Hogyan legyek falkavezér? - 1. rész
Arról lesz szó, hogy mi az, amit a kutyánknál mindig be kell tartatni, hogy megértse, mi vagyunk a falkavezérek, és ő az utolsó a rangsorban. Videóval!

A viszonyok tisztázása


A következő hetekben egy cikksorozatot közlünk a témáról. Megéri végigolvasni, mert nagyon hasznos tanácsokat adunk arról, hogy hogyan lehet kutya és gazdi között felhőtlen a kapcsolat.

Ki van előbb a rangsorban? Gazdi vagy kutya? Ki fogad szót a másiknak? Ha ezek a viszonyok tisztázottak, hatására a kutya viselkedése nagyon sokban pozitívan változhat. Mind az agresszió vagy félelem, mind az engedelmesség tekintetében hihetetlen változásokat tapasztalhatunk meg...

 

A kutya nem ember


A következőkben leírt gyakorlatok nem 1-2 hétre szólnak, hanem a kutya egész életére. A kutya nem ember, (bármennyire is szeretik néhányan úgy kezelni őket) így nekünk kell megtanulni kutyául gondolkodni, hogy a kapcsoltunk mindig felhőtlen lehessen. A kutya számára ezek a gyakorlatok nem kínzások; nem bántják a lelkét, mintha emberrel tennénk ugyanezeket, hanem természetes, az ösztönével, a falkaszellemmel egyező dolgok, amelyekkel a természetben (vagy egy kutyákból álló falkában) ugyanígy szembesülne.

 

kutya, falkavezér
Ki legyen a falkavezér?

 

És ezzel nem csak a saját vállunkról, de az övéről is leveszünk egy hatalmas gondot. Képzeljük csak el, milyen stressz az a kutyának, hogy falkavezérként úgy érzi, ő a felelős a falkájáért, (tehát értünk, a családunkért) de mi nem csak hogy nem akarunk neki folyton engedelmeskedni, de sokszor nem is lehet mellettünk, hogy megvédjen minket. Gyakran ő saját magát nem érzi elég erősnek, hogy vigyázzon ránk, de mégis meg kell, hogy tegye, hiszen úgy érzi, mi, a gazdik erre nem lennénk képesek - emiatt lesznek aztán bizonytalanok, félelemből agresszívak, akár depressziósok. Gondoljunk bele, mit érezhet olyankor, amikor mi eltávozunk az ismeretlenbe, ő pedig abban a hitben van, hogy nem képes minket megvédeni...

 

Sorrend a lelke mindennek


A legtöbb kutya nem azért rongál, mert utál egyedül lenni, hanem mert tele van nyugtalansággal, (amit csak ekképpen tud levezetni) hogy nem képes megvédeni a falkáját, hiszen az nincsen mellette. Ám egy olyan kutya, aki tudja, hogy neki ilyen feladata nincsen, a falkavezér, a rangban felette állók meg úgyis biztosan vissza fognak térni hozzá, hiszen ők a felelősek érte, az nyugodtan aludva, tombolás nélkül megvárja, míg a gazdik hazaérnek.

Ugyanez igaz arra a kutyára is, aki agresszívan mindenkinek (embernek, állatnak) nekitámad, mert úgy érzi, az ő feladata a falkája védelme. Ezért hoz önálló döntéseket és támad ki, holott ez nem az ő feladata lenne. A falkában mindig a falkavezér (ideális esetben a gazdi) dönti el, hogy ki barát és ki az ellenség, kitől félünk, és kinek támadunk neki. A rangsorban alatta lévő falkatagok őt követik - tehát ha a kutya megfelelően van kezelve, akkor ő is így fog cselekedni.

 

 

Vajon miért van az, hogy a kutya otthon olyan szépen hallgat a gazdira, és aztán egy idegen, új ingerekkel teli környezetben nem engedelmeskedik, hanem megy a saját feje után? Az ok ugyanaz... Otthon, amikor minden rendben van, amikor nem érheti támadás a falkát, nem kell a terep felderítésével foglalkoznia, nem kell élelem után kutatnia, akkor az engedelmességi gyakorlatozás egy kellemes játéknak felel meg a falka többi tagjával. Idegen környezetben azonban felerősödik, hogy neki kell figyelnie az új területre, felmérnie a veszélyeket, döntenie a helyzetekben, ezért nem is foglalkozik az "alatta" lévő tagok "zaklatásával" (gyere ide, ülj le...) És amúgy is! Miért kéne egy rangban lejjebb elhelyezkedő tagnak engedelmeskednie?! Ha viszont a kapcsolat rendben van, akkor tudja, hogy minden parancs azért érkezik a vezértől, hogy képesek legyenek együtt megvédeni a falkát, és neki annyi a feladata, hogy kétely nélkül teljesítse azokat.

Tudjuk, hogy nehéz, de tényleg megéri... és nemcsak a gazdinak, a kutyának is!


Folytatás >>

hozzászólások
értékelés