Szülői felelősség, hogy jól ismerjük magunkat!

Az önismeret minden életkorban jelentőséggel bír, de gyermekvállalás esetén kiemelkedő a szerepe. Gyermekünknek szüksége van a teljes szülői szeretetre, de az semmiképp sem jó, ha közben önmagunkról megfeledkezünk. Aki elégedetlen magával és nem kiegyensúlyozott, akár identitás zavarba is kerülhet ebben az időszakban, amikor a gyerek kerül fókuszba, és a felnőtt személyisége gyakorlatilag annyira háttérbe szorul, hogy konkrétan azonosulás történik a gyermekkel. A felnőtt felelőssége ebben óriási, hisz ha összes figyelmünk utódunkra összpontosul, ezzel hatalmas terhet teszünk rá!

A megfelelési kényszer terhe óriási

Ha gyermekünkkel szemben folyamatos elvárásokat támasztunk, akkor automatizálódik a szokás, miszerint szeretne megfelelni számunkra. Ez idővel megfelelési kényszerré alakul. A háttérben sokszor az rejlik, hogy ilyenkor saját, meg nem valósult álmait akarja a szülő gyermekével megvalósíttatni. Ennek hatására elkezdi a gyermek a felnőtt életét élni, míg a szülő a gyermekét. Ez teljes egyensúly felborulást okoz, és azt is eredményezheti, hogy a gyermek a szülő vágya szerint él. Mihez vezet ez? A gyermek felnő, és sokszor nagyon sokára szembesül vele, hogy - bár lehet sikeres - nem boldog.

Gyermekünk saját vágya által lesz boldog

Minden szülő azt szeretné, hogy gyermeke boldog legyen. Ehhez a legnagyobb dolog, amit megtehetünk, hogy hagyjuk, ő maga jöjjön rá, mi a valódi vágya, saját álma. Ne akarjuk, hogy sikeres legyen egy általunk választott tevékenységben, mert ott csak a megfelelési kényszer fogja hajtani. Ez olyan súlyos problémákhoz vezet, mint önértékelés vagy önbizalom hiány.

Nem tudunk mindig helyesen cselekedni a gyermeknevelésben, ez nem is lehet cél. Azonban felelősségünk súlyát éreznünk kell, és törekednünk kell rá, hogy gyermekünk megtanuljon önmagáért cselekedni. Ebben segít minket az önismeret. Hogy milyen lehetőségünk van a fejlődésre, erről hitelesen Kiss Henriett terapeuta oldalán olvashatunk. Meg kell lássuk azt is, hogy lehet változtatni! Lehet a szeretetés nem a félelem teréből nevelni! Ezzel megengedjük nemcsak neki, hanem magunknak is, hogy azok lehessünk, akik valójában vagyunk!

A megoldás: önismeret

Ismerjük fel tehát a minket már nem szolgáló mintákat, és teremtsünk egy újvalóságot! Az úton fejlődünk, kiegyensúlyozottabbá, ezáltal sikeresebbé válunk! Következzen pár kérdés, amely segít elgondolkodtatni a témában. A kérdésekre érdemes időt szánni, a válaszokkal való szembenézés már pozitív gondolatokat indíthat!