Hízókúrán a fecske

A repülés a legnagyobb energiaigényű mozgásforma, ráadásul a kistestű énekesmadarak normál állandó testhőmérséklete 41-43 ºC, ezért számukra létkérdés a szinte folyamatos táplálkozás. A fecskék számára a következő hetek különösen nagy kihívást jelentenek!

Különösen a hosszú távú vonuló, a Szaharán túli területekről visszatérő énekesmadaraink számára létfontosságú, hogy üzemanyagként kellő mennyiségű zsírt tudjanak felhalmozni, mielőtt több szakaszban elindulnak, hogy átrepüljék a néhol már 1.500 km széles sivatagot, majd szigetről-szigetre haladva átkeljenek a Földközi-tenger „köves gázlóin".

A fecskék készülődnek a hazatérésre

A tavaszi vonulásra készülő fecskéink, miközben Afrikában a telelőterületekről észak felé tartanak az utolsó felkészülési pontot jelentő Száhel-övezetbe, mostanában fejezik be a vedlést. A 2010. év madarai, a fecskék számára azért különösen nagy kihívás a vonulás, mert ők repülő rovarokra vadásznak, így az egy táplálékegység megszerzéséhez szükséges energiaigény alacsony tápláléksűrűség, a konkurensek magas száma és rossz idő esetén aránytalanul magas lehet. A hormonális szabályozásuk „hiperevést" (hyperphagia) vált ki, melynek köszönhetően igen rövid idő alatt megduplázzák a testsúlyukat!

A sivatagok, tengerek és óceánok felett átvezető, akár több ezer kilométer széles vonulási útvonalak a rossz idő periódusokhoz hasonlóan táplálkozás deficites területek, amit a madarak csak a belső energiatartalékaik segítségével küzdhetnek le. Ilyenkor kora tavasszal is az időjárási szélsőségeknek a telelőterületeken, ahol a mind gyakoribb aszályos időszakok táplálékhiányt, az elégtelen felkészülés miatt az állományok akár több tíz százalékos pusztulását okozhatják.

A Szahara déli pereme, az Éhség-övezet, egy rendkívül ellentmondásos, különös vidék, ami kelet-nyugati irányban övezi a fekete kontinenst. Ide érkeznek madaraink a következő hetekben, táplálkoznak, majd innen kelnek útra.

Száhel-övezet, Szenegál

A Száhel-övezet teljes szélességében gyöngysorszerűen előforduló "zöld pontok" (green points) a legfontosabb madárvonulási területek közé tartoznak. Ezek többnyire a nagy folyamok nyári nedves évszakban kialakuló öntésterületei. Itt a medréből kilépő víz akár a magyarországi megyéknél is nagyobb részeket önt el, ahol a madarak embertől nem háborgatott vízi vadonban pihenhetnek. Az ilyen kiemelt fontosságú madárvonulási csomópontok felderítésében, és védelmének megalapozásában az egyik legfontosabb eszköz a madárgyűrűzés, a geolokátoros vonuláskutatás, és a nagyobb méretű fajoknál a műholdadós jelölés.