Dr. Varga József Család utcai kisállatrendelő

Ez a mondat naponta elhangzik a Család utcai kisállatrendelőben, ahol nemcsak kutyákat és macskát, de hörcsögöt, teknőst, nyulat és még sok más olyan kisállatot egyforma odafigyeléssel mentenek meg, akikre mások már kimondanák a halálos ítéletet.

Hálás gazdik és állataik járnak vissza rendszeresen dr. Varga József állatorvoshoz, ahol munkatársaival együtt, szívvel-lélekkel és változatos terápiás módszerekkel mentik az életeket. Horváth Eszter a háziállat.hu nevében kérdezte dr. Varga Józsefet, a Család utcai kisállatrendelő állatorvosát és vezetőjét.

Háziállat Magazin: Honnan származik ez az állatok iránti szoros elkötelezettség? Milyen út vezetett Önnél az állatgyógyításig?
Dr. Varga József: Ez a lehető legegyszerűbb kérdés. Mindig is vonzódtam az élőlényekhez, különösen az állatokhoz. Volt békakorszak, bogárkorszak, hal hazacipelés. Hat évesen már tudtam, hogy állatorvos akarok lenni. Természetesen akkor csupán gyermeki elhatározással, egy gyermeki ideának a megtestesüléseként gondoltam az állatok gyógyítására, azonban ahogy korosodtam, egyre jobban átéreztem, hogy ezt valójában egy hivatásként választottam.
Időközben mindez szerelemmé alakult.

HM: Nem voltak bizonytalanabb pontok a pályafutása során?
VJ: Nem, komoly fordulópont nem következett be soha, bár az egyetemet nagyon nehéz volt elvégezni. Mikor édesapám 19 éves koromban meghalt, gondolnom kellett az édesanyámra és a húgomra. Talán ekkor jellemzett egy kis bizonytalanság, hogy az édesapám autóvillamossági szakmáját folytassam, de szerencsére úgy döntöttem, hogy felépítem ezt a rendelőt.

HM: Ön nemcsak állatorvos.... Miért avanzsált állatvédővé?
VJ: Bízom abban, hogy ma már mindenki védi és szereti is az állatokat, főként azok, akik az állatorvosi pályának szentelik az életüket. Az igazság az, hogy sokat dolgozni csak úgy lehet, ha az embert fel is tölti a munkája. Talán, akinél az állatgyógyászat és az állatok védelme nem együttesen jellemző, ott a család szólíthatja el őket. Nekem is volt családom, de nagyon nehéz volt ez a megosztottság.

HM: Nehéz összeegyeztetni a hivatását a családi élettel?
VJ: Igen, nehéz, de nem lehetetlen. Korábban nekem sem sikerült, most azonban a családom teljes támogatását élvezem. Ez talán egyfajta munkaalkoholizmus, de nem rossz értelemben, mert tudom, hogy hol kell szünetet tartanom, és szerencsére azt tapasztalom, hogy túlnyomórészt feltölt a munkám, az állatok közelsége és gyógyítása.

HM: Úgy értesültünk, hogy különösen gyorsan terjed a híre praxisának. Ennek mi az oka?
VJ: Igyekeztünk jól dolgozni és szívvel gyógyítani, így a rendelő egyre telítettebb lett. Nem igazán hirdettük magunkat, inkább szájról szájra terjedt, hogy nyílt egy rendelő itt a Család utcában.

HM: Hogyan és miért jött létre az Elveszett Állatok Alapítvány? Hogyan alakul az alapítvány ismertsége?
VJ: Alapítványunk egy állatvédelmi alapítvány, amely azért jött létre, mert a rendelőbe egyre több állatot dobáltak be - megtalálták, megunták, elhozták, beadták, itt felejtették, kihasználva azt, hogy soha senkinek nem mondtunk nemet. Így nekünk kellett gondoskodni a kezelésükről és az elhelyezésükről szerető gazdiknál. Ez egyébként a mai napig rendszeres jelenség, egy évben 10-15 állat így kerül be a rendelőbe. Ezt sokáig nem lehet finanszírozni, mert lényeges különbség van egy jótékonysági intézmény költségei és egy állatorvos fizetése között. Ezért jött létre az alapítvány, amelynek keretein belül meg tudjuk oldani ezeknek az állatoknak a kezelését, takarmányozását, tartását és elhelyezését.

HM: Mennyi állatot tudnak befogadni és elhelyezni?
VJ: Viszonylag sokat, pedig egyelőre nincs saját menhelyünk. Ez utóbbi egyébként inkább egy plusz gond, ahova jellemzően csak bekerülnek az állatok, de nagyon nehezen kerülnek szerető otthonokba. Mi inkább aktív rendszerrel dolgozunk, amely egy ideiglenesen befogadó hálózat, több aktivistával, akik között elhelyezzük az állatokat és ők saját maguk próbálnak meg gazdit szerezni. Ennek köszönhetően rengeteg elhagyott állat talált otthonra. Pontos számot nem tudunk, mert általában mindegyik számára találunk helyet. Azért heti két kutya és két-három macska biztosan elkerül a hálózat révén családokhoz. Olyan is előfordult, hogy a rendelő területén tartottuk az elhagyott állatot, mert rendszeres kezelésre szorult, de a felépülést követően neki is tudtunk találni egy gondoskodó helyet.

HM: Úgy hallottuk, próbálnak a fiatalokra is hatni. Hogyan?
VJ: Az állatvédelem az alapítványnak csupán az egyik feladata. A másik célkitűzése talán megoldja azt a problémát, ami sajnos egyre inkább jelen van az állattartók körében. Arra törekszünk, hogy egy oktatási program segítségével már gyermekkorban megismertessük és felhívjuk a figyelmet a felelős állattartás fontosságára. Ez a fajta oktatási program Magyarországon talán egyedülálló, saját oktatási anyaggal és oktatócsoporttal járjuk az iskolákat, sőt már észrevettük, hogy az óvodáig is érdemes visszanyúlni.

Természetesen az ismereteket minden kornak megfelelő szinten adjuk át és tudatosítjuk a gyermekekben és ifjú felnőttekben, leendő gazdikban. Két aktivista és két alapítványi pedagógus vesz részt az oktatóprogramban. A 3.kerületben már sikeresen megnyertünk egy megbízást, így a kerület összes oktató intézményével szerződésben állunk.

HM: Ön szerint mik az aktuálisan megoldandó problémák az állatvédelem területén?
VJ: A legelemibb és legfontosabb probléma a felelős állattartás ismeretének hiánya. Rengeteg kisállat pusztul el azért, mert helytelenül tartják őket. Ezeket a tartási körülményeket is megpróbáljuk belesulykolni a gyerekekbe az alapítvány révén. Igyekszünk őket arra nevelni, hogy időbeosztásukat és lehetőségeiket tekintetbe véve döntsenek egy kisállat vagy egy kutya örökbefogadásáról. Sok betegség megelőzhető a megfelelő ismeretek megszerzésével. Ezen kívül az állatok körében is jellemzőek az úgynevezett urbanizációs betegségek, mint például a stressz.

HM: A városi állatok életében is jelen van a stressz?
VJ: Természetesen. Egyrészről a gazdik hangulata és életvitele, másrészről a nem megfelelő körülmények okozzák a stressz kialakulását. Például egy ivartalanítatlan kan kutya tartása lakótelepi közegben, ahol több tucat tüzelő szuka veszi körül, eszméletlen feszültséget és stressz betegségek sorát képes okozni a kutyában. Sajnos ezeket a stressz okozta betegségeket még az emberek esetében sem lehet mindig eredményesen kezelni.

HM: Mit gondol az egzotikus állatok tartásával kapcsolatban?
VJ: Nem igazán divatos, talán a kisiskolások körében pókok, kígyók tartása néha felkapott, de általánosságban nem jellemző.

HM: Mit tegyen valaki, ha sérült állatot, esetleg vadállatot - sünt, madarat - talál, hová tud fordulni?
VJ: Bizonyos fokig mi is tudunk segíteni ezeknek a sérült állatoknak a kezelésében, de vannak szakemberek és szervezetek, akik kifejezetten ezzel foglalkoznak. Ha hozzánk behoznak például egy sérült baglyot, akkor azt a kezelést követően átadjuk az állatkertnek vagy a hivatalos szerveknek.

HM: Vannak Önök által preferált terápiák? Hisznek a gyógymód jelentőségében?
VJ: Természetesen mindenki a saját útját járja, bevált terápiás módszereket alkalmaz hasonló esetekben, de ezekből néha adódnak azért összetűzések, ellenvélemények még kollégák között is. Szeretem, ha tisztelik a saját utamat és én is tiszteletben tartom másokét. Nem vagyok igazán műtétpárti, a lehető legutolsó lehetőségként javasolom a műtéti beavatkozást. Csak abban az esetben javasolom, ha a műtét el nem végzése maradandó károsodással jár. Előfordult, hogy behoztak egy talált németjuhászt, akinek sérült volt a lába. Mindenki vitatkozott velem, hogy meg kell műteni, de folyamatos kezeléssel, gyulladáscsökkentővel, antibiotikummal és kötözésekkel két hónap alatt meggyógyítottam. Gyulladt sérülést egyébként sem szabad műteni. A kutyus sikeresen meggyógyult műtéti beavatkozás nélkül és egy vidéki gazdát is találtunk neki. Természetesen, ha a műtét nem elkerülhető, akkor ott van a gyors vagy akár a programozott műtéti beavatkozás lehetősége. Mozgásszervi problémáknál azonban gyakran használjuk a mágneses terápiát, erre rendelkezünk mágneses berendezéssel, de homeopátiás kezelést, masszírozást, kiropraktikákat is szeretek alkalmazni.

HM: A rendelőjével elégedett? Milyen vizsgálatok elvégzését teszi lehetővé?
VJ: Egy egyszerű, két vizsgálóból álló belső rendelőnk van, amelynek most épül egy új szárnya. Emellett elég jó diagnosztikai háttérrel rendelkezünk. Saját vérkép és vérbiokémiai vizsgálatokra alkalmas laborunk van, amelyet sürgősségi esetekben is bármikor tudunk alkalmazni. Továbbá rendelkezünk egy alapröntgen berendezéssel, valamint egy igen új, megosztott és színes doppler ultrahangos vizsgálóberendezéssel és endoszkópos készülékkel is, amely igen sokrétű vizsgálatokat tesz lehetővé.

HM: Milyen állatot tart?
VJ: A kutyáink melllé befogadtunk két kiscicát is, akiket egy dobozban találtunk elhagyva. Mára velük teljes a család létszáma, a kutyákkal hamar megbarátkoztak, egymás mellett esznek, együtt játszanak, alszanak.

A szerkesztő megjegyzése:

A rendelőben délelőtt 9 és 11 között, este 17 és 19 óra között várják a kisbetegeket, azonban sürgősségi esetre felkészülve a két rendelési idő között ügyeletet tartanak és szükség esetén házhoz is kimennek.

További információ: