A miau jelentése

Érdekes kísérletet végeztek a macskák nyávogásával kapcsolatban. Egy amerikai kutatás során több száz nyávogást vettek fel valós helyzetekben, amikor a macskák gazdái is jelen voltak. Aztán meghallgattatták a felvételeket kívülálló emberekkel (olyanokkal, akiknek volt macskájuk és olyanokkal is, akiknek nem volt). Az egyik kísérlet során arra kérték őket, hogy azonosítsák a helyzetet, amelyben a "miau" elhangzott. Például azt kérdezték, hogy ez egy "enni kérek"-miau vagy egy "menj el tőlem"-miau volt-e. A második kísérlet során általánosabb kérdéseket tettek fel az alanyoknak. Például: Kellemes ez a hang? Ez a hang sürgetőnek vagy követelőzőnek hangzik?

Miáú!!!

Értjük-e a macskák nyelvét?

Úgy tűnik, hogy a macskatartók elég jól megértették, hogy a cicák mit próbáltak közölni a nyávogásukkal. Azok az emberek, akiknek nem volt macskájuk, gyengén teljesítettek. Azok, akiknek volt némi tapasztalatuk a macskák terén vagy volt macskájuk, illetve azok, akik velük éltek, jelentősen jobban teljesítettek. A macskatartók 40 százaléka jól értelmezte a nyávogásukat, kétszer annyian, mint azok, akiknek nem volt macskájuk. Még az emberek azon képessége is, hogy értelmezze egy vele azonos nyelvet beszélő ember mondanivalóját, csupán 95-98 százalék között mozog, szóval hosszú utat kell még megtennünk, mielőtt folyékonyan beszélnénk a macskák nyelvét.

Mit jelentenek a nyávogások? A kutatás úgy találta, hogy különböző fajta miauk vannak, amelyeket az emberek képesek azonosítani, és ezeknek más-más jelentésük van. Rájöttek, hogy vannak bizonyos akusztikai tényezők, amelyek befolyásolják azt, hogy valami kellemesen vagy sürgetően hangzik-e, és a macskák arra használják ezeket az akusztikai változókat, hogy befolyásolják azt, ahogyan a nyávogásuk hangzik, ezáltal megkapják a gazdájuktól azt, amit akarnak.

Macskatulajdonosok előnyben

A cicák elérik, amit akarnak

Sürgető hívásuk például kellemetlennek hangzik, és így követelik ki a figyelmet. Azok a nyávogások, amelyek kellemesek, nem tűnnek sürgetőnek. A mérges és ellenséges nyávogások hosszabb ideig tartanak, míg a barátságos megnyilvánulások kissé rövidebbek, és ezeket kellemesnek érzékeljük. Ezen felül a mérges és védekező nyávogások frekvenciája alacsonyabb, míg a barátságosaknak magasabb. Az elmélet szerint az alacsony hangmagasság nagyobbakká és félelmetesebbeké teszi a macskákat, míg a magas hangfrekvencia kisebbekké és gyámoltalanokká teszi őket, ami kellemesebb érzéseket ébreszt az emberekben.

A macska a nyávogás eszközével próbál kommunikálni, és úgy tűnik, hogy meg tudja értetni velünk, amit szeretne - persze csak ha igazán figyelünk rá.