Mit egyenek a díszhalak?
A halak megfelelően megszervezett etetésétől nagyban függ élettani fejlődésük, párosodási képességük és az utódok minősége. Nem szabad elfelejteni, hogy minden halfaj különböző eledelt igényel. Biológiai és ökológiai jellemzők szerint, a legtöbb akváriumi díszhal gerinctelenekkel, halakkal (a ragadozók), valamint különböző mikro-és makro növényzettel táplálkoznak.

A díszhalak megfelelő etetésének legfontosabb feltétele a változatos étrend összeállítása, amely élő tápanyagokból áll. Így az ikrával szaporodó díszhalak lárváit a legegyszerűbb egysejtű organizmusokkal táplálni, amelyek közzé sokféle Protozoa (állati egysejtű) tartozik: ciliates, rotifers, stb. Az ivadékokat rákokkal (Crustacea) etetik. Alapvetően ezeknek két csoportja van: a Copepoda és Cladocera rákok. Nagyobb jelentőséggel bírnak a Cladocera rákok, mivel ezek a mi vizeinkben egész év folyamán megtalálhatóak. A legtöbb akvarista a Diaptomus és Cyclops fajokat kedveli, amelyek a legtöbb tóban, gödörben és vízzel teli árkokban megtalálhatók. Szintén kedveltek a Copepoda rákok képviselői, a Daphniák, a levéllábú rákok rendjében, az ágascsápuak alrendjének,a Daphnidae családjának egyik neme. Ezek óriási mennyiségben szaporodnak nyáron az állóvizekben: a víztározókban, kutakban és állóvizű pocsolyákban is. A díszhalak számára a leginkább táplálók a Simocephalus csoportba tartozó lapos rákok, amelyeknek vöröses színe van.

A felnőtt halakat kisebb és nagyobb méretű szúnyoglárvával, valamint rákfélékkel etetik. A szúnyoglárva néhány szúnyogcsalád lárvája, mint a Chironomid, Tendipedid. A nagyméretű szúnyoglárva képviselői Chironomus plumosus, árvaszúnyog lárvái. A szúnyoglárvát tavak, folyók és víztározók aljáról hozzák felszínre. Nagyon tápláló étel, mivel a lárvák vére jelentős mennyiségű hemoglobint tartalmaz. A szúnyoglárva gyakran bevájódik az akvárium aljzatába, ahol begubózik. Az aljzatból előjön egy sötét báb, amely a felszínre emelkedik a vízből, és a víz fölötti növényeken telepszik meg. A báb puha felülete megreped, és onnan ilyenkor kirepül a szúnyog. Ha egy üveglaptetejű akváriumban kis egzotikus csukánk van, érdekes megfigyelni hogyan ugrál ki az akvárium vízéből és szedi össze az üveg oldalán megülő szúnyogokat. Mellesleg az ilyen típusú szúnyogok embert és állatot sem csípnek, ezért nem kell tőlük tartani.

Az ivadékokat és kisméretű felnőtt halakat vagdalt szúnyoglárvával etetik. Az akvaristák szárítással konzerválják a szúnyoglárvát, majd a díszhalak etetésére használják őket. A koretra - a Chacborus nemzetségből származó szúnyoglárva - csak a közepes és nagy díszhal részére számít jó eledelnek. Számos előnye van: nem fúrja be magát az akvárium aljzatába, és állandóan szem előtt "lóg" az akvárium vízében, könnyen hordozható, nedves rongyba vagy papírba csomagolva, és akár hetekig is elél egy pohár hideg vízben. Ugyanazokban a vizekben szerzik be ahol a Daphniát és a Cyclopsot.

 

komplett-akvarium-kep
Az ivadékokat és kisméretű felnőtt halakat aprított szúnyoglárvával etessük

 

 

Az akvaristák az ivadékok és felnőtt egyedek etetésére tubifexet használnak. A tubifex élőhelye folyók és tavak alján van, ezekről a helyekről hozzák felszínre. A tubifexet gyakran kell átmosni, valamint lecserélni rajta a vizet, akár naponta kétszer is, mivel általában élelmiszeripari cégek szennyvizeiből származik. Sok akvarista tenyészt házi körülmények közt Oligochaet-t, cserepes enchytraeus férget, valamint apró Aguillula aceti férget - 1-2 mm-es féregvírus, amely képviselője a tubifex fonálféreg. A díszhalak enchytraeusszal való etetését nem szabad túlzásba vinni, mert elhíznak.

Mindenféle élő eledelt a díszhalaknak csakis kis adagokban lehet adni. A felnőtt díszhalakat naponta kétszer kell etetni, az ivadékokat pedig 3-4 alkalommal, attól függően, hogyan fogy az eledel. A szúnyoglárva nem mindig fejlődik bábbá. A legtöbb esetben a díszhalak által el nem fogyasztott része befúrja magát az akvárium aljzatába, ahol hamarosan elpusztul és bomlásnak indul. Ezáltal hirtelen megváltozik az aljzat és a víz PH értéke, bakteriális elhomályosodás jön létre, amely azonnal hatást gyakorol az általános hidrokémiai rendszerre. Hasonló jelenség figyelhető meg akkor is, ha túlzott mennyiségű Daphnia, Cyclop, koretra és egyéb élő eledelt adunk a díszhalaknak, az egyetlen különbség az, hogy az eledel nem az akvárium aljzatában bomlik fel, hanem a vízfelszínen.

A víztárolókból frissen kiszedett eledelt nem szabad rögtön megetetni a díszhalakkal. Ki kell őket válogatni típusuk és méretük szerint, két vagy három különböző szita felhasználásával. Ugyanakkor az ilyen eledelből ki kell vonni a díszhalak etetésére használhatatlan vízi állatkákat, amelyek ha az akváriumba kerülnek, sok kárt okozhatnak az akvárium lakói számára. A rákfélék nem tárolhatók friss vezetékes vízben, mivel az klórt tartalmaz, amely gyorsan elpusztítja a vízibolhákat és a Cyclopsot. A vezetékes vizet előtte egy egész nap folyamán állni kell hagyni egy nagyszájú üvegben, vagy zománcozott edényben. Forralt vizet szintén nem használhatunk, mivel nincsenek meg benne a szükséges ásványi sók. Ne keressünk eledelt olyan víztározóból, ahol hal is található, mivel az eledellel együtt halbetegséggel fertőztethetjük meg az akvárium lakóit. A kisállat-kereskedésekben és a piacokon értékesített élő eledeleket a városok és azok környékén található víztárolókból nyerik. Legtöbbjük nincs kivizsgálva a halak fertőző és parazitás betegségének kórokozói jelenlétére, amelyek igen elterjedtek a természetben. A szúnyoglárva és Cyclops felszínén előfordulhatnak nyugalmi fázisban lévő halbetegségek kórokozói: ihtioftiriusy, hilodonelly és spórák. A megelőzés céljából a tubifexet és a szúnyoglárvát naponta többször mossuk át vízzel, és tartsuk alacsony hőmérsékleten. Ha azokat két-három napra belehelyezzük tripaflavin (100 mg / 10 liter víz) oldatba, akkor mentesülnek a fent említett parazitáktól. A Cyclopsok szintén számos más betegség kórokozóinak hordozói lehetnek. Az ivadékok etetésekor nem zárható ki annak lehetősége, hogy az akváriumba bekerüljenek a legegyszerűbb parazita egysejtűek.

 

akvarisztika-kep
Csak teljesen tiszta eleséggel etessük halainkat!

 

 

Nagyon veszélyes lehet, ha bármilyen, akár kis mennyiségű víz is kerül az akváriumba egy olyan víztárolóból, ahol szabadon élő halak vannak. Az ilyen vizek nagy általánosságban fertőző vagy invazív betegségeket okozó kórokozókat tartalmaznak, amelyek a díszhalak betegségét vagy pusztulását okozhatja. Élő eledelt az akváriumban csak háló segítségével tegyünk, a tubifexet és a szúnyoglárvát - csipesszel, így minimalizálva lesz annak a lehetősége, hogy az akváriumba víztározók vize kerüljön. A fertőző betegségek kórokozóinak az akváriumba való bevitelének elkerülése érdekében az akvaristáknak azt javasolják, hogy egy bizonyos kisállat-kereskedés állandó vásárlója legyen. Semmi esetre sem szabad eledelként használni a vadon élő halak ivadékát, mivel ezek különböző betegségek hordozói lehetnek. Meglehetősen gyakran az akvaristák eledel gyanánt előre megmosott és finomra aprított kiegészítőket használnak, olyanokat, mint a sovány marhahús, a máj, a fagyasztott tengeri halfile. Az ivadékok etetésére keményre főtt tojássárgáját, vagy tej és tojásporokat használnak. Ezeket a kiegészítő eledeleket csak friss alapanyagból lehet elkészíteni. Néha az akváriumi díszhalakat édesvízi és tengeri halak friss ikráival táplálják. Persze, ez a fajta eledel nagyon kalóriadús, de az ikrával szaporodó halak hozzászoknak ehhez az eleséghez, és az ívás ideje alatt felfalják az összes ikrájukat. Ez különösen puntiusfélékre jellemző. Némely akvarista direkt tenyészti a kevésbé értékes, de igen termékeny guppi, kardfarkú és más elevenszülő halfajokat, és ezek ivadékával etetik az értékesebb halfajokat.

Az akváriumi halak között tisztán növényevő fajok nincsenek, de a molly, a pontylazacok, a tilápia és más fajok szívesen fogyasztják az eledelbe kevert különböző vízinövényeket. Kiváló növényi élelmiszer e halak számára a conferva, amely szinte minden akváriumban megtalálható, és ha túl erős az akvárium világítása, akkor az értékesebb növényeket elnyomják, rátelepülnek azok leveleire, szárára és az akvárium falára is. Ez a jelenség különösen azokban az akváriumokban figyelhető meg, melyekben az oldalsó falra vannak rögzítve megvilágítás céljából az elektromos lámpák reflektorai. Az akvárium tisztításakor nem fontos megtisztítani a confervától a hátsó üveglapot, ebből majd az úgynevezett növényevő díszhalak előszeretettel lakmároznak majd. Ezen kívül a confervával és más fonalas algákkal benőtt hátsó üveglap csodálatos sötétzöld hátteret biztosít az akváriumban, amely által jobban láthatóak a díszhalak pompás színei. A díszhalak nagyon szívesen fogyasztják a vízpáfrány, békaszőlő, és egyéb vízinövények gyenge, friss részeit. Előzőleg felforrázva és apróra vágva ezekkel a növényekkel, valamint emberi fogyasztásra ajánlott salátával etethetjük a díszhalakat.

 

akvarium-novenyek
Az akváriumi halak között tisztán növényevő fajok nincsenek

 

 

Elég gyakran etetik a díszhalakat konzervált, vagy inkább száraz eledellel - daphniával, cyclopsszal, gammarusszal és szúnyoglárvával. Az ilyen eledel kevésbé tápláló, és csak addig ajánlott, míg nincs friss élő eleség. A kezdőknek és a tapasztalatlan akvaristáknak nagy odafigyeléssel kell etetniük a díszhalaikat. Sokan azt hiszik, hogy erre a célra elegendő egy, legjobb esetben két-három fajta száraz eledel. Ez nem így van. A díszhal normális fejlődéséhez elengedhetetlenek a fehérjék, szénhidrátok, zsírok, vitaminok és ásványi sók. Ha az ásványi anyagokat megfelelő mennyiségben tartalmazza a víz és a talaj (a halak optimális környezetében), az összes többi alkotóelemet a halak csak állati és növényi tápanyag fogyasztásával kaphatják meg. Nincs olyan száraz eledel, ami tápértékében helyettesítheti az élő eleséget. A díszhalak is az élőt részesítik előnyben. Némely akvarista még halak ivadékát is száraz eledellel etetik. Természetesen a száraz eledelen felnőtt díszhalak kevésbé fejlettek, és a szaporodásra is alkalmatlanok. Ha vannak is tőlük utódok, nagyon kevés és gyengék, amelyek beesetté és angolkórossá válnak. A kifejlett halak nem érik el azokat a méreteket, melyek velejárói az adott típusnak, színezetük sápadt, a várható élettartalmuk rövid.

értékelés