Kis madár, nagy igények: mekkora legyen a kalitka?

Boldogtalan énekes madarak

A legtöbb madártartó azt szeretné, hogy tollas barátja mihamarabb dalra fakadjon, vagy ékesszóló beszéddel kápráztassa el a családot,  és csak töredékük fordít gondot arra, hogy mindehhez megteremtsék az ideális feltételeket is. A rosszul tartott madár gyakran frusztrált lesz, magányosnak és elhagyatottnak érzi magát. Sajnos akad olyan is, aki egészen szűk kalitkába zárja madarát, hogy annak csak a produkcióra kelljen koncentrálnia, mert szerintük nincs más funkciója, mint hogy énekeljen és beszéljen. Előfordul olyan kegyetlen gazdi is, aki a madárka szereplésétől teszik függővé az étel és víz fejadagot. Mindezek az emberi önzés ékes bizonyítékai, a finom és szeretetre méltó, ám annál inkább kiszolgáltatott kis élőlények rovására. A legtöbb madártartó nincs tisztában azzal, hogy a hullámos papagájcsak más párok jelenlétében költ, több más papagájfajta, és a búbos pacsirta is párban, vagy népes rajokban élnek. Ráadásul minél kisebb egy madár, annál nagyobb a mozgásigénye, különösen igaz ez a papagájokra.

Garantált a depresszió

A madarak monogám lények, egyetlen partnerrel élik le egész életüket, de pár nélkül az ő életük sem válik teljessé. Akik otthon, kalitkában tartanak madarat, sokszor csak a teljesítményre koncentrálnak, és figyelmen kívül hagyják a madár szocializációs igényeit, a fajtársaival való együttlétet. Túlzott ragaszkodásból, néha önzésből hagyják figyelmen kívül a madárka kínszenvedését, megtagadva tőle azt az alapvető örömet, hogy párja mellett élhessen és énekelhessen. A magány, az unalom, a kielégítetlen ösztönök hosszú távon egytől-egyig rossz irányba befolyásolják a madarat. Komoly viselkedési és egészségügyi zavarok (tolltépés, önkárosítás) lépnek fel, melyek sokszor nem gyógyíthatók, illetve nem visszafordíthatók.

Szép, de szűk kalitka

Bármennyire is hasonlít egy társként a kalitkába helyezett műanyag madár az igazira, a hatása mégsem ugyanaz. Madarunk visszajelzést vár műanyag "fajtársától", játszani szeretne vele. Inkább járjunk utána, hogy az általunk kiválasztott díszmadár tud-e, szeret-e magányosan élni!

Mekkora legyen a madárka kalitkája?

A hatályos törvények és szabványok szerint minden kalitkának legalább olyan szélesnek kell lennie, hogy a madár akadálytalanul ki tudja nyitni a szárnyait. Ezen kívül elengedhetetlen a madár rendszeres, kalitkán kívüli röptetése is, természetesen a madár gazdájának szigorú felügyelete mellett.

Amennyiben a kalitka mérete nem teszi lehetővé, hogy a madár kinyissa szárnyait, akkor nap közben hagyjuk szabadon repkedni a lakásban, a kalitkát csak éjszakára használjuk, amikor a madár alszik. És szerezzünk be egy nagyobbat!

Engedj ki!

A nagyobb testű madárfajok esetében szükségünk lesz egy úgynevezett volierre, vagyis röpdére. A nagytestű madaraknak nagyobb a helyigényük, hiszen szárnyuk fesztávja is nagyobb.

Lássuk, mekkora a legkedveltebb díszmadarak alapvető helyigénye:

• kakadu: 6x2x2 m volier; 100 x 60 x 160 cm-es volier, ha szabadon élhet a lakásban
• papagáj: 1x1x1 m kalitka; 100 cm-es röpde, 4:2:3 arányú felépítéssel
• arapapagáj: 2x1x2 m röpde
• kanári 50x50x30 cm kalitka

Hová tegyük a kalitkát?

Legjobb választás a lakás fő helyiségének egy félreeső, biztonságos része, ahonnan a madár jól belátja az egész szobát. Legjobb a kalitkát egy magasabb állványra, hidegtől és huzattól, vagy erős napfénytől védett helyre tenni. Fontos, hogy abban aa szobában ne dohányozzanak, ne legyen cigarettafüst, vagy ételszag. A diszmadarak speciális légzőszerve különösen érzékeny az erős szagokra.

Ne tegyük a kalitkát a számítógép mellé, hangfalak mellé (különösen ha nagy hangerőn szeretünk zenét hallgatni), és a ventillátor vagy légkondicionáló hatósugarát is hagyjuk ki a számításból. A televízió, kiváltképp az erőszakos műsorok is stresszessé teszik a madarat.

Ha lehetőségünk van a kalitkát friss levegőre, erkélyre vagy teraszra kitenni, figyeljünk arra, hogy a ragadozók ne férjenek hozzá. A varjak, héják, szarkák rögtön megérzik ha „új fogás jelenik meg az étlapon". A kalitka egy részét egy vászondarabbal takarjuk le, így a madár biztonságban érzi magát, és aludni is tud, ha elfáradt a friss levegőtől.

Ha lehet, tegyük ki a szabad levegőre

Különösen figyelj az idegen madarakra. A szabadon repkedő madaraktól tollas kedvencünk különféle vírusokat, parazitákat, betegségeket szedhet össze, úgyhogy inkább ne hagyjuk, hogy „idegenekkel beszélgessen".

Mivel érzékenyek az alacsony hőmérsékletre, tartsuk a díszmadarakat egyenletes, számunkra is kellemes szobameleg légtérben. Természetesen a nagy hőséget sem viselik könnyen.