedelmeskedik. Minden alkalommal fokozatosan növelhetjük a hangerőt. Ha a kisállat félelmet tanúsít, csökkentsük. Ismételjük meg ezeket a terápiákat a ház különböző szobáiban és különböző családtagok jelenlétében.

4. Ha a hangkazetta hangosan megy és a kutya nem mutat félelmet, érdemes azt rövid időre tovább játszani, miközben kimegyünk a szobából. Lejátszás közben, fokozatosan növeljük távollétünk időtartamát.

5. Amikor úgy tűnik, hogy a kutya már nem fél, a képzési alkalmakat heti egyre csökkenthetjük. A legtöbb esetben ezeket hetente egyszer meg kell ismételni az állat élete végéig.

6. Egy tényleges vihar közben, ugyanazokat a tevékenységeket és jutalmakat alkalmazza, amelyeket a képzéseken.

 

kutya-a-furdokadban
Pánikszoba

 

 

Az érzéketlenné tevés sikerének növelése érdekében, a terápiás alkalmakat az évnek abban az időszakában kellene tartani, amikor a szóban forgó zajforrásokkal nem találkozhat az állat: ha kedvencünk a mennydörgéstől vagy a tűzijátéktól fél, próbáljuk meg az deszenzitivizációt télen végezni; ha pedig a puskalövésektől, akkor tartsuk azt a vadászidényen kívül. A legtöbb esetben az a legjobb, ha a folyamat időtartama alatt, abbahagyunk minden magatartást módosító gyógyszeres kezelést, előtte azonban forduljunk állatorvosunkhoz!

A zivataroktól való félelem és más zajfóbia gyakori problémát jelent a kutyák, és néhány macska esetében. Miközben környezetet változtatunk, vagy viselkedés-módosítási technikákat alkalmazunk, a gyógyszeres terápiát sem hagyjuk ki, akkor csökkenthetjük az állat félelmét. A legfontosabb, hogy ne fordítsunk az állatra több figyelmet, mint egyébként, és ne jutalmazzuk meg, amikor a félelem jeleit tanúsítja, hisz ezzel csak megerősítjük azt.

értékelés