Pirosorrú pontylazac: vigyázat, ízig-vérig csapathal!

Lassan-lasan külföldről hazánkba is elérkezik a pirosorrú őrület, vagyis a pirossorrú pontylazacok (Hemigrammus bleheri) tartásának egyre népszerűbbé válása. Ízig-vérig csapathalak, ezért kizárólag nagyobb számban tartsuk őket!

A többesszámmal jelesül nem azt szeretném példázni, hogy általában az ehhez a családhoz tartozó halakhoz hasonlóan ezeket a halacskákat is csapatban kell tartani, hanem azt, hogy bizony-bizony ez esetben több, egymáshoz kísértetiesen hasonlító fajról beszélünk. A kereskedelemben általában valamennyit Petitella georgiae néven hozzák forgalomba, de az említetten kívül ilyen néven is értékesíthetik a Hemigrammus rhodostomus, Petitella georgiae és Hemigrammus bleheri fajokat egyaránt.

Fajok közti különbségek

Nézzük most meg, hogy milyen különbségek mutatkozhatnak a fajok között. Kezdjük a legrégebben felfedezettel a H. rhodostomus nevű halacskával, melyet 1929-ben találtak meg. Az Amazonas alsóbb szakaszain, az Orinoco-medencében stb. található halak 4,5-5 cm-esre nőnek. A faroktőnél alul és fölül is egy-egy fekete folt található. A fejen lévő vörös szín a szájtól a kopoltyúfedőkig, vagy azon picit túl terjedhet. A középső farokcsík csakis a faroktőig terjed.

H. bleheri Rio Negro, és Rio Meta medencéjében található. 1986-ban fedezték fel. Mérete egyes irodalmi források szerint 5-6 cm, míg mások leírása alapján 3,6-4 cm-nél (hímek esetében) nem nõ nagyobbra. Én az előbbi adat valódiságára szavazok. A faroktőnél itt is megtalálható az előbb említett egy-egy fekete folt. A vörös szín ez esetben az egész fejen feltalálható és hátrafelé csíkszerűen túlnyúlik a kopoltyúfedőkön nagyjából a hátúszó magasságáig.

Petitella georgiae 1964-ben lett felfedezve. Kb. 6 centisre nő meg, de az irodalmi adatok itt is eltéréseket mutatnak. A vörös rész hasonló az előbb említetthez, de a kopltyúfedőknél ívben elhajlik. A középső fekete farokcsík előre nyúlik a test közepéig.

Mint már említettem, ezek a halak is ízig-vérig csapathalak. Kizárólag nagyobb számban tartsuk őket (20-60 db). Akváriumukat tanácsos a dél-amerikai biotóp akvárium kívánalmai szerint berendezni. A lágy, enyhén savas kémhatású vízben sokkal jobban érzik magukat. Kedvelik a planktoneleséget és a gyakori vízcserét. A szakirodalom szerint a vízcserét mindig hideg vízzel kell végezni. Vízcserék után etetni nem ajánlott a halakat. Táplálékot csak fél nap eltelte után juttassunk nekik. Tartástól, táplálástól függően 12-14 hónapos korukra válnak ivaréretté. Ekkorra a nőstények jól láthatóan teltebbek, nagyobbak lesznek a hímeknél.