A költési időszak beköszöntével mesterséges odúkkal és fészekanyaggal is segíthetjük a lakott területek madarait!

Áprilisban kezdődik a hazai madárvilág többségének költési időszaka, ami a kisebb méretű, zömével énekesmadarak esetében két, olykor három fészekalj felnevelését is jelenti. A lakott területek gazdag madárvilágának egy része odúköltő, ezeket a fajokat mesterséges odúk kiakasztásával segíthetjük – akár a sokadik emelet magasságában is.

Az összes madár, így a fák, bokrok ágai között fészkelők és a fehér gólyák számára is nagy segítséges jelent, ha száraz fű, kutyaszőr, vékony gally és vastagabb ág fészeképítő-anyagot helyezünk ki számukra.

Magyarország a világ első országai között kezdte el széles körben alkalmazni a mesterséges odúkat a múlt század első éveiben. Herman Ottó (kinek halála 100. évfordulójára emlékeztünk 2014-ben), a Magyar Ornithologiai Központ (1919-től Madártani Intézet) vezetőjének javaslatára Csörgey Titusz ornitológus (később maga is az Intézet igazgatója) tanulmányutat tett báró Berlepsch világhírű németországi madárvédelmi telepén és a Büren-i fészekodúgyárban 1903−1905 között. Az ott szerzett tapasztalatai alapján, állami támogatással alakult meg az Első Magyar Fészekodúgyár a Baranya megyei Kárászon 1905-ben. Innen látták el az országot, különös tekintettel az erdészeteket, odúkkal és etetőkkel.

feszekanyagcsokor_kihelyezes_vereblakotelep_budapest_2012_orban_zoltan_0002

Fészekanyag-csokor kihelyezés és veréblakótelep (Budapest, 2012)

Akkoriban még úgy gondolták, hogy a mesterséges odúknak teljes egészében utánoznia kell a harkályok készítette természetes odúkat, ezért ezek az eszközök farönkökbe készültek speciális fúróval.

Az Első Magyar Fészekodúgyár működése óta eltelt 110 évben rengeteget fejlődtek a mesterséges odúk, a költőládák (és a költést segítő olyan egyéb eszközök, mint: a fészektálcák, a gólyakosár stb.). Mindenekelőtt kiderült, hogy nincs szükség tökéletes utánzásra, mert a madarak számára megfelelő a sokkal egyszerűbben, gyorsabban és olcsóbban elkészíthető mesterséges deszkaodú is. Ezeknek ma már több mint tucatnyi típusát használhatjuk a lakott területeken is, a legkisebb „C" odútól a legnagyobb gyöngybagoly költőládáig, ami akkora, hogy egy ember is elfér benne.

feszekanyag_szor_es_tol_haloban_agon_budapest_20140304_orban_zoltan_0003

Fészekanyag: szőr és toll hálóban (Budapest, 2014)

szencinege_d_odu_bejaratanal_budapest_20141101_orban_zoltan_0001

Széncinege egy odú bejáratánál (Budapest, 2014)

A falvakban, városokban is élő madarak többsége azonban nem odúkban, hanem fák, bokrok ágai között fészkel. Ezeket a fajokat – valamint az odúköltőket is – száraz fűből, a kutyák és macskák gondozása során visszamaradó szőrből álló fészekanyag kihelyezésével segíthetjük. De vékonyabb gallyakat is kitehetünk, ezeket előszeretettel gyűjtik és építik be fészkeikbe az örvös galambok, a balkáni gerlék és a fekete rigók. Ott, ahol fehér gólyák is fészkelnek az utcai villanyoszlopokon vagy a házak kéményein, az udvar nyíltabb részére ujjnyi vastag, 60−80 cm hosszú gallyakat is kihelyezhetünk, ami segíti ezeknek a szintén ilyentájt visszatérő óriásoknak a fészektatarozását és -építését is.

Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az odúk és fészekanyag kihelyezésével nem csak a madarakon segítünk, de ezek megfigyelése remek szabadidős elfoglaltság is fiataloknak és idősebbeknek egyaránt!

Fotók: Orbán Zoltán