Sérülések
A madárpókok tartásánál a leggyakoribb problémát a pók testének, különösen a végtagoknak és a potrohnak a sérülései jelentik. A nyílt sebeket, amelyekből a testnedv szivárog, porcukorral, vazelinnal vagy valamilyen szóróflakonos ragsztóval zárhatjuk el. Ez azonban csak a kisebb sebekre hatékony. Ha ezzel a módszerrel a végtagok nagyobb sebei nem zárhatók le, "vegyük rá" a pókot, hogy a sérült végtagot a természetes "csonkolási" pontjánál a csípőízületnél dobja el. Ezt a folyamatot nevezzük autotomiának. A testnedvek kiáramlását ezen a helyen az izmok gyorsan megállítják. A sérült lábat fogjuk meg a csipesszel a combnál és húzzuk meg erősen. Szerncsés esetben a láb a következő vedlések során regenerálódik.
Betegségek
A madárpók számos betegsége a mai napig nagyon kevéssé ismert. Ilyenek pl. a baktériumok és a vírusok által okozott betegségek, amelyek okairól, terjedéséről, afertőzés módjáról, a betegség lefolyásáról és a gyógyulás feltételeiről és esélyeiről keveset tudunk. Ezek közé tartozik az a betegség is, amelyről az utóbbi időkben egyre gyakrabban hallani. Ennek tünete, hogy a pókok minden láthato ok nélkül magasra merevített lábakon remegni kezdenek. Ez a "diszkenetikus szindrómaként" emlegetett betegség a legtöbb esetben a pók halálát okozhatja.
Súlyos betegségek okozói lehetnek a fonálférgek (Nematoda) is. A legtöbb esetben a fonálférgekkel való fertőzés is az állat pusztulását okozza.
Madárpókrák: Így nevezik a madárpóktartók azt a halálos kimentelű betegséget, amelynek tünete, hogy a pók potroha egy ponton hólyagszerűen felfúvódik . Ez a hólyag először üveges jellegű. Később mind erősebben átszövik sötét, erekre emlékeztető fonalak. A végső stádiumban, röviddel az állat pusztulása előtt a hólyag többnyire teljesen sötét és cserepes felszínű. Egyes jelentések szerint azok az állatok meggyógyultak, amelyeken a betegség kezdeti szakaszában az állatorvos egy vékony tűvel leszívta a hólyag tartalmát.
Gombás fertőzések: A gombák előseretettel telepszenek meg a pókok kitinpáncélján. A fertőzésnek kedvez az állandóan nedves talaj és, ha az állatok legyengültek. Leggyakrabban és legerősebben a végtagok és a potroh felső oldala fertőződik. A megtámadott testrészeken fehéres, enyhén penészszerű bevonat képződik. Agomba elpúsztítható bármelyik szélesspektrumú gombaölő (antimykotikumos) kenőccsel. A kezeléshez fogjuk meg a pókot speciális fogással és kis vattapálcával vigyük fel az érintett testrészekre a kenőcsöt. Ezt a kezelést addig kell ismételni, amíg a gombás bevonat eltűnik.
|
Madárpók gombás fertőzése
|
A madárpóktartók allergiás reakciói
A csalánszőrt söprő madárpókok gondozása során a madárpóktartón idővel egyre súlyosabbá váló bőrreakciókat válthatnak ki az állatok csalánszőrei. Aki több éven kersztül gondoz ilyen madárpókokat, az a csalánszőrökkel való érintkezés után az érintett helyeken kezdetben csak viszkető bőrpírt észlel, de egy idő után apró hólyagok, kiütések is jelentkezhetnek. Ezek általában önmaguktól elmúlnak.
Mit tegyünk, ha megmart bennünket a pók?
A madárpókok - mint mindne pók - mérget termelnek, amelyek a vizsgálatok szerint nem halálosak az emberre. gykran hasonlítják a pók marását a darázscsípéshez. Madárpók marás esetén haladéktalanul forduljunk orvoshoz, elsősorban azért, mert a csáprágókról másodlagos fertőzések kerülhetnek a sebbe.
Akik allergiásak az állati mérgekre, a madárpók marásakor a befecskendezett méreg mennyisége miatt súlyos tünetek jelentkezhetnek. Ezért az allergiások fokkozott óvatossággal gondozák a madárpókokat.
Részlet a Madárpókok c. könyvből >>
Háziállat Shop
