Az állatok nem adják fel könnyen!

Egy este épp végeztünk a klinikán, amikor az egyik visszajáró páciensünk, John 40 mérföldnyi távolságról felhívott bennünket. Kétségbeesetten kérdezte, hogy tudnánk-e várni néhány percet rá és letette a kagylót, mielőtt bármit is kérdezhettünk volna. John nem volt az a túlreagálós típus, úgyhogy készítettünk egy csésze kávét és vártunk.

Körülbelül 35 perc múlva érkezett meg egyik kedvenc páciensünkkel az oldalán, egy Max névre hallgató 6 éves golden retrieverrel. Max nem volt valami szép látvány és megkérdeztük, mi történt. Kiderült, hogy John és felesége, Mary elmentek málnát szedni, ami Észak-Wisconsinban, az egyik kedvenc időtöltésnek számít a nyár közepén. Ahogy a vödröt megtöltötték John érezte, hogy valami a lábához dörgölőzik, és amikor lenézett, akkor látta meg a fekete medvebocsot, amely ugyanarról a bokorról szedte a málnát! Bár a medvék csodálatos állatok, nem jó ötlet egy anya és annak bocsa közé állni, ezért John és felesége visszavonult az autóhoz. De sajnos, amint a kocsihoz értek az anya medve rájuk támadt,  védelmező kutyájuk feltartóztatta őt. A bokorba hajtottak dudálva és sikoltozva, a medvét elijesztették és elhozták hozzánk a megtépett Max-et.

Mikor megérk

ezett a klinikára, Max „medve-támadásos" sérülései szomorú látványt nyújtottak. A mellső jobb lábában mind a két csont törött volt, a könyök alatti és fölötti is; négy foga hiányzott a jobb oldali állkapcsából; a fejének a jobb oldaláról teljesen le volt tépve a bőr és egész a mellkasáig lelógott. Volt egy csúnya zúzott sebe, mely a fej jobb oldala mögött kezdődött egészen a csípőig és a tüdejének egy része két törött borda között lógott. A has tájékán a bőr és az izmok teljesen át voltak szakítva és Mary egy törülközővel tartotta a beleit.

Max valójában saját erejéből sétált be az egyik vizsgálóba, ahova minden második héten járt körömvágásra és a jutalomfalatokkal teli bögrét bámulta! Hasonló sérülésekkel szinte garantáljuk, hogy minden ember sokkos állapotba kerülne.

Gyorsan felmértük a helyzetet és széles spektrumú antibiotikummal telített intravénás folyadékra kötöttük. Perceken belül megműtöttük és a műtét alatt eltávolítottuk a tüdő beteg részét, helyre tettük a súlyosan sérült beleket, a bőrt visszavarrtuk a pofájára és lezártuk a felszakadt sérüléseket. Másnapra már felépült annyira, hogy helyre tehettük a törött csontokat és végleg meggyógyítottuk a sebeket. Két nappal később Max kisétált az állatklinikáról jó úton haladva a gyógyulás felé.

Ki szeretnénk hangsúlyozni, hogy a történet lényege nem az, hogy milyen jó munkát végeztünk az állat meggyógyításával, hanem az, hogy az állat le tudja győzni a szörnyű testi sérüléseket, ha megadják neki a lehetőséget. Ha az állat életveszélyes helyzetbe kerül, ne képzeldd magad az ő helyébe! Hasonló sérülésekből a kutya mindig hamarabb meggyógyul, mint ahogy azt te tennéd. Van egy régi mondás az állatgyógyászatban: "A kutya nem tudta, mennyire súlyosan sérült meg, így hát egyszerűen meggyógyult!"