November közepén kezdődhet a madáretetési szezon

Az énekesmadár-etetési időszak dandárja hazánkban az első fagyok késő őszi beköszöntétől ezek megszűnéséig, november második felétől márciusig tart. Az etetők madárforgalma elsősorban a tél keménységétől, ezen belül is főleg a hótakaró vastagságától és tartósságától függ.

Enyhe teleken az etetőket látogató madarak faj- és egyedszáma gyakran csak fele, harmada a megszokottnak.

Az énekesmadaraknak adható téli madáreleségek négy nagy csoportba sorolhatók: napraforgó, amibe apró szemű kölest is lehet keverni; állati zsiradék (cinkegolyó, háj, faggyú, kifőzéssel sótlanított szalonna); alma (gallycsonkokra szúrva és földre szórva); végül, de nem utolsó sorban az ivó- és fürdővíz, a befagyott itatókban a naponkénti vízcsere.

Az itt telelő vizimadarakat ne etessük!

Az énekesmadarak téli etetésével szemben a vízimadaraknál ez tömegesen sodorja veszélybe, betegíti meg és ítéli pusztulásra az állatokat, ami ellen világszerte küzdenek a hatóságok és a természetvédelmi szervezetek. A harminc éve nem tapasztalt keménységű fagyokat hozó 2016/2017-es tél szomorú hazai tapasztalatai, a tömeges madárelhullások rávilágítottak arra, hogy a madarak és az emberek védelme érdekében Magyarországon is beszélni kell a témáról.

A vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól. Etetésük, a folyamatos kenyér diéta megbetegíti a madarakat, ezek egyik formájának külön neve is van ("angyalszárny-betegség"). Kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést, ami tömeges jégbe fagyásukat okozza. Növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót, az ebből eredő sérülésveszélyt és a fertőző betegségek terjedését, ami különösen a madárinfluenza kapcsán jelent óriási kockázatot. Szennyezi a környezetet. Növeli a fajok közötti hibridizációt. A fizikai érintkezés ránk, emberekre nézve is veszélyt jelenthet, mindenekelőtt a madárinfluenza tekintetében.