Az állat lelke legyen rajta!

"Egy állatot is fényképezhetünk úgy, mintha emberről készítenénk portrét, hiszen ők is személyesek, egyedi vonásaik vannak, amit egy fotón meg lehet mutatni."

Czövek Miklós képeire a Háziállat Magazin Fotójátékában figyeltünk fel. Egy e-mail interjút készítettünk a hobbifotóssal.

Háziállat Magazin: Gratulálunk a gyönyörű állatfotókhoz. Ön hivatásos fotós vagy hobbiból fényképez állatokat?

Czövek Miklós: Örülök, hogy tetszettek a fotók, igazából nem számítottam rá, hogy sikerük lesz. Nem vagyok hivatásos fotós, csak hobbi szinten fényképezem néhány éve. Mindenesetre szeretem a fotózást és az állatokat, innen a képek.

HM: Tart állatokat? A saját állatait fotózza?

CM: Vidéken élek, de saját állataim nincsenek. Szüleim tartanak nyulakat, tyúkokat, Picur kutya is őnáluk lakik. Szeretem az állatokat, de mivel elég sokat utazom, kevés időm lenne velük foglalkozni, ezért nem tartok. Nem volna jó, ha a kutya/macska egész nap egyedül lenne otthon, csak reggel és este látnának. A fotózott állatok barátnőmnél és a szüleimnél laknak. Maszatka cica barátnőmé, Eszteré, Ő Budapesten lakik. Kerti tarka cica, számomra meglepően szép és szabályos mintázatú bundával.

HM: Van kedvenc fotótémája? És mit jó fotózni?

CM: Fotótéma igazából rengeteg van, nem tudnék közöttük választani, ha kedvencet kellene megjelölnöm. Annyira más, más hangulatot, érzést közvetítenek a különböző témák. Szívesen fotózom tájakat, növényeket, városokat-épületeket, igyekszem megragadni a helyszín hangulatát. Ugyanez igaz az emberekről vagy állatokról készült képekre is. Egy állatot is fényképezhetünk úgy, mintha emberről készítenénk portrét, hiszen valamelyest ők is személyesek, egyedi vonásaik vannak, amit egy fotón meg lehet mutatni.

HM: Milyen fotófelszerelést használ? Kell a jó képekhez valami különlegesség?

CM: A jó kép igazából különleges felszerelést nem igényel. A mai kompakt kamerák már nagyon jók, sokat tudnak, ellátják az amatőr fotóst a kellő technikai szabadsággal. A jó kép az ember fejében születik, ha elég ügyes a fotós, képes észrevenni a pillanatot, megtalálni a nézőpontot és a "kompozíciót". Fontos, hogy jól ismerjük a gépet, amivel dolgozunk, tisztában legyünk korlátaival. Ha valaki jobb eszközökkel rendelkezik, természetesen könnyebb helyzetben van, kevesebbet kell gépe fogyatékosságaival foglalkoznia, jobban tud a témára koncentrálni. Aki egyszerűbb, kisebb tudású géppel rendelkezik, az is tehet érte, hogy a technika ne legyen gátja az alkotásnak. Nagyon sok apró és egyszerű trükk van, amivel gépünk korlátait át tudjuk lépni. Sokat segít a fotózásban az állatok ismerete, hiszen ők ösztönös mozdulataik révén sokszor ugyanazt a mozdulatsort követik el, így gyakran a kiinduló pózból lehet következtetni egy akár nagyon gyorsan lefutó mozgássorozat "képeire".

HM: Vannak könnyen és nehezen fotózható állatok? Milyen nehézségekkel jár a fürge, mozgékony állatok fotózása?

CM: Az állatok fotózásában talán a legnehezebb elkapni a gyors mozgások pillanatait. Egy "akciós" képhez nagyon jól el kell találni az exponálás pillanatát, hogy azt rögzíthessük, amit szeretnénk. Sokszor az a probléma, hogy az ember szeme észreveszi a pillanatot, de a fotógép a lassúsága miatt a mozdulatról lekésik - gondolok itt a kompakt gépek lassabb működésére. A profi fotósoknak (profi gépekkel) itt nagy előnyük van, amit a hobbifotós csak hosszas próbálkozással és "trükkök" bevetésével tud utolérni. Nem lehetetlen profi képet készíteni egy egyszerű kompakt kamerával sem. A haziallat.hu-n is sok olyan képet láttam, amit nyugodtan albumba vagy természetfotós újságba lehetne tenni. Az igazán jó képek nem a technikán múlnak, hanem a fotós látásmódját tükrözik.

Valóban vannak könnyebben és nehezebben fotózható állatok, ám néha a könnyűnek ígérkező témáról sem egyszerű jó képet készíteni. Leggyakrabb gond talán az állatok fürgesége. A legtöbb állat, mivel az embernél kisebb tömeggel és jobb reflexekkel rendelkezik, hihetetlen gyors mozdulatokra képes, amit szemmel tudunk követni, fotógéppel azonban ritkán. Egy gyorsan elrepülő madárra élességet állítani lehetetlen - erre a profi gépek autofókusza sem képes. Mégis le lehet fotózni őket is. Erre az "élességcsapda" elnevezésű trükköt használják - a környezet egy jellemzőbb pontjára állítják a fókuszt, és amikor az állat az éles tartományba ér, akkor exponálnak. Ez a trükk lassabb kompakt gépekkel is használható, ilyenkor manuálfókuszt használunk. Érdemes a gép expozíciós (kioldási) késését is belekalkulálni - így előbb kell a gombot megnyomni. Mint ahogy a vadász is a repülő kacsa elé lő.

Sokszor okoz gondot a gépek autofókusz rendszerének a sötét vagy kontraszt nélküli területekre történő élességállítás. A képmező nagy részét kitöltő sötét állat (például fekete macska) ráadásul a gép fénymérését is megzavarja - emiatt rendszerint túl világos (a látottnál sokkal világosabb) képet készít. Ilyenkor érdemes kézi fókuszt használni, és a fénymérést is korrigálni az automatához képest. Profi módon megoldott példa erre a haziallat.hu-n Sanyi "Predator" című képe - sötét háttérben fotózott fekete párduc. Sanyi képének exif adataiból például kilestem, hogy egy félprofi géppel (Canon D60) lőtte, kézi üzemmódban, átlagoló fényméréssel. Automata módban ezt a témát így lefényképezni még ezzel a jó géppel sem lehetett volna, mindenképp kellett a fotós tapasztalata.

Az állat lelke legyen rajta

(a kép illusztráció)

HM: Mit tanácsol a fotósoknak? Mik a leggyakoribb állatos fotóhibák?

CM: Tanácsként az állatokat és házi kedvencüket fotózóknak azt tudnám mondani, hogy nézzék sokat kedvenceiket - és lássanak tudatosan. Hagyják magukban tudatosodni a látott képek sorozatát - mint egyfajta filmet, ami lepereg kockánként. A jó fotó ennek a képzeletbeli filmnek egy kockája lesz! Ezt a képkockát kell tudni kiragadni a látvány filmjéből. Ha ez pusztán a megfigyeléssel sikerül, akkor sikerülni fog fényképezőgéppel a kezünkben is, és akkor el tudjuk csípni a pillanatot. Ahhoz kell csak a technika ismerete, hogy a fényképezőgép ne zavarjon, ne a géppel kelljen bíbelődni, hanem el tudjunk merülni a látványban és a megfelelő pillanatban exponálni.

Leggyakoribb fotós hibának talán a képek esetlegességet látom. Az egyes képeken látszik a fotós igyekezete, ahogy kedvencének egy pillanatát vagy mozdulatát vissza akarja adni, mégsem sikerül mindig. Sokszor jó a pillanat, a képen mégis sok zavaró momentum van, a téma elveszik a képen. Ilyenkor érdemes kicsit komponálni, kisebb képkivágással fotózni. A főtéma legyen mindig hansúlyos, megfelelő méretű a képen, a környezettől jól különüljön el. Sokszor ezt a környezet elmosásával is elérhetjük, jól lehet használni az objektívek mélységélességét erre. Nagy Margit Klára "Fülesbagoly" vagy Sanyi "Család..." című majmos képét tudnám erre nagyon jó példának felhozni (egyéb kategória). Ezeknél a mélységélesség jó beállításával úgy komponálták meg a képet, hogy a főtéma éles vonalai kiemelkednek az elmosódott környezetből, ezáltal a kép plasztikus, térbeli lesz.

Sok képet készítenek az objektívek nagy látószögű állásában, ami igazából nem előnyös az állatoknak, mert a perspektivikus torzulások miatt megváltozik a testalak. A közelről készített nagy látószögű képeken az állatok pofija kikerekedik, "hörcsögös" lesz. Az ilyen képek ennek ellenére gyakran jópofa, humoros hatást keltenek. Bátran használjuk tele állásban a gépet - vagy cserélhető objektíves gépeken teleobjektívet - ennek leképezése sokkal közelebb áll az emberi szem által látott képhez.

Használjunk - ha lehet - természetes fényt, lehetőleg sose vakuzzuk az állatokat, főleg ne közelről! A cicáknak például sokkal fényérzékenyebb szemük van, mint az embernek! A természetes fény-árnyék hatások és ezek komponálásával egy egyszerű képet is művészien széppé tehetünk. Ilyen például Klimász Sándor "Ez is egy nyugodt nap (Géza eb)" című képe. Remekül komponált kép, nagyon szép fényekkel, egészen művészi! Nagyon jól elkapott mozgásos kép és jó képkivágás például Krisz "Angyal" című képe a vízben vágtató németjuhászról. Sok jó képet lehetne még az oldalról megemlíteni, amiből tanulni lehet!