- -

Dermatomikózis, avagy az akváriumi és egyéb édesvízi hal mikózisos (gombás) betegsége. Ez a betegség másodlagos, a más betegség által vagy rossz körülmények között tartott legyengült halaknál fordul elő.

Kórokozói :

Saprolegniales csoport penészgombái, amelyek a Saprolegnia és Achlya fajok tagjai. A betegségben szenvedő halakra a felsorolt gombafajok több fajtája költözik, amelyek között előfordulnak a sporophyték is, amelyek csak döglött hal, ikra és egyéb elpusztult élőlényeken találhatók meg. A penészgombák elágazó szálakat képeznek - az elágazó hifák laza szövedéke tenyészttestet (micéliumot) alkot. A hifák elválasztófalaktól mentesítve vannak, protoplazmával töltött burokkal van körülvéve, amiben sokszámú sejtmag van. A vékony elágazó hifák (szélességük kb. 20 mikron) segítségével a gomba beleférkőzik a hal külső bőr és kopoltyú szöveteibe, időnként behatol a bőr alatti szövetekbe is, valamint néha még az izmokba és belső szervekbe. Azok a hifák, amelyek a külső környezetbe jutnak, azaz a vízbe, nagyobbak és kevesebb rajtuk az elágazás. Ha a betegség nagyon elterjed ezek a hifák fehér vagy sárgás bozótot alkotnak, külsőleg nagyon hasonlítanak a vattára. A gombák e fajai ivarosan és ivartalanul is szaporodnak.

 

Ivartalan szaporodás:

A hifák hosszú végein speciális vegetatív (ivartalan) szervek alakulnak ki, zoosporangiumok, amelyek elválaszthatóak a többi száltól és ami egy hosszúkás táskát alkotnak. A zoosporangium belsejében nagyszámú spóra található, némely gombafajnál akár 800. A spórák két ostorral vannak ellátva, melyek segítségével mozognak a vízben a zoosporangium elhagyása után. A zoosporangium széthasadása után a zoospóra aktívan mozogni kezd a vízben, legyengült halat vagy elhullott vízi állatot keresve, ahol letelepszik, és ennek eredményeként egy új gomba micélium jön létre, amely sok gombafonallal rendelkezik.

 

Ivaros szaporodás:

A rövid hifa egyik végére, amely a vízbe lóg, női ivarszervek nőnek, amelyeket oogoniának neveznek, a másik, vékonyabb végén pedig hím ivarszervek keletkeznek, ezeket antheridiának nevezik. Oogonia gömb, az antheridium hosszúkás alakú. Általában mindkét ivarszerv egyazon micéliumon keletkezik. Antheridium növekedése során közeledik az oogoniahoz. Az érintkezés után az antheridium kiengedi kinövéseit, amelyek behatolnak az oogonia pórusain keresztül a petesejtbe és így az antheridium sejtmagjai áthelyeződnek. Ez után a petesejt körül kétrétegű burok alakul ki és oosporává (zigótává) alakul át. Egy megfelelő szubsztrátba kerülve az oospore megnő, majd micéliummá alakul.

A saprolegnia néhány fajtája parthenogenetikus módon szaporodik. Az elterebélyesedett micéliumon néhány hifa oldalnövést ad, amely nincs elkülönítve a fő száltól. Ezektől a kinövésektől újabb fonalak keletkeznek, amelyek ugyancsak bekerülnek a subsztrátba.

 

Járványtan (epizootiológia)

Az akváriumban és a természetes vizekben a penészgombák elsősorban az elpusztult szerves anyagokon települnek meg: az elpusztult halakon, ikrán, valamint szúnyoglárván, tubifexen, vízibolhán, de puhatestűeken és más vízi élőlényeken is. A gomba csak ritkán telepszik meg a halak külső felületén. A leggyakrabban a díszhalak olyan bőr és kopoltyú részein találhatók meg, ahol fertőzések következtében különböző sérülések, fekélyek keletkeztek (ihtiosporidioz, mikrobakterioz stb.). E szervek sérülése sok parazita hatására lehetséges: különböző véglények, coelenterates, lapos és szegmentált férgek, puhatestűek, rákok, pókok, rovarok és azok lárvái. Ezeknek az állatoknak sok fajtája a halak ellensége. Az akváriumba az élő eledelek által jutnak be.

A dermatomikózis egy másodlagos betegség, ami jelentős mértékben megnehezíti egy komoly betegség lefolyását és ez által felgyorsítja a beteg hal halálát. A penészgombák mindig jelen vannak az akváriumokban, de jelentős számban a magas szervesanyag-tartalmú különféle vizekben találhatóak meg, amelyek maradék élelemből, elpusztult puhatestűekből és más vízi élőlényekből jönnek létre. Egy egészséges és jól táplált hal, amelyet optimális körülmények között tartanak soha nem fog megbetegedni dermatomikózisal, annak ellenére, hogy az akváriumban jelen van a kórokozó.

 

Tünetek és patogenezis

A betegség kezdetében a halak bőrének, uszonyainak és kopoltyúinak bizonyos területein, főleg a sérülések, sebek és vágások helyén fehér, vékony gombafonalak jelennek meg, amely merőleges irányban távolodnak a lokalizált helytől. Ha ez alatt az időszak alatt az akvarista nem javít a tartási feltételeken és a halak etetésén, vagy nem szünteti meg az elsődleges betegséget, akkor a gomba nagyon gyorsan elterebélyesedik, és könnyen láthatóvá válik szabad szemmel is. Fehér vagy világossárga színű vattaszerű lepedékre emlékeztet, amely sok összefonódó gombafonalból áll. A gomba hifái körülveszik a hámsejteket és a kopoltyút, ami oxigénhiányt, majd pusztulást okoz.

Hasonló patogén hatást gyakorolva a gomba megtámadja a bőr alatti szöveteket, izmokat, és néha a belső szerveket is. A gomba terjedésének a folyamata nagyban függ a díszhal állapotától, a víz hőmérsékletétől, valamint annak kémiai összetételétől és számos más tényezőtől. Ugyanezek a tényezők befolyásolják a betegség időtartamát is. Elhanyagolt betegség esetén, amikor a gomba már megfertőzi az izmokat és a belső szerveket, a díszhalak elpusztulnak.


A diagnózis klinikai tünetek és a gomba micéliumának mikroszkópos vizsgálata alapján állítják fel. Sok esetben annak a ténynek az elfogadása, hogy a díszhal testfelülete, az uszonyok és kopoltyúk vattaszerű lepellel van beborítva elegendő a helyes diagnózis felállítására. A gomba fajának az azonosítása érdekében a szakembereknek meg kell figyelni az oogonia és antheridium felépítését, valamint a zoosporangium alakját, méretét és a hifa elágazó jellegét. Ehhez különleges tápanyagú környezetbe vetik a gombát egy tiszta kultúra nyerése céljából.

 

Kezelés:

A diagnózis felállítása után meg kell találni az alap betegség okát. Ha ez a nem megfelelő karbantartás és etetés, akkor gyökeresen meg kell változtatni azt pozitív irányba, különös figyelmet fordítva az akvárium hidrokémiai és hőmérsékleti körülményeire. Ha a gombák fejlődése a halakon egy fertőző vagy invazív eredetű betegség következménye, akkor hozzá kell fogni a halak gyógyításához.

A dermatomikózist közös akváriumban, külön tartályban, vagy egyedi borogatással kezelik. A közös akváriumban való kezelés esetén gyógyító szulfanilamid oldatokat használnak - fehér streptocid, bitsillina-5 (a kezdő adagot minden 12 órában vezetik be). Ha a kezelést külön tartályban végzik, akkor réz-szulfát (CuSO4 * 5H2O), kálium-permanganát (KMnO3) oldatotokat használnak egy adag 1 gramm / 10 liter víz, 30 perces kiállítással (ismételjük meg a kezelést 12 óránként 10 napig), a Basic Violet C. (A termék hatékonysága csak a betegség kezdeti szakaszban lehetséges), bitsillina-5, egy adag 1 500 000 U / 10 liter vízhez.


Kálium-permanganátos oldattal való pakolásokat is alkalmaznak egy adag 1 g / 1 liter vízzel vagy tripaflavin oldatú pakolásokat is egy adag 1 g és 2 liter vizet. (A pakolásokkal végzett kezelési módszert alább írjuk körül). Dermatomikózis kezelésére a pakolásos módszert csak a bőr felszínének és az uszonyok nagymértékű gombás elváltozásának esetében alkalmazzuk, ha a közös akváriumban vagy külön tartályban való kezelés nem túl hatékony. Meg kell akadályozni a gyógyító oldatok a halak kopoltyújára való kerülését.
Megelőzés céljából, meg kell akadályozni az egyéb betegségek kialakulását az akváriumban optimális feltételek megteremtésével, változatos és bőséges táplálék megadásával, valamint fenntartva az akváriumban a megfelelő egészségügyi állapotot. Nagy figyelmet kell szentelni a megfelelő időben történő ételmaradék, elpusztult hal és kagyló eltávolítására az akváriumból.

értékelés