Törpe pinscher

A mini pincser szőrzetében is hasonlít a dobermannra: rövid, sűrű, fényes és sima bundájában fekete vagy barna az alapszín. A testre simuló sötétebb szőrben a sárga vagy vöröses foltok általában a szemöldökön, az állon és a mellkason, illetve a farok alatt jelennek meg, a lábak is gyakran sárgásbarnák lehetnek. Az egyszínűek között létezik szarvasvörös árnyalatú is, emiatt néha szarvaspincsernek is hívják a fajtát.

30 centinél nem magasabb, 6 kilónál nem súlyosabb, de ebben a kompakt, kis helyet igénylő testben valójában egy igazi nagy kutya lakik. Öleb méretű, de nagyon nem öleb jellemű a törpe pincser: született vadászként és őrző-védőként éber, energikus, és meglehetősen nagy a mozgásigénye, nem az a fajta, aki egész nap nyugodtam elheverészik a párnán vagy a hordozótáskában. 

Aprócska testébe rengeteg jó tulajdonság szorult: bohókás, kedves, játékos, nagyon ragaszkodó és igen értelmes, roppant tanulékony kutya. Igényli is a foglalkozást, ha kell, ki is követeli magának. Több törpe pincser gazdája is állítja, hogy a fajta díszpéldányai született primadonnák, a legmegtévesztőbb színészkedésre is képesek, ha figyelmet szeretnének kicsikarni. Hatalmas mozgásigénye és akrobatikus hajlama a természetes kíváncsíságával kiegészülve azt is jelenti, hogy szívesen kutakodik ott is, ahol nem kéne. 

Éber és bátor fajtaként nagyon jó jelzőkutya, bár talán néha azt is megugatja, amit nem lenne muszáj. Idegenekkel szemben gyanakvó, területvédőként ritkán harap vagy csipked, viszont hangos ugatással, pattogva ugrálja körbe a betolakodót.

Kifejezetten igényli az emberi társaságot, nem szeret egyedül lenni. Gyerekekkel és háziállatokkal is jól kijön. megfelelő korai szocializációval leszoktatható arról, hogy dominánsan lépjen fel más, nála akár 5-6-szor nagyobb kutyákkal szemben.

Apró testével és vékony szőrével a törpe pincsernek nem barátja a hideg. Csípősebb téli napokon akár pulóvert vagy kabátkát is lehet rá húzni, bár az egészséges, rendszeresen mozgatott példányoknak nincs rá igazán szükségük. Az viszont fontos, hogy mindig el tudjon vonulni egy fűtött, melegebb részre, legjobb, ha szabad ki- és bejárást biztosítunk neki a házba. 

Lakásban tartva a gazda és a szomszédok számára is zavaró lehet, hogy jelzőkutyaként szívesen ugat, erről már korán érdemes leszoktatni, átszoktatni egy kevésbé hangos jelzési módra.

Amilyen kicsi a Min Pin, olyan nagy a mozgásigénye: ezt napi többszöri sétával elégíthetjük ki, változatos játékokkal, labdázással ötvözve. Fürge, energikus, akrobatikus alkatának köszönhetően az agility sportot nagyon élvezheti. 

Nem szabad abba a hibába esni, hogy kis termete miatt kutyába sem vesszük: a törpe pincsernek is nagy szüksége van a következetes nevelésre, különben könnyen a fejünkre nő; hihetetlen tehetséggel tudja kiszagolni, hogy kivel mit engedhet meg magának. Más kutyákkal szemben lehet hajlama domináns viselkedésre, de korai szocializációval ez féken tartható.

Mivel gyakorlatilag nincs helyigénye, a gazdájához viszont borzasztóan ragaszkodik, kifejezetten élvezni fogja, ha mindenhová magunkkal visszük. Ezt érdemes már külyökkorától elkezdeni, így gyorsabban fogja megtanulni különböző helyzetekben a jólnevelt viselkedést. 

Bújós, kedves kutyaként a babusgatást jobban igényli, mint a konkrét ápolást, persze a bundájának sem árt, ha rendszeresen átsimogatjuk gumikefével. Alapvetően fürdetésre sincs szüksége, és megfelelő mennyiségű mozgás mellett általában a körmei sem szoktak az egészségesnél hosszabbra nőni.

Ekkora testméret mellett nyilván nem fogyaszt túl nagy mennyiségű eledelt a törpe pincser, már csak ezért is érdemes a drágább, de biztosan jó minőségű táppal kényeztetni. Speciális táplálási igényei nincsenek, de mivel mozgékony, energikus kutya, fontos a húsban gazdag, gabonában szegény étrend az optimális tápanyagösszetétellel, hogy csontozata, ízületei, izomzata és szőre is egészséges maradjon egész életében.

A figyelmes tenyésztésnek köszönhetően a törpe pincser alapvetően egészséges fajta, ritkán betegszenek meg, viszont vékonyka fülük nagyon érzékeny a hidegre. 

Kölyökkorban előfordulhatnak különböző atkás, gombás bőrbetegségek, de ez megfelelő tartási körülmények mellett igen ritka. Öröklött vagy szerzett módon hajlamuk lehet a térdkalács ficamra, a szembetegségek közül pedig a vaksághoz vezető retina atrófia érintheti őket.