Félénk pingvinek Budapesten

Kukla Miklós, a háziállat.hu portál kedvenc állatorvosa rukkolt elő először az ötlettel: mi lenne, ha meglesnénk a pingvinek etetését a Budapesti Állatkertben? Állítólag minden nap délelőtt 10-kor és délután 3-kor van, piszok látványos. Telefonos egyeztetések után meg is jelentünk egy dermedt hétköznap reggelén, fél tízkor a Városligetben.

Nem volt nagy forgalom, a nyáron pezsgő parkban az egyetlen nyitva tartó szolgáltató egység maga a Budapest Fővárosi Állat- és Növénykert. A kapuban gondoltak Pitykére, a velünk tartó kutyusra is: kapásból piros lapot kapott, így a kocsiban maradt. A kapuban álló beengedő nénik szerint előttünk egyetlen látogató sem ment be, pedig már fél órája nyitva vannak. Alig egy órát töltöttünk benn, de később sem láttunk más vendéget.

A pingvineknek otthont adó Kis-szikla nem is olyan kicsi, könnyű megtalálni. Az alatta épített üvegfalú medencében fókák úszkálnak, amelyek a víz alól is látogathatók. Elgondoltuk, milyen lehet visongó tömegben az üvegfalhoz tolongani, minél közelebb a körbeúszkáló állatokhoz - jelen esetben viszont a csend és pangás már-már félelmet kelt bennünk.

Aztán még kaptunk egy vödör hideg vizet a nyakunkba: a pingvinekhez nem, NEM mehetünk be. Úgy tűnik, félreértés volt, hogy KÖZEL mehetnénk, csak arra kaptunk engedélyt, hogy filmfelvételt készítsünk - a kerítés mögül.

Hiába vitatkozunk, hogy mi csak néhány snittet, csendben, izé, meg volt beszélve. A pingvinek eközben óvatosan sodródtak a szikla egy hátsó hasadéka felé, minél távolabb a kerítéstől. A pingvin ugyanis félénk állat!

Az állatkert állatgondozói nem éppen rugalmas emberek. Meg is van erre az okuk: szerintük ugyanis az állatok védelme a legfontosabb. A látogatóktól pedig néha meg kell védeni a helyi lakosokat. A pingvinek például borzasztó nehezen szoktak rá, hogy gondozójuk kezéből vegyék el a heringet. Ha a fiatal lány nem a szokásos zöld uniformisában menne - netán lenne rajta sapka - akkor a pingvinek úgy megdöbbennének, esetleg meg is ijednének, hogy nem kérnének enni. Akkor pedig nem lenne SHOW az etetés. Ezt nem kockáztathattuk meg!

Pedig, kedves Olvasó, szívesen bemutattuk volna a pilótatáska-méretű fagyott heringkockát, amelyből napi kettő fogy el. Jó lett volna néhány pingvin-portré, ahogy a csokornyakkendő mögött sorban csúsznak le a halak. Esetleg meghallgathattuk volna, hogyan káromkodik a fóka, mikor nekimegy az üvegfalnak.

Kárpótlásul azért hoztunk néhány fotót. Az állatkertbe most egy darabig nem megyünk, de ígérjük, legközelebb hozunk videót is, sokat, jó kövéreket.