- -
Új-zélandi szagos madarak
A folyamatban lévő kutatások kimutatták, hogy az Új-Zélandon őshonos bagolypapagájnak annyira átható bűze van, hogy magára vonzza a ragadozók figyelmét.

Jim Briskie, az új- zélandi Christchurch városában található Canterbury Egyetem biológusa szerint, ezek a bűzök, egyes fajok kihalásához vezethetnek, hacsak a természetvédők nem tesznek bizonyos megkérdőjelezhető intézkedéseket- beillatosítják a madár fészkét. Sok madár bűze egy, a hátán található mirigyből származik, amely a tollazat ápolását szolgáló viaszos anyagot termeli. Európában és Amerikában, a szagok csökkentése érdekében, illetve azon ragadozók távoltartása végett, melyek szimatuk alapján keresik táplálékukat, ezeknek a madaraknak a költési időszakban megváltozik a viasz összetétele. Egy, a közelmúltban, Új-Zélandon végzett kísérlet során, Briskie hat őshonos madárfaj mintáját hasonlította össze, például a vörösbegyét és a poszátáét, a rigók és a verebekhez hasonló invazív fajokéval, amelyek az 1870-es évekig lepték el Európát.

 

bagolypapagaj


„Szaguk csökkentése érdekében, az új-zélandi, Európából származó madaraknak, a költési időszakban megváltozott a tolluk ápolásához szükséges viasz összetétele”,  mondta Briskie.  „Ám ez nem jellemző az őshonos madarakra; ők teljes egészében büdösek maradtak,” mondta. Az őshonos, repülni nem tudó kiwi madár és a csirke méretű madarak, ammónia szagot árasztanak, az ugyancsak repülni nem tudó kakapo papagájnak pedig olyan szaga van, mint egy dohos hegedű tartónak, állítja Briskie. Állítása szerint, egyéb új-zélandi fajok is rendelkeznek, hasonlóan jellegzetes illatokkal, ellentétben a többi földrészen élő madarak többségével. „Jól tudjuk, hogy a szájkosárral ellátott kutyák, szag után könnyen megtalálják a kakapo papagájt és kiwi madarat, így aztán gyanítom, hogy a patkányhoz, illetve a vadmacskákhoz hasonló ragadozók is könnyen rájuk találnak”, állítja Briskie.

kivi-madar


Idegen ragadozók a láthatáron

Briskie azt gyanítja, hogy az új-zélandi madarak, főleg azért annyira bűzösek, mert oly sok évszázadon keresztül megúszták és nem támadták meg őket a ragadozók. Állítása szerint, amikor Új-Zéland levált Ausztráliától, mintegy 80 millió évvel ezelőtt, nem zavarták meg őket a ragadozó emlősök , így az őshonos madaraknak soha nem kellett leplezniük illatukat a túléléshez.

Ám az emberek véletlenül beleszóltak a dolgok menetébe. A bennszülött maori nép behozta a polinéz patkányt, majd a későbbiekben, az európaiak más patkányféléket, háziasított macskákat, és a hermelint is - ami egyfajta menyét - betelepítettek; ezek könnyen megérezték a madarak illatát. Részben ennek eredményeként, mintegy 43 őshonos madár már kihalt, mondta Briskie. További hetven-három, közöttük sok röpképtelen madárfaj szerepel a Természetvédelmi Nemzetközi Szövetség által előállított, veszélyeztetett fajok listáján.

 

bagolypapagaly-taplalkozik



Dezodorral a madarak bűze ellen?

Az egyik megoldás, a bűzös madarak dezodorral történő befújása lehetne, állítja Briskie. Szerinte, „Ha sikerül bebizonyítanunk, hogy ez igenis problémát jelent, lehet, hogy képesek leszünk előállítani valamilyen szag-elszívót vagy dezodort, amely képes felszívni a fészekben terjedő bűz egy részét és hatékonyabb védelmet biztosítana a madarak számára”.Viszont bizonyos szempontból hátrányos is lehet a dolog, hiszen a madarak bűze egyéb célokat is szolgálhat. A madárdezodor „kizárólag addig lehetne hasznos, amíg nem zavarja meg azt a folyamatot, melynek során ezek a szagok segítenek az egymással, illetve a fiókákkal történő kommunikációban,” magyarázta Briskie.


A ragadozók csapdába ejtésére is fel lehetne használni

Egy másik módja egy jobb egérfogó előállításának, az lenne, ha elkapnánk az invazív patkányokat vagy hermelineket,” állítja Briskie. „Talán az ellentmondásos mérgek helyett, alkalmazhatnánk tartós, kiwi madár vagy kakapo papagájra jellemző anyagokat, melyek képesek a ragadozókat a csapdába csalni.”

értékelés