A tennessee ájulós kecske

A kecskefajta neve sokat elárul fő nevezetességéről. A Tennessee ájulós kecskét nevezik Tennessee húskecskének, Texasi falábúnak, merevkecskének vagy riadós kecskének. Ezeket a neveket azért kapta, mert ha megriad, akkor hirtelen megmerevedik, szinte elalél.

Tennessee ájulós kecske (Myotonia congenita)

Az orvosi néven Myotonia congenitának nevezett tünet az izomsejtek akaratlan összerándulásának következménye. Ha a kecskét megijesztik, az izom-összehúzódásoktól szinte lebénul, sokszor el is esik. Ez persze nem azt jelenti, hogy az állat a szó szoros értelmében el is ájulna. A tünet erőssége kecskéről kecskére változik.

A fajta eredetéről annyit tudni, hogy egy John Tinsley nevű farmer honosította meg őket, aki az 1880-as években költözött az amerikai Tennessee államba. Néhány furcsa, merev kecskét hozott magával, melyek híre hamar elterjedt a vidéken. Ezek a kecskék ugyanis kevésbé voltak szökésre hajlamosak, nem másztak át a kerítéseken, ráadásul rendkívül izmos testfelépítésű és szapora állatokról volt szó. A környékbeliek arra törekedtek, hogy a nagyobb testű példányokat szaporítsák tovább.

Az 1980-as évek végén újra felfedezték a fajtát. Az emberek egy része a gyors növekedési hajlamáért és szaporaságáért értékelte ezeket a kecskéket, míg mások a különlegességet és az újdonságot látták bennük.

Bár a Tennessee ájulós kecske mérete igen változó, az állatok izomzata a legtöbb esetben kivívja a tenyésztők elismerését. E fajta füle nagyobb és laposabban áll, mint a szímentáli kecskéké, de nem annyira hosszú és csapott, mint a núbiai és a spanyol kecskéké. A homlokuk általában horpadt. A legtöbb egyednek szarva nő, de a szarvak mind méretben, mind a csavarodottság fokában eltérnek egymástól. A legtöbbjük rövid szőrű, de néha feltűnik egy-egy hosszú szőrű egyed is az utódok között.

A Tennessee ájulós kecskék minden színben előfordulnak. A kecskegidák születésénél a gazdák nagy izgalommal várják, hátha felbukkan egy új, ritka színváltozat. A tenyésztők ugyan kísérleteznek a keresztezéssel, de azt sem felejtik el, hogy ez a kecskefajta tipikus amerikai jellegzetesség, amit érdemes megőrizni.