Kakapó, az utolsó bagolypapagáj

"A kakapó más korban élő madár. Ha az ember belenéz nagy, kerek, zöldeskék arcába, olyan derűsen ártatlanul értetlen a tekintete, hogy az ember legszívesebben megölelné, és azt mondaná neki, minden rendben lesz. Bár tudja, hogy valószínűleg nincs igaza." - írja Douglas Adams és Mark Carwardine Utoljára látható című, a kihalás szélén álló fajokról írott könyvében.

Kakapo, bagolypapagáj

A kakapó a világ egyik legritkább madara

A kakapó (másik nevén: bagolypapagáj) a világ egyik legritkább madara. Új-Zéland földjén él, a szó szoros értelmében, hiszen repülni nem tud. Röpképtelensége azonban nem teljes mértékű: tömzsi teste és apró szárnyai ellenére akár 100 métert is képes siklani a levegőben. Elsősorban lefelé.

A bagolypapagájnak egyetlen rokona sincs

Latin neve Strigops habroptilus, a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjén belül a bagolypapagájok (Strigopinae) alcsaládjának egyetlen képviselője. A bagolypapagáj talajlakó, a fák gyökérzete körüli üregekben, esetleg sziklarepedésekben él. Egykor egész Új-Zélandot benépesítette, a hegyvidéki erdők lakója volt, azonban manapság már csak két apró szigeten maradtak populációi.

Szingli életmód

A kakapó éjszakai állat, éjjel gyűjti és fogyasztja el fő táplálékát, az erdei bogyókat és friss hajtásokat. A párzás szintén éjjel történik: időszakában a hím igen erős, dörgő hangon hívja magához a nőstényt. A tojó valódi szingli életmódot folytat: a hím hangjára megjelenik, párzik, majd távozik, a fiókáit is egyedül neveli fel a saját maga által épített földi fészekben. A kakapó jól alkalmazkodott környezetéhez. Rövid, erős csőre a papagájokra jellemző. Lába igen masszív, csüdje vastag, körmei görbék és hegyesek. Tollazata lágy, szőrszerű, leginkább a bagoly tollazatára hasonlít. Testtömege egy tyúkhoz hasonló, legfeljebb 3,5 kg. A kakapó színe élénk olajzöld, a tollak vége néhol feketésbarna, olaj- vagy szalmasárga.

A kihalás szélén

Új-Zélandon - az ember megjelenése előtt - nem volt a bagolypapgájnak ragadozója. Aztán később az őslakos maorikkal együtt (akik maguk is csak a 8-13. század táján települtek a szigetre) jöttek a kutyák és a patkányok. Az európai ember újabb kutyákat, valamint macskát, vadászgörényt, menyétet hozott magával. Az újonnan betelepült ragadozók nagyon megörültek a bagolypapagáj tojásainak és esetlen fiókáinak. Ráadásul a fiókák a földi fészekben nagy lármát csapnak, így könnyű megtalálni őket. A kakapó csak ott maradhat életben, ahol nincs ragadozója, ezért két apró szigetet megtisztítottak számára a behurcolt fajoktól. Ezeken a szigeteken is már csak legfeljebb 100 példány él.