A Kisbéri - Félvér

Színe leggyakrabban sárga, de sok pej, szürke, fekete egyed is van köztük. A tarka szín a fajtában nem fordul elő. Legjobb egyedei a military, a díjugratás, a díjlovaglás vagy a fogathajtás szakágban a nemzetközi mezőnyben is képesek versenyezni.

Az immár 150 éves magyar fajta kialakulása Kisbér város nevéhez fűződik.

Kisbéren 1853-ban alapítottak katonai ménest azzal a céllal, hogy a hadsereg számára megfelelő mennyiségű és minőségű, elsősorban hátas használatra alkalmas lovat adjon. A kancákat tekintve meglehetősen vegyes anyagon indult a tenyésztés: bábolnai, mezőhegyesi, norfolki, mecklenburgi, erdélyi, stb. eredetű állomány képezte a ménes magját, amit következetesen angol telivér ménekkel fedeztettek akár 6-8 generáción keresztül. Cél volt olyan nemes, elegáns félvér ló tenyésztése, amely az angol telivéreknek csak a jó tulajdonságait hordozza.

Amikor az angol telivérek használata már kezdte negatív irányba befolyásolni a ménes, illetve a fajta minőségét, akkor félvér méneket is felállítottak. A XX. század elején az angol telivéren kívül tenyésztésbe került Kisbéren három trakehneni mén is. A II. Világháború után - a háborús veszteségeken túl - a sportirányú meggondolatlan keresztezési programnak is áldozatul esett a fajta, mert hamar észrevették a tenyésztők, hogy a kemény, kitartó, nemes, acélos magas félvér fajta és a nyugat-európai sportló fajták keresztezéséből kiváló sportlovak születtek.

Elsődleges tenyészkörzete Kisbér és környéke mellett Tolna, Vas, Zala és Szabolcs-Szatmár megye volt.
A fajtát ma a Kisbéri-félvér és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesület törzskönyvezi, illetve látja el a
fajtafenntartással kapcsolatos teendőket.