Limfocitózis a halaknál

Kórokozója:

Egy szűrhető vírus, amely hatására úgynevezett kóros limfoid vagy limfocita sejtek képződnek, melyeknek mérete legfeljebb 1,5 mm. Minden limfocita egy sűrű, homogén fehérje anyagot tartalmazó kapszulával van körülvéve. Ezek a sejtek nagy sejtmaggal rendelkeznek, citoplazmája (az állati és növényi sejtek protoplazmájának része, amelyek nem tartoznak a sejtmaghoz), bazofil granulátumot tartalmaz - a citoplazma színezékek által megfestett szemcsés alakú részecske. Egyes kutatók szerint ezek a szemcsék igazi vírus részecskék.

Járványtan (epizootiológia)

Sok számban és minden korosztályú akváriumi hal megbetegedhet. A leginkább veszélyeztetett fajok: paradicsom hal, bölcsőszájú hal, fundulus, gurámi és más típusú családok.

A betegség jellemzői

A beteg díszhal kopoltyúján a copepoda (ergasilus nemzetségből az evezőlábú rákok és rokonnemzetségű lernaea és argulus rákok) faj képviselőinek a jelenléte. Szinte az összes halfaj, amelyeknél a limfocitózis megtalálható - ezeknek a parazitáknak a hordozói. Számuk nyilvánvalóan arányos a limfocitózis betegség súlyossági szintjével. Ezen rákfélék szaporodási ciklusának az eleje egybeesik a betegség kezdetével. Az egészséges halak fertőzése a betegekkel való közvetlen kapcsolatkor történik és a különféle paraziták okozta bőr és kopoltyú sérülések nagyban hozzájárulnak a betegség kialakulásához. Limfocita csakis a díszhalak uszonyán lokalizálódik. Kísérleti célból az egészséges halakat két féle képpen fertőzik limfocitózisal:  a halnak sérülést okoznak, majd egy vizes tartályba helyezik, amely olyan emulziót tartalmaz amiben limfocitás szövet található és a hátuszony környékére a bőr alá limfocitás szövetet vagy sejtet fecskendeznek be. Fertőző kórokozó ellenáll a kiszáradásnak.

Limfocitózis a mikroszkóp alatt

Tünetek és patogenezis:

A díszhal uszonyain és bőrfelületén szürkés csomók vagy lapos kinövések jelennek meg. Általában a limfocitak a bőr hasadékaiban csoportosulnak, néha melanophrisal - fekete pigmentet tartalmazó sejttel - melaninnal vannak körülvéve. Egyes esetekben a kötőszövet jelentős bővülése figyelhető meg, ami korlátozza az új keletkezéseket. A limfociták a gyomorfalakon, a lépben vagy a petefészkekben, valamint a kopoltyú üregben is megtalálhatók. A diagnózis a betegség klinikai tünetei, járványtani adatok és a halak uszonyainak, bőrének mikroszkópos vizsgálatának elvégzése, valamint limfocita sejtek felismerése alapján állítják fel. Ha szükséges, szövettani vizsgálatot vesznek igénybe. Ne feledd, hogy a limfocita sejtek mikroszkóp alatt tanulmányozva, nagyon hasonlítanak különböző férgek és rákok tojásaira.

A limfocitózis kezelése még nem ismert. A legértékesebb fajok megmentése érdekében, az uszonyok nem jelentős sérülésénél a "cauterizing" módszerhez folyamodnak : a vörösen izzó 2 mm-es keresztmetszetű fém rúd segítségével minden limfocitát sorban, valamint a közelükben fekvő szöveteket kiégetik. Ilyenkor a halat egy nedves vatta tamponra helyezik. Ha a beteg hal uszonyain és bőrén számos elváltozás van, akkor ezeket a példányokat elpusztítják. Az akváriumot fertőtlenítik, és a vizet kicserélik benne. A növényzetet elpusztítják, az ajzatot és a használati eszközöket fertőtlenítik 30 perces forralással. A megelőzés abból áll, hogy megakadályozzuk az ergasi-lidae, lernaeidae, argulidae családjaiba tartozó rákok akváriumba való kerülését az élő eledelekkel, amelyek a vadon élő halakon találhatók. El kell kerülni a halak sérülését, amikor az egyik akváriumból egy másikba áttelepítjük őket, vagy szállításukkor. A leginkább harcias fajokat el kell távolítani a közös akváriumból és szabályozni a hímek számát, az egyes halfajok egymással való harcának elkerülése érdekében.