Téged is a macskád ébreszt? (Simon´s Cat)

A friss állatgazdik (a tulajdonos szó olyan erős hierarchiát sugall ebben az esetben) jó, ha még időben megtanulják, hogy a házirend mindkét félre vonatkozik. Mert hacsak nem plüssállatról beszélünk, napi ritmusunk nem csak nekünk van. Vagy ha csak a sajátunkkal foglalkozunk, hát könnyen megjárhatjuk...

Néha bizony jó lenne egy Garfield -féle macska, aki délig alszik. Főleg hétvégén. Hát igen, a mi életünk filmjében a következőképp alakulna: Belső óránk szerint, kipihenten, és vidán-tettrekészséggel ébredünk. Kiugrunk az ágyból, elénekeljük a kedvenc dalunk refrénjét (Pavarottit is lealázó tehetséggel), majd dudorászva kávézunk vagy teázunk. Kedvenc cicusunk eközben édesdeden alszik a párnáján, vagy a kosárkájában. Kikészítjük reggelijét, majd kedvesen felébresztjük. Ezzel szemben a valóság: Arra eszmélünk, hogy a macskánk zörög, nyávog, kapar, hogy ki akar menni. Lassan, résnyire nyitott szemekkel, félkómában konstatáljuk, hogy sajna máris reggel van és ki kéne engedni a szívünk egyetlen macskáját a dolgára, mert különben baj lesz...

A jó hír az, hogy állataink bioritmusát valamelyest tudjuk alakítani. Ha rendszerességre szoktatjuk, akkor könnyebb a dolgunk, mert pontosan tudja, mikor van kiengedve, mikor kap enni, mikor van a játék ideje és addig türelmesen várakozik. A hétvégi pihenés is kieszkközölhető, ha megoldjuk, hogy a kedvencünk napja a mi alvásunk ellenére is a megszokott mederben folyjon.