Az állat szeme - egy kis anatómia
A szem egy bonyolult, de kifinomult szerv. Több funkcionális résszel rendelkezik, amelyek összehangolva működnek, így segítik elő a látást. Habár a különböző fajok között sok a közös a szem felépítésében, az állatok mégis kialakítottak egy olyan alkalmazkodási képességet, ami a legmegfelelőbb számukra.

A szem anatómiája

A szem három főbb rétegből áll: a külső kötőszöveti hártya, a középső érhártya és a belső ideghártya. Az elnevezés fedi az alapfunkciót és felépítést, de ezek tanulmányozása hozzáférhetőbbé teszi a látás mechanizmusának megértését.


Kötőszöveti hártya: A kötőszöveti hártya a szem legkülső rétege. Az átlátszatlan kollagén (protein szálak) hálózat és rugalmas szálak („sclera") fedik a szem posterior (hátsó) részének háromnegyed részét. A sclera kemény, de mégis rugalmas, ami akárcsak egy léggömb magába zárja a szem kocsonyás tartalmát. A kötőszöveti hártya többi része a szem anterior (elülső) részének negyedét takarja amit „cornea"-nak (szaruhártya - ennek egységes szerkezete van) nevezünk. A cornea-t áttetszővé teszi a rendkívül vékony rétegből álló sejtek elhelyezkedése. A egészséges cornea segíti a szemet a fényelnyelésben.


Érhártya: Az érhártya egy érhálózat, amely a szem szöveteit oxigénnel és tápanyagokkal látja el. Ez a hálózat a scelros (ínhártya) alatt helyezkedik el és „choroid"-nak nevezzük. A choroida előtt található a körkörös sugártest, melynek izmai a függeszkedő ínszalagok segítségével rögzítik a szemlencsét. A sugártest izmai a „zonules"-ek. Az ínszalagok megfeszülhetnek, vagy elernyedhetnek a pillaizom hatására. Az ínszalagokra ható feszültségi erő megváltoztatja a szemlencse alakját a megfigyelt tárgy és a szem közötti távolság függvényében. Ezt a folyamatot „akkomodációnak" (alkalmazkodási képesség) nevezzük. Az elkövetkezőkben részletesebben fogunk vele foglalkozni. Az írisz (szivárványhártya) a szem színét határozza meg. A sugártest előtt az érhártya elülső oldalán helyezkedik el és kamrára osztja a szem külső (frontális) részét - elülső- és hátsó csarnok. A szivárványhártya közepén található nyílás a pupilla. Az írisz kitágítja vagy összehúzza a pupillát a behatoló fény erősségétől függően. Erős fénynél összehúzódik a pupilla, gyenge fénynél kitágul, hogy fénynyaláb hatolhasson a szembe.

 

kutyaszem


Ideghártya: Az ideghártya egy réteg fotoreceptorból (fényérzékeny sejt) áll, amelyek a retinát (recehártya) alkotják. Ezek a sejtek alakítják a fényimpulzust elektrokémiai jelekké, amelyeket a központi idegrendszer felé küldenek. A retinán található majdnem körkörös nyíláson keresztül lép ki az optikai főideg és a vérerek. Ezt a részt nevezzük „optikai korong"-nak vagy „vakfolt"-nak, mivel ez a rész nem tartalmaz fotoreceptorokat, tehát nem keletkezhet kép rajta. Kétfajta fényérzékeny sejt típust különböztetünk meg, amelyek elnevezése alakjuktól függő és más-más szerepet töltenek be. Így ismerünk pálcika alakú és kúp alakú sejteket.

Az előbbiek rendkívül fényérzékenyek és az éjjeli állatfajoknál vannak túlsúlyban. A kúp alakúaknak erős fényre van szükségük, mert ők fogják fel a kép részleteit és színeit. A házi emlősöknél sok pálcika alakú sejtet találunk, viszont ők nem tudják megkülönböztetni a színeket. Egyes hüllők és madarak viszont sok kúp alakú sejttel rendelkeznek így ők érzékelik a színeket is. A retina hátulsó központi részén egy mélyedés található. Ez a „fovea centralis" (központi árok) és a nagyobb állatoknál fejlettebb. A fovea körül egy körkörös sejtréteg található a „macula lutea" (sárgafolt). Mivel a fény legtöbb rész erre a területre érkezik itt a legnagyobb a fotreceptorok koncentrációja. A retina elülső része „non-visual" (nem látó) és mivel ide nem esik fény ezek nem tartalmaznak fotoreceptorokat. A retina „látó" és „nem látó" részét egy „ora serrata"-nak nevezett vékony barázda választja el. Az elnevezés azt jelenti, hogy recés, barázdált és úgy tűnik, hogy ez a barázdáltság hangsúlyozottabb az embereknél. A háziállatoknál ez a csík nem annyira barázdált és „ora cilliaris retinae"-nak nevezik. Mégis az „ora serrata" elnevezés használatos úgy az embernél, mint az állatoknál.

 

kutya-szeme



A látás mechanizmusa

A szemlencse alkotja a tiszta képet a retinán. A szemlencse tulajdonképpen nem tartozik a szemgolyót fedő rétegekhez, de kapcsolódik a szem érhártyához. Sima, átlátszó és gömbszerű törőfelület és konvex (domború) alakja segítségével a kép a retinán fókuszálódik. Amikor a pillaizmok elernyednek a függeszkedő ínszalagok megfeszülnek és a szemlencse megnyúlik. Ezáltal az állat nagyobb távolságra is tisztán lát. Az izmok összehúzódása az ínszalagok elernyedéséhez vezet, így a szemlencse gömbölyűbbé válik, ezért az állat a közelebbi tárgyakról visszaverődő fényt is egy pontba tudja egyesíteni (fókuszálni). A szemlencse alakjának változtatását a megfigyelendő tárgy szemhez való távolságának függvényében akkomodációnak vagy látási alkalmazkodási képességnek nevezzük. Ha az állat ezzel a képességgel nem rendelkezik, akkor csak bizonyos távolságra lát tisztán. Ebből következik, hogy az akkomodáció fontos is hasznos szerepe a szemlencsének. Az emberi szem nagymértékben tud alkalmazkodni, a macskák és kutyák szemei kevésbé, a szarvasmarháké viszont nem rendelkezik ezzel a funkcióval. A szemlencse két részre osztja a szemet, mögötte található egy kocsonyás anyag „vitreous humor"-t (üvegtest folyadék). Az elülső rész, amely a két csarnokból áll teljesen kitölti a szem előtti területet. Ebben található egy, a vízhez hasonló állagú folyadék az „aqeous humor" (csarnokvíz).

 

loszem



Ezek a közegek hozzájárulnak a fény fókuszálásához a retinán, keringtetik a tápanyagokat és eltávolítják a szövetekből a selejtanyagokat, anélkül, hogy ezek a vérbe kerülnének. A szemgolyó alakját is az üvegtest folyadék nyomása biztosítja. A fény először a szaruhártyán halad át, mely gömb alakja segítségével a pupillán keresztül a szemlencsére irányítja azt. A szemlencse és az üvegtest folyadék egy pontba egyesíti (fókuszálja) a fénysugarakat a retinán. Ezek a tárgyhoz viszonyítva egy fordított képet alkotnak. A fényérzékeny sejtek által küldött elektromos jeleket az optikai főideg az agykéreg látásért felelős központjába továbbítja és itt megtörténik a valódi egyenes kép létrehozatala. Abban az esetben, amikor a szemlencse sérült vagy nem képes alkalmazkodni, a kép a retina előtt vagy mögött keletkezik, akkor homályos látásról beszélhetünk.


Minden állat binokuláris (kettős) látással rendelkezik, ami azt jelenti, hogy a képet mindkét szem külön fogja fel és az agy helyezi egymásra őket egyetlen képet alkotva. A binokuláris látás azért hasznos, mert a vakfolt helyén nem keletkezik kép, de a két látási mező egymásra csúszása ezt a hiányt. A binokuláris látás másik előnye az úgynevezett „mélylátás", a vadállat megtudja becsülni, hogy milyen távolságra van tőle a menekülő préda, ami viszont egyetlen szem képalkotó működésével nem lehetséges. Ugyanígy az állat e látás segítségével könnyen elvégezheti egyéb tevékenységeit.

értékelés