Elkezdődött a tavaszi madárvonulás - az első jeladós fehér gólyánk is elindult

Egészen a tavalyi évig nem tudhattuk, mi áll a viselkedés hátterében. 2016 tavaszán azután sikerült műholdas jeladóval megjelölni a madarat, így derült ki tavaly ősszel, hogy „Báró” nem a hazai állomány fő telelőterületére, Szudán és Csád, hanem csak Kis-Ázsiába, Izrael térségébe vonul. Ez a rövidítés jelentős, sok ezer kilométeres megtakarítást jelent, ezért tud - a többieknél jelentősen nagyobb kockázatot is vállalva - korábban megérkezni.

A viselkedés azért is nagyon érdekes, mert a lakosság számára is elérhető internetes nyomkövető oldal információi alapján a legtávolabb telelő két fehér gólyánk eközben még mindig jó 6000 kilométerrel délebbre, Mozambik és a Dél-Afrikai Köztársaság szavannáin telel.

Az idei korai indulás meglehetős kihívásokkal indult „Báró” számára. A madarat az Anatóliai-fennsíkon a hazai viszonyokat idéző hideg, nappal is tartós fagyok fogadták. Ennek ellenére jól halad és a hétvégén valószínűleg már el is éri Európát.
Mindazonáltal a madarak vonulása (még egyetlen faj esetében) sem köthető sem ősszel, sem tavasszal egy adott időponthoz. Sőt, a madárvonulás valójában alig egy hónapig (!), júliusban szünetel csak Magyarországon, mivel a legkésőbb érkező halvány gezék csak június elején-közepén érnek haza, miközben a legkorábbi indulók, például a fehér gólyák, már augusztusban megkezdik az őszi vonulást.

A február azért különösen fontos a hazai madárállományok szempontjából, mert a hosszú távú vonulók többsége ekkor kezdi meg a végső felkészülést a hosszú hazaútra. A gyűrűzési adatokból azt is tudjuk, hogy a fecskék esetében (és gyaníthatóan a többi fajnál is) a legerősebb „szuper hímek” indulnak el legkorábban, így nekik jutnak a legjobb fészkelőterületek.

Báró fészkének webkamerája