A hidasgyík vagy tuatara (Sphenodon punctatus) - Hüllő fajok

Az Új-Zélandi óriási védelmi erőfeszítésnek a tárgya, mely bevezette a tuatarát több part menti szigetre, része a sphenodontidae or rhynchocephalian családnak, amely úgy tartják, hogy a dinoszauruszokkal egy időben alakult ki, de aztán kihalt, mielőtt az az utolsó dinoszaurusz kihalt volna. Úgy tűnik, a tuatara tovább fejlődött és életben maradt a saját szigetén, hogy a jelenleg ismert sphenodon punctatus-á fejlődjön.

Számos elmélet látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogy ez a különleges lény hogyan maradt életben. Elég sebezhető állat, lassú mozgású és hosszú, általában éjszakai életet folytat, tojásrakó, nagyon fiatal utódai a patkányok ragadozásának vannak kitéve. Figyelemre méltó, hogy napjainkban a tuatarák száma több mint 60.000-re tehető, amely nem kis mértékben a természetvédelmi erőfeszítéseknek köszönhető.

Habár korábban úgy gondolták, hogy két tuatara faj él kölönböző szigeteken, egy 2009-es tanulmány kimutatta, hogy a variációk földrajziak voltak, így most a tuatarákat kizárólag csak a sphenodon punctatus-ként osztályozzák. A squamaták és sphenodontidák hierarhikus osztályai, a gyíkok és tuatarák, mind Lepidosauriák osztályába tartoznak, mivel számos hasonló tulajdonsággal rendelkeznek. Míg a tuatara első pillantásra egyfajta gyíknak tűnik, sok alapvető különbség van köztük.

Általában a gyíkok sokkal fejlettebb és rugalmasabb csontvázzal rendelkeznek és szerveiknek is sokkal fejlettebb evolúciós ismertetőjelei vannak, a tuatarákénál. A tuatara csőre egy megkülönböztető jegy. A tojónak van egy szarus kinövés az orrán amelyet a tojáshéj feltörésére használ, mint a bébi teknősbékák és krokodilok.

A tuatara állkapcsa egy ponton függ, amely a koponya hátsó részén van, hasonlóan hüllő őseihez, mivel a legtöbb gyík állkapcsa leesik vagy lóg, és egy alsóbb ponttól, amely a legtöbb gyík által birtokolt további izomzattal együtt több rugalmasságot ad a gyíknak az eledel vagy zsákmány megevésekor. A tuara szokatlan sajátossága a kétsoros felső fogsor, és e kettő közé esik az alsó fogsor. Mozgatja az állkapcsát, hogy lehetővé tegye zsákmánya keményebb csontjainak összezúzását.

Több kevésbé látványos különbség van a tuatara és a gyík között, néhány közülük meglehetősen összetett, főként az idegrendszerükben és a belső szerveikben. Továbbá a tuatara a hűvös klímát kedveli, amely a lassú metabolizmusával együtt lehetővé teszi, hogy tovább éljen, mint a gyíkok. Megfigyelések szerint 35 év körül élnek a vadonban, de sokkal tovább, akár több mitn 100 évet is fogságban.