A gyerekek nem félnek a viperától

A közel 400 – fővárosi és Kecskemét környéki – 12-14 éves diák megkérdezésével készült kutatás rámutatott, hogy - a mérgeskígyók általános elutasítottsága ellenére - a gyerekek szerint a viperák épp olyan fontos elemei a hazai faunának, mint a közkedvelt állatfajok.

A kígyók előkelő helyet foglalnak el az ellenszenvet, félelmet keltő állatok között, ennek ellenére meglepően kevés szakirodalmi forrás áll rendelkezésünkre ezzel kapcsolatban. Ezért végzett felmérést a tavalyi év első felében a bécsi Állatorvosi Egyetem négy diákja, az osztrák Vadbiológiai Kutatóintézet kutatójának irányításával, a Rákosi vipera védelmi LIFE+ program égisze alatt. Az egyik vizsgálat során, 3 budapesti és 5 kiskunsági általános- és középiskolában, a résztvevő gyerekek egy közel 50 kérdésből álló tesztet töltöttek ki. A kérdések a siklókhoz és a mérgeskígyókhoz való viszonyulásuk mellett a róluk alkotott képre, illetve ismeretanyagra vonatkoztak.

Az eredmények értékelése során kiderült, hogy a hazai gyerekek mindössze 30 százaléka elutasító a kígyókkal kapcsolatban. A Magyarországon előforduló kígyókkal már közel 70 százalékuk találkozott, sőt egynegyedük meg is fogta őket. A Rákosi vipera védelmi program fajmentő munkájáról – amelynek eredményeképpen a kígyó visszatérhet korábbi élőhelyeire is – kevesebb mint 15 százalékuknak volt negatív véleménye, nagy többségük támogatta a kígyók visszatelepítésének gondolatát. A felmérésből kiderül, hogy minél több információval rendelkezik valaki a mérgeskígyókról, annál kevésbé tartja őket félelmetesnek. A válaszadók nemének, illetve lakhelyének összevetéséből kiderült, hogy legkevésbé a Kiskunságban tanuló fiúk, leginkább a budapesti lányok tartanak tőlük.

Magyarországon jelenleg két mérgeskígyó faj él: a gyakoribb és erősebb mérgű keresztes vipera, illetve az aktív védelmet igénylő, veszélytelenebb rákosi vipera, amelyből már csak mintegy 1200 él a megmaradt hazai élőhelyeken a Hanságban és a Kiskunságban (ebből 700 a Rákosi Vipera Védelmi Központ területén). A hiedelmekkel ellentétben a viperák a legritkábban támadnak emberre, már lépteink rezgését érzékelve elmenekülnek. Évente 1-2 viperamarásról van tudomásunk, az elmúlt 60 évben pedig két haláleset történt, mindkettőt a keresztes vipera marása okozta. A rákosi vipera marásával kapcsolatban nincs tudomásunk halálesetről, vagy maradandó károsodásról, a leírása óta eltelt több mint 100 évben.