101. Bicolor perzsa macska
Csak 1955-ben ismerték el a bicolor perzsa macskát önálló fajtaként, s az eltelt évtizedek alatt több érdekes és szép színváltozatot (kék-fehér, fekete-fehér, krém-fehér, vörös-fehér) sikerült kialakítani.
Csak 1955-ben ismerték el a bicolor perzsa macskát önálló fajtaként, s az eltelt évtizedek alatt több érdekes és szép színváltozatot (kék-fehér, fekete-fehér, krém-fehér, vörös-fehér) sikerült kialakítani.
A balinéz macska lényegében nem más, mint hosszú szőrű sziámi. Pontosabban: sziámi ősöktől származik. Eléggé későn, csupán 1963-ban ismerték el önálló fajtaként.
Az ősi legenda szerint a birman egy kék szemű istennőtől, Cun Kiang Szetől származik. Intelligens, gyöngéd, de szerfelett bohókás természetű macska.
A Maine Coon egyike a legősibb észak amerikai fajtáknak. Nevét Maine államról és a mosómedvéről kapta (raccoon = mosómedve), melyet a macska barna cirmos mintázata és dús, hosszú farka ihletett.
A perzsa macskát és a török angórát gyakran összetévesztik egymással. Tény, hogy a két különböző fajta lényegében több évszázaddal ezelőtt keletkezett.
Nem valószínű, hogy az embertől kap légúti fertőzést egy kutya, de bárhonnan is ered egy betegség, meg kell vizsgáltatni állatorvossal, és szükség esetén gyógykezeltetni.
Nem tudom hogy korábbi helyén milyen körülmények között élt, talán egy szűk ketrecben több kölyökkel együtt akik között csak sokadik lehetett a sorban. De ha jó körülmények között volt, akkor is azok megváltoztak, idő kell az alkalmazkodáshoz és a szocializálódáshoz. Ehhez türelem kell.
Féreghajtás, vírus. Javasolnék egy bélsárvizsgálatot. Üdv
Igen, lehet tőle tartani. Üdv
A különféle mozgásszervi panaszok sajnos nagyon gyakoriak az összes nagytestű fajtában, így a német juhászok között is. Ezeknek a problémáknak csak egy elenyésző része operálható, a többség sajnos nem. Ezeknek a betegeknek gyakorlatilag az életük végéig szükségük van gyógyszeres kezelésre, elsősorban fájdaloimcsillapításra. A Rimadyl erre kiválóan alkalmas, biztonságos és nagyon hatékony gyógyszer, csak éppen nem olcsó vele a folyamatos kezelés. Ennek ellenére, ha én lennék a kutyájuk kezelőorvosa, akkor én biztosan ennek folyamatos szedését ajánlottam volna, kitapasztalva a még éppen hatásos legkisebb fenntartó dózist. Azt tudnám ajánlani, beszéljék meg még egyszer az állatorvosukkal ezt a kérdést, és kérdezzék meg őt, miért nem javasolta a további szedését, ill. lát-e ebben fantáziát?