Milyen kutyát válasszak, ha kertes házba költözünk?

Hamarosan kertes házba költözünk. Így elérkezettnek látszik az idő, hogy egy kiskutyával bővüljön családunk. Tomi már kiskorától vágyott kutyusra. Minden hozzánk tévedt kutyust, kicsit és nagyot be akart fogadni. Akkor egy olyan kertes házban laktunk, ahol mindenhol kerítés vette körbe az udvart, ezért 6 éves korára megkapta a várva várt beagle-t. Angel igazi tünemény volt. Mindenhova magunkkal vittük, a házban aludt. Azonban ősszel egy ruhapróbára kellett mennem, és a szalon nem tűnt alkalmasnak egy kölyökkutya számára, és a nagymama sem volt akkor otthon, így arra a rövid időre magára maradt. Jött egy gyors zápor, és Angel rémülten szaladt ki a kerítés alatt. A szomszéd bácsi látta, de nem volt elég gyors, így nem sikerült elcsípni a szökevényt. Hosszú órákat kerestük aznap és másnap. Hirdetéseket tettünk ki, és kerestük az interneten. Körbehívtuk a közeli állatorvosokat, de mindhiába. Nem került elő többé. Hiába volt chipezve, soha nem került elő. Azóta is siratja Tomi. Minden beagle-t körbejárunk, megállunk a kerítések előtt, hátha megtaláljuk. Akkor döntöttünk, hogy bármilyen tündéri egy beagle, soha többé nem lesz nekünk, mert a fajtája sajátossága, hogy ha szagot fog, megy a feje után, és szerencse, ha hazatalál.. Azóta ismét napirendre került a kutyakérdés. Férjem boxert szeretne (kisfiúként a legjobb pajtása egy boxer volt). Én beleszerettem néhány éve a Weimari vizslába, Tomi Golden Retrievert szeretne. Azóta gyerekekkel bővült a családunk. Tomi már 12 éves lesz, kistestvérei 4 és 1,5 évesek. Háziállatnak pedig egy törpenyuszit és egy tengerimalacot tarthattak a szobájukban. Édesek a kicsik is, amikor etetik, simogatják és gondozzák őket. (Bár Laura, a 1,5 éves, előszeretettel megeszi a kígyóuborkát előlük:) Az új otthonunk egy olyan kertes ház lesz, mely oldalhatárán egy patak folyik. Kb 5-6 méter széles, sebes folyása van, és mély is. Azonban vadkacsák, hódok és hermelinek lakják a partját, így beszoktak az udvarra is. Az emberektől nem félnek, ott sétálnak körülöttük. Van egy kis tó az udvaron, ahol két aranyhalat tartanak, és ezeket is örököljük. Nagy dilemma azonban, hogy jöhet-e kutya ilyen környezetbe. Hogy tudjuk-e vállalni a gyerekek mellett, hogy ne bántsák és zavarják az ott élő őshonos állatokat. A kicsik miatt a patakpartot (bár végig bokrok és fák szegélyezik már most is) szeretnénk körbekeríteni dróthálóval, úgy, hogy alatta szabad legyen a mozgása az állatoknak. Miután a retriever és a vizsla is vadászkutyának lett kitenyésztve, kérdéses, hogy be lehet-e tanítani, hogy ne kergesse meg az apró állatokat. Sem a saját nyuszit, sem a vadonélőket. Nem lenne nekik kínzás, hogy érzik a közelségüket, és mégsem tehetnek semmit? Szabad-e ilyen fajták közül választani? Van esetleg javaslatuk, milyen kutyafajta lenne alkalmas ilyen összetett családi körülmények között? Kiskutyát válasszunk, vagy esetleg befogadhatunk már nagyobb kutyust is? (Az apróhirdetésben megtetszett nekem Dió, a weimari és vizsla keverék kutyus, bár még a családomnak nem mertem bemutatni és szóba hozni őt.) Szeretnénk a legideálisabb döntést meghozn, hogy senkinek ne essen bántódása, mert bár barátaink viccelnek már azzal, hogy hozzánk fognak jönni vadkacsát enni, és milyen könnyű dolgunk lesz, csak kiküldjük a kutyát bevásárolni a kertbe (ROSSZ VICC számunkra ), mi inkább a békés egymás mellett élés hívei vagyunk. Azonban nem szeretnénk egy igazi szobakutyust, aki még az árnyéktól is megijed, jobban szeretnénk egy olyan családi kutyát, aki gyerekek kedvence, játszótársa lehetne, és ugatással jelezne, ha idegen jönne, de nem ugatna meg minden alkalommal egy kacsát, hódot, és nem kell félteni tőle sem gyereket, sem állatot. Természetesen az otthoni tanítása mellett iskolába is szívesen járnánk vele. Köszönöm a tanácsukat, esetleg ha tudnak olyan tenyésztőt vagy fajtaismerőt, akikkel ezekről a kérdésekről beszélhetnénk, vagy tanácsot kéretnénk, hogy jó döntést hozhassunk mindenki számára. Köszönettel Szeleczky Katalin Tomi, Vini és Lalu mamája

1./ A retrievert és a vizslát cirkuszi mutatvány vagy film szerep erejéig, rendkívül hosszadalmas és előre jól megtervezett munkával (gyakorlatilag születésüktől egyszerre/együtt nevelve, 24 órás emberi felügyelettel) be lehet nevelni arra, hogy ösztönrendszere szerinti zsákmányállatot ne zsákmányként kezelje. De az Ön által vázolt helyzet és realitás messze áll ezektől a lehetőségektől. 2./ A saját nyuszi elfogadása könnyebb feladat, - amit csak az könnyít meg nagymértékben, ha NEM vadászkutya fajtacsoportba tartozik a kutya. Tehát a retriever és vizsla szinte itt is kizártnak tekinthető - reálisan mondva: a rizikó és a macera messze nincsenek arányban egymással!!! 3./ A vázolt tartási körülmények alapján ne válasszanak vadászkutyát. 4./ A "szobakutya" és a "félős kutya" két külön fogalom. 5./ Amelyik kutya nem reagál az életterébe "betolakodó" vadon élő állatra, - akár egy "szobacirkáló Yorki", akár egy "udavarőrző Hovawart" -, az gyakorlatilag nem viselkedik természetesen. Ne hallgassanak az ismerőeik és amatőr kutyaszakértők olyan jellegű tanácsaira, amelyek a szabályokat igyekeznek megerősíteni. Fogadják fenntartásokkal a "... a sógoréknak volt egyszer egy .... amelyik ...." kezdetű anekdotákat. Válasszanak egy terelő vagy házőrző típusú kutyát, biztonságosan kerítsék körbe a területet, és keressék meg külön-külön az életnek azon pillanatait amikor a társállat kutyájuk okoz örömet és azt amikor az állatvilág más egyedei. Ne essenek bele a XXI. század azon civilizált emberi tévedéseibe, amikor keverni próbálják a természet alkotta rend kategóriáit.