A leggyakrabban megjelölt faj - az összes gyűrűzés mintegy 10 százalékát kitevő egyedszámmal – a füsti fecske volt, ezt követi a partifecske és a foltos nádiposzáta. A gyűrűzési módszerek az elmúlt évszázadban sokat fejlődtek és mára csak hazánkban évi 180-200 ezer madarat jelölnek meg így, míg a világon gyűrűzött madarak száma eléri az 5 milliót.

" /> A leggyakrabban megjelölt faj - az összes gyűrűzés mintegy 10 százalékát kitevő egyedszámmal – a füsti fecske volt, ezt követi a partifecske és a foltos nádiposzáta. A gyűrűzési módszerek az elmúlt évszázadban sokat fejlődtek és mára csak hazánkban évi 180-200 ezer madarat jelölnek meg így, míg a világon gyűrűzött madarak száma eléri az 5 milliót.

" />
- -
Több mint 4 millió madárra került gyűrű az elmúlt 100 évben Magyarországon
A leggyakrabban megjelölt faj - az összes gyűrűzés mintegy 10 százalékát kitevő egyedszámmal – a füsti fecske volt, ezt követi a partifecske és a foltos nádiposzáta. A gyűrűzési módszerek az elmúlt évszázadban sokat fejlődtek és mára csak hazánkban évi 180-200 ezer madarat jelölnek meg így, míg a világon gyűrűzött madarak száma eléri az 5 milliót.

A madárgyűrűzést már a 20. század eleje óta alkalmazzák az egyes fajok vonulási útvonalainak feltérképezésére, a madarak élettartamának meghatározására, illetve az állományváltozások nyomon követésére Az így megjelölt madarak száma igazán az ötvenes években kezdett nagymértékben emelkedni, köszönhetően az új befogási módszereknek. A II. Világháború előtt főként csak a telepesen fészkelő madarak fiókáit gyűrűzték, más fajokat csak alkalmanként jelöltek, később azonban a különféle kifeszített függőnyhálók elterjedésével nagyobb számú egyedre került gyűrű. A megjelölt madarak jelentős része, mintegy 93 százaléka soha nem kerül meg, azonban a gyűrűzések nagy számának köszönhetően a legtöbb fajról így is elegendő adat áll rendelkezésünkre.

 

futsi-fecske-kezben



A megfigyelések hatékonyságát nagyban segítette a színes gyűrűk elterjedése, amivel már az állat újbóli elfogása nélkül, távcsővel is azonosíthatóak az egyedek, így meghatározható ezek vonulási útvonala, életkora, területhűsége. A színes gyűrűket a 20. század második felétől kezdték el alkalmazni Európában. A legtöbb madarat július és szeptember között jelölik, többségében az abban az évben kikelt fiatal egyedeket. A megkerült madarak több mint 90 százalékát a gyűrűzés helyén fogják vissza, de az igazán fontos adatokat a távolsági - akár 8 ezer kilométerrel távolabbi – visszafogások szolgáltatják.

A Kárpát-medence sok madár vonulása szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír. Központi elhelyezkedése miatt több állatföldrajzi területtel is kapcsolatban van. 2008-ban figyelték meg hazánkban a 400. madárfajt, - jelenleg ez a szám 402 - ami európai viszonylatban is magas szám. A hazai madárgyűrűzési adatbázis szerint az eddig ismert legidősebb jelölt madár egy 1976 nyarán, még fiókaként gyűrűzött parlagi sas volt, amelynek tetemét 2002 nyarán találták meg Heves megyében. Az énekesmadarak közül a legidősebb egy 1960 májusában jelölt vetési varjú, amelyet 1973-ban lőttek le Tiszalöknél.

 

A madárgyűrűzésről további információk a következő oldalon érhetők el:

http://www.mme.hu/termeszetvedelem/madargyrzesi-koezpont.html

 

A képen gyűrűzött barátposzáta látható (Fotó: MME archívum/Bajor Zoltán )

 

Budapest, 2010. szeptember 28.

További információ: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

értékelés