- -
Hogyan szoktassuk le a papagájt a rikácsolásról?
Ha a papagáj néha-néha felrikkant, vagy tíz-húsz percen át csipog és csiripel, az még nem jelent problémát. De ki képes elviselni a naphosszat tartó, iszonyú rikácsolást? Szoktassuk le róla!

A papagáj rikácsolása normális

Ne feledjük, hogy bizonyos mértékig a papagájoknál a hangoskodás teljesen normális. A cél NEM a rikácsolás és hangos vijjogás, egyáltalán a természetes hangok teljes megszüntetése, hanem annak elviselhető szintre csökkentése. Ez türelmet és következetességet igényel a család minden tagjától. Kezdjük a leszoktatást azzal, hogy a papagáj minden alapvető szükségletét kielégítjük, állítsuk vissza az helyes rangsort (pl. ujjra szoktatással), vezessünk naplót a sikítós időszakokról. A naplóba jegyezzük fel az összes információt, beleértve magát a történést is, és azt, hogy milyen a madár és a körülötte lévő emberek hangulata előtte, alatta és utána. De ne határoljuk be napszaktól, a hét napjától vagy a holdfázistól függően. Az információk segítségével remélhetőleg sikerül azonosítani és megszüntetni az okot.

A két kérdés, melyre a választ keressük: mi a teendőnk, ha a madár rikácsol, és mi a teendőnk, ha a madár rendesen viselkedik?

 

Ne büntessük!

Amikor a madár nem megfelelően viselkedik, véletlenül sem szeretnénk ezt a magatartást tovább fokozni, hiszen ez súlyosbíthatja a problémát. A papagáj szemszögéből nézve, ha a rikácsolással magára vonja a figyelmet, az jutalomnak számít. Egyes madarak azt szeretnék, ha visszarikácsolnánk, mert szeretik a színjátékot, és a válaszunkat jutalomként értelmezik. A kiabálás, a madár vagy kalitka megütése, az állat elszigetelése, vagy ha vízzel locsoljuk, esetleg megvonjuk tőle az ételt, az nem célravezető! Ezek a retorziók vagy válaszok csak növelik a stresszt, és az állat vagy még hangosabban rikácsol majd, vagy egy még rosszabb szokást vesz fel, mint például a tolltépést.

papagáj, madár, kalitka
A büntetés semmit sem old meg

 

A módszer: a pozitív megerősítés

A pozitív megerősítés a legjobb módja annak, hogy javítsunk a madár viselkedésén, azaz jutalmazzuk meg, amikor helyesen cselekszik (pl. csendben ül a rúdon). Ez a jutalom lehet egy különleges játék, csemege vagy szóbeli dicséret. NE próbáljuk ezekkel „megvesztegetni" a madarat a jobb viselkedés reményében.

Ha egy madár bizonyos körülmények között helytelenül viselkedik, fontos meghatározni, hogy mit is várunk tőle. Ekkor megtaníthatjuk neki, hogyan helyettesítse a rossz magatartást a helyessel. Például tanítsuk meg kedvencünknek, hogy rikácsolás helyett inkább beszéljen. Azután, ha betartotta, amit vártunk tőle, jutalmazzuk meg. Az összhang feltétlenül szükséges; jutalmazzuk a jó és kívánt magatartást, és semmiképpen NE jutalmazzuk a rossz viselkedést.

madár, papagáj, jutalmazás
Dícsérjük és jutalmazzuk

 

Néhány szakértő azt tanácsolja,  hogy ha a madár nem hagyja abba a vijjogást, nézzünk rá csúnyán, takarjuk le a kalitkáját, vagy hagyjuk el a szobát és csak akkor térjünk vissza, ha az elfogadható magatartást mutat. Mások úgy gondolják, hogy ez valójában csak ront a helyzeten, különösen azoknál a madaraknál, akik félelemből kiabálnak. Ezért olyan fontos megérteni a viselkedés okát. A madár cselekedetein a körülményektől függően, együtt változtathatunk.

 

Ha a papagáj magányos...

Ha a hangoskodás a magánynak köszönhető, más megoldásokat kell keresnünk. Ha egy madár azért magányos, mert a gazdája nem szentel neki kellő figyelmet, a legjobb, ha társaságot biztosítunk neki - egy másik madár személyében. Az új madár nem feltétlenül kell társa legyen, sőt, külön kalitkában is tarthatjuk őket. Mégis előbb inkább gondolkodjunk el rajta. Ha nekünk, mint gazdának nincs időnk egy madárra, hogyan lesz időnk kettőre? Tisztességes ez a madarakkal szemben? Érdemes komolyan fontolóra venni azt a megoldást, hogy új otthont keressünk a madárnak, amíg életmódunk meg nem változik, és lesz időnk élő állatot felelősen tartani.

 

A felgyülemlett energiák levezetése

A legtöbb kalitkában tartott madárnak szüksége van kiegészítő mozgásra, a fölös energiák levezetéséhez. Tegyünk neki trapézt, hintát a kalitkába, vagy fürdetőt, hogy eleget a csapkodjon szárnyaival fürdés közben. De a fölös energiáit a szabadon reptetéssel is leköthetjük, csak felügyeljük, mialatt kint kószál. Esetleg hagyjuk bekapcsolva a rádiót vagy a televíziót. Vigyázat! Ne kapcsoljunk természetfilmekre, mivel azt az érzést kelthetik a madárban, hogy egy ragadozó van a szobában. Régi telefonkönyveket, természetes anyagokat, nem mérgező leveles faágakat is adhatunk neki, hogy játsszon velük (és tönkretegye). Tömjük meg a játékokat eledellel, így a madár megdolgozik érte. Ez sokkal jobban stimulálja majd mentálisan, és egy olyan táplálkozási lehetőséget biztosít, amely leginkább a vadon élő madarakéhoz hasonlít.

papagáj, játék, kalitka
Biztosítsunk lehetőséget a mozgásra, játékra is

 

Hogyan előzzük meg a koncertet?

A rövid, időszakos nappali idomítást már akkor elkezdhetjük, amikor a madarat hazavisszük. A papagájok reagálnak az arckifejezésekre és a szóbeli dicséretre. Ezt a fajta pozitív megerősítést akkor kell használni, amikor a madár megfelelően reagál, és nem szabad visszajelezni a helytelen reakcióira. Ne használjunk semmiféle agressziót vagy büntetést az idomítás során. Ezeket a napi leckéket addig kell folytatni, amíg a madár hajlandó teljesíteni az utasításokat. Amint ezt megteszi, abbahagyhatjuk a képzést, azonban a parancsokat továbbra is használjuk, amikor foglalkozunk a madárral. Ne feledjük, a papagájok figyelmeztetés gyanánt használják hangjukat, vagy azért, hogy megtalálják a csapat többi tagját, amikor elszakadnak tőlük. A rikácsolás gyakran megelőzhető azzal, ha egyszerűen reagálunk, amikor a papagáj "szól" hozzánk, és tudatjuk a madárral, hogy elmegyünk, és azt is, hogy megérkeztünk.

 

A papagájok hangoskodását nem lehetetlen minimálisra csökkenteni. Ez sok időt igényel, és néha egy tapasztalt, madarak viselkedésével foglalkozó szakembert segítségét is, de ha ezzel papagájunkat a benti környezethez tudjuk szoktatni, akkor megéri a fáradtságot!

értékelés