Az állatok nem adják fel könnyen!

A legtöbb gazdi megpróbálja kedvence betegségét vagy sérülését összehasonlítani azzal, amit az ember érezhet hasonló helyzetekben. Testi sérülés esetén az állat azonnal érezhet fájdalmat, de néhány percen vagy órán belül megfeledkezik róla. És az állatok nem is fogják fel úgy a sérüléseket, mint az emberek. Nem képesek lelki sokkot kapni és feladni. Ha egy állat sokkot kap, annak általában fizikai oka van, mintsem pszichológiai. Az alábbi történet jó példa arra, hogy mit is értünk ez alatt:

Egy este épp végeztünk a klinikán, amikor az egyik visszajáró páciensünk, John 40 mérföldnyi távolságról felhívott bennünket. Kétségbeesetten kérdezte, hogy tudnánk-e várni néhány percet rá és letette a kagylót, mielőtt bármit is kérdezhettünk volna. John nem volt az a túlreagálós típus, úgyhogy készítettünk egy csésze kávét és vártunk.

Körülbelül 35 perc múlva érkezett meg egyik kedvenc páciensünkkel az oldalán, egy Max névre hallgató 6 éves golden retrieverrel. Max nem volt valami szép látvány és megkérdeztük, mi történt. Kiderült, hogy John és felesége, Mary elmentek málnát szedni, ami Észak-Wisconsinban, az egyik kedvenc időtöltésnek számít a nyár közepén. Ahogy a vödröt megtöltötték John érezte, hogy valami a lábához dörgölőzik, és amikor lenézett, akkor látta meg a fekete medvebocsot, amely ugyanarról a bokorról szedte a málnát! Bár a medvék csodálatos állatok, nem jó ötlet egy anya és annak bocsa közé állni, ezért John és felesége visszavonult az autóhoz. De sajnos, amint a kocsihoz értek az anya medve rájuk támadt, védelmező kutyájuk feltartóztatta őt. A bokorba hajtottak dudálva és sikoltozva, a medvét elijesztették és elhozták hozzánk a megtépett Max-et.

Mikor megérk

ezett a klinikára, Max „medve-támadásos" sérülései szomorú látványt nyújtottak. A mellső jobb lábában mind a két csont törött volt, a könyök alatti és fölötti is; négy foga hiányzott a jobb oldali állkapcsából; a fejének a jobb oldaláról teljesen le volt tépve a bőr és egész a mellkasáig lelógott. Volt egy csúnya zúzott sebe, mely a fej jobb oldala mögött kezdődött egészen a csípőig és a tüdejének egy része két törött borda között lógott. A has tájékán a bőr és az izmok teljesen át voltak szakítva és Mary egy törülközővel tartotta a beleit.

Max valójában saját erejéből sétált be az egyik vizsgálóba, ahova minden második héten járt körömvágásra és a jutalomfalatokkal teli bögrét bámulta! Hasonló sérülésekkel szinte garantáljuk, hogy minden ember sokkos állapotba kerülne.

Gyorsan felmértük a helyzetet és széles spektrumú antibiotikummal telített intravénás folyadékra kötöttük. Perceken belül megműtöttük és a műtét alatt eltávolítottuk a tüdő beteg részét, helyre tettük a súlyosan sérült beleket, a bőrt visszavarrtuk a pofájára és lezártuk a felszakadt sérüléseket. Másnapra már felépült annyira, hogy helyre tehettük a törött csontokat és végleg meggyógyítottuk a sebeket. Két nappal később Max kisétált az állatklinikáról jó úton haladva a gyógyulás felé.

Ki szeretnénk hangsúlyozni, hogy a történet lényege nem az, hogy milyen jó munkát végeztünk az állat meggyógyításával, hanem az, hogy az állat le tudja győzni a szörnyű testi sérüléseket, ha megadják neki a lehetőséget. Ha az állat életveszélyes helyzetbe kerül, ne képzeldd magad az ő helyébe! Hasonló sérülésekből a kutya mindig hamarabb meggyógyul, mint ahogy azt te tennéd. Van egy régi mondás az állatgyógyászatban: "A kutya nem tudta, mennyire súlyosan sérült meg, így hát egyszerűen meggyógyult!"