Lélekmelegítő karácsony előtti gondolatok
Az elmúlt években újra megtaláltam a karácsonyi békémet, melyet a felgyorsult világban, az intenzív és elvárásokat támasztó reklámok nyomása alatt, a bevásárló központok zsibongó tömegében, az ideges és sokszor a feszültség miatt agresszív lökdösődésben elveszettnek hittem.

Nem tagadom, engem is bedarált a "karácsony gyár", mindenkinek a legújabb, legszebb, s a lehetőségeimhez mérten legdrágább ajándékot akartam beszerezni, hogy ezzel is kifejezzem: mennyire fontosak nekem. Viszont az igyekezet teljesen felőrölt, az ünnepek előtti hetekben már szólni sem lehetett hozzám, hiszen elkeseredetten rohangáltam üzletről üzletre, kis listámat szorongatva, majd az utolsó napokban olyan kompromisszumokra kényszerülve, amelyeket sem átgondoltnak, sem racionálisnak nem nevezhetnék, s melyek túlterjedtek lehetőségeimen.

karacsonyi-foto

Talán mindenki szembesült már ezzel, talán sokan még most is így ünneplik a karácsonyt: nőként adott esetben a teljes család összes ajándékára vadászva. Ideje megállni és kicsit megpihenni. Tényleg erről szólnak az ünnepek? Azért jönnek össze rokonok, ismerősök, hogy egymást licitálják túl az ajándékokat illetően? Nem. Ezt mindannyian tudjuk. Sokunknak még vannak emlékei gyermekkori karácsonyokról, amikor együtt díszítettük a fát, s a finom bejgli illata elég volt a boldogsághoz, az, hogy mi került a fa alá, csak extra volt, a lényeg az együttlétben fogalmazódott meg. Amikor még nem elbeszéltünk egymás mellett, hanem tényleg beszélgettünk, nevettünk, s nem siettünk sehová, hiszen a legnagyobb ajándékot adtuk egymásnak, a saját időnket.

Persze nehéz ezt felismerni akkor, amikor az embernek már "csak öt perce van" zárásig. De nem érdemes megvárni azt a pontot, ami engem erre a felismerésre juttatott: egy fiatal pár előttem vette le az utolsó robot-valamit a játékbolt polcáról, ami akár az enyém is lehetett volna, ha egyből rátalálok. Ott álltam az üzletben és zokogtam, a vásárlók ügyet sem vetettek rám, miközben a nagyszemű plüssök arcára monalisai mosoly szaladt.

karacsonyi-disz

Most már másról szól a karácsony. Időben összeírom, hogy kiről szeretnék megemlékezni, kivel fontos legalább az ünnepek okán beszélnem, találkoznom. Előre egyeztetem a napokat, helyszíneket, ahol egy kávé, tea mellett néhány órát csak és kizárólag az érintett személyre fordítok, jellemzően még az ünnepek előtt. Akinek tehetem, saját magam készítem az ajándékát, egy-egy vers, vagy kézzel összeírt kedvenc receptek belevisznek engem is az ajándékba, s a dekorálásra, alkotásra, szervezésre fordított időt sem élem meg feleslegesként, élvezem minden percét.

Igyekszem a lehető legkevesebb dolgot készen megvenni. (Ez persze az év többi napján nem mindig mondható sajnos el.) Idén felfedeztem azt is, hogy sok állatvédő szervezet ajándékot ad év végén, ha valamennyi adománnyal segítem a munkájukat. A fali naptárak, határidőnaplók, könyvek, egyéb tárgyak mind ízlésesek, sokszor viccesek vagy elgondolkodtatóak, s nem utolsó sorban tovább is ajándékozhatók. Így az idén lesz a fa alatt, s több ismerősöm is egész évben a Futrinka Egyesület határidő naplójában jegyezheti tennivalóit, gondolatait. Mert erről is szól a karácsony: Jó érzés segíteni!


szurke-kiscica-ajandekba

Ajándékötlet

Támogasd a Futrinka Egyesületet és megajándékoznak egy 2012-es kutyás határidőnaplóval! A Futrinka Egyesület a magyar vizsla, tacskó és német dog hivatalos fajtamentője. Bárki, aki legalább 2 000 Ft-tal támogatja munkájukat, és megírja nevét, címét, s az utalás időpontját a futrinka2011@gmail.com vagy az info@futrinkautca.hu címre, ajándékba kap egy A5-ös, spirálozott, heti bontású, igényes határidőnaplót, idézetekkel, kutyák fényképeivel. Remek karácsonyi meglepetés!

További információ

értékelés