Az ördög macskája

A középkorban a macska az „üldözöttek listájára” került. A borszorkány gyakran változott át macskává, az ördög pedig fekete kandúrrá. A mesék borszorkányainak vállán is égő szemű macska guggolt.

A boszorkányüldözések idején a macskákat is megkínozták, különféle tortúráknak vetették alá, elevenen megégették. Ma is járja a mondás: ha fekete macska keresztezi az ember útját, balszerencse éri! Nos, a középkorban ilyen és ehhez hasonló babonák, sötét elképzelések sokasága adott okot a macska üldözésére. Egyebek között azt tartották: ha egy fekete macska felugrik a beteg ágyára, az menthetetlenül jobblétre szenderül. Pusztuljon hát az ördögadta bestia!

Amennyiben a macska a sírhantra telepedik, a benne fekvő lelke nyilván a sátá zsákmánya lesz. Égessük meg hát a macskát! Ha a macska holdfényes időben balról átvág az úton, az arra haladóval hamarosan szörnyű járvány végez. Üssük hát agyon a macskát! Az angol „The Book of Folklore” (A népművészet könyve) című munka sorra veszi azokat az elképzeléseket, amelyeket a macska kiismerhetetlen, titokzatos természete sugallt az embernek. Álljon itt ezekből néhány példa:

Soha ne rúgj bele a macskába – reumát kaphatsz!

Soha ne fojts vízbe macskát – az ördög esetleg bosszút állhat ezért!

A macskának 9 élete van – ha csak egyet is elveszel ebből, szellem kísért majd egész életedben.

A fekete macskák szerencsétlenséget jelentenek.

A macskák továbbá:

varázslatot űző, sütét erők hatékony szövetségesei
látják a szellemeket
kiszívják az alvók lélegzetét
szemük hatékony szer a varázslat „kívánságfőzeteiben”.
Ördögök, akiket húshagyó kedden vagy húsvétkor meg kell égetni!

Amennyiben a macska átugrik a holttesten, a halottból vámpír lesz – hacsak nem fogják és ölik meg a macskát azonnal! Persze ha megpróbáljuk beleélni magunkat a babonás, vallásos, szinte mindentől rettegő középkori ember lelkivilágába, ezt kell mondanunk: a macska jó néhány okot szolgáltatott ezekre a vádakra. Vajon mit csinál, merre jár éjnek idején? Miért lopakodik olyan sejtelmesen, nesztelenül? Miért világít olyan titokzatos, zöld színben a szeme a sötétben? Miféle tűz világíthat a szemében, hacsak nem a pokol tüze?

A középkorban tehát már-már irracionális és határtalan félelem övezte a macskákat. Üldözésük – mint már említettük – mindennapos jelenség volt. Gyakran rendezték meg tömege irtásukat, amikor hatalmas máglyákon égették el a szerencsétlen állatokat. A „Cats and People” (Macskák és emberek) című könyv élénk és elborzasztó képet fest ezekről a kegyetlenségekről: „A keresytények elégették vagy lassan megsütötték a macskákat a böjti tüzeknél egész Európában. Belegyömöszölték őket fúzgakosarakba, és a kosarakat tűzbe vetették. Amikor I. Erzsébet angol királynőt megkoronázták, egy sikoltozó macskákkal teli kosarat áldoztak az „alvilágnak”.

Skóciában számtalan macskát égettek el a Taigheirn-nek nevezett ünnepség keretében, amely néhy napig tartott. A macskákat az ördögnek ajánlották, majd lassú tűzön megégették. Ezek voltak azok az idők, amikor szerencsétlen, ártatlan lányok, asszonyok ezreit kényszerítették, hogy vallják be: macskává, kutyává, lóvá, nyúllá változtatták magukat, és hogy ezt a képességet magától az ördögtől szerezték.

A nyilvános macskaégetéseknek csupán XIII. Lajos (1601-1643) tiltó törvénye vetett véget. Lassanként Európa-szerte megszűntek a boszorkányégetések, majd a macskák sorsa is jobbra fordult.

A vikrotiánus időkben ismét fellendült a doromboló kedvencek tartása, és 1871-ben a nevezetes londoni Kristálypalotában megrendezték az első macskakiállítást, amely azután hagyományosan midnen évben jeles társadalmi eseménnyé vált.

Ekkoriban kezdtek komolyabban foglalkozni a macskatenyésztéssel, megszülettek az első törzskönyvi bejegyzések. A második világháború ugyan ismét megtizedelte a macskaállományt és visszaverte a macskatenyésztést, napjainkban azonban olyannyira „divatba jöttek” a cicák, hogy népszerűségük már-már vetekszik a kutyáéval.