1301. Kik azok a Dinoszauruszok?
A dinoszauruszok sorába minden idők legnagyobb hüllői tartoznak. A szárazföldi óriások mintegy 200 millió éven át voltak élet és halál urai a földön, pedig az agyuk nem volt nagyobb egy diónál...
A dinoszauruszok sorába minden idők legnagyobb hüllői tartoznak. A szárazföldi óriások mintegy 200 millió éven át voltak élet és halál urai a földön, pedig az agyuk nem volt nagyobb egy diónál...
A nagyjából autóbusz méretű Stegosaurus (4,5tonna felett volt) agyának tömege a 80 grammot sem haladta meg, ami - semmi kétség - azt jelenti, hogy nem az eszéről volt híres a dínótársai körében. Körübelül 150 millió évvel ezelőtt élt, és az őslénykutatók úgy vélik, hogy mohákat, páfrányokat, zsurlókat, cikászokat, tűlevelűeket és gyümölcsöket fogyasztott, de rágóképessége nem lévén zúzóköveket is nyelt hozzá az emésztése megkönnyítésére.
A dinoszauruszok igazi "kozmopoliták". A Pangea minden részébe eljutottak. Húsz családjuk majdnem minden kontinensről előkerült. A dinoszauruszoknak, a repülő hüllőknek és a krokodiloknak közös őse volt. Nézzük a legzsarnokabb gyíkot, a Tyranoszauruszt!
Már a nevének jelentése is sokatmondó: Triceratops - ´három szarv arc´. Körülbelül 68–65 millió évvel ezelőtt élt Észak-Amerika területén. A nagy nyakfodorral és szarvakkal rendelkező, négy lábon mozgó, a modern orrszarvúéhoz hasonló testű Triceratops az egyik legkönnyebben felismerhető dinoszaurusz. Sok elképzelés született a Triceratops fejdíszeinek céljait illetően és jelenleg az udvarlás tűnik legvalószínűbbnek. Gondoljunk csak a XVI-XVII. század nyakfodort viselő hős szerelmeseire! Lássuk, mit tudunk még róla!
Az őshüllő olyan, többféle kategóriába tartozó állatok csoportját jelenti, amely segít a dinoszauruszok más korai hüllőktől való megkülönböztetésében. A levegőt meghódító első szárnyas lények a dinoszauruszokkal csak távoli rokonságban álltak. A magasból csaptak le zsákmányukra, de a negyedik ujjuk végétől a hátsó láb tövéig feszülő repülőhártyájukkal kilométereket tudtak siklani is...
Egyrészt 5 nap alatt nem fog csontsovánnyá fogyni, másrészt a nem evésnek több oka is lehet. Például az alapbetegség ("fertőzés") és ritkábban gyógyszermellékhatás (kevéssé tartom valószínűnek). De ilyen esetekben mindig az a legtutibb megoldás, ha visszaviszik a kezelőorvoshoz! Többet mondani már sarlatánság lenne részemről :)
Hát... Mondjuk valami fagymentes, huzatmentes, száraz és kényelmes - a gazdi számára gondolatilag is nyugodt éjszakát garantáló - cicaházzal, ahova be tudnak húzódni az időjárás viszontagságai elől. Vannak egyéb immunerősítő készítmények is (Minera cseppek, Vetri DMG), de ezek a hideg ellen nem védenek. Ezenk kívül oltásokkal ajánlatos védekezni (3 hónapos korban kell kezdeni) a gyakori fertőző betegségek ellen.
Nehéz kérdés, hogy mi lenne a jó. Télen a gyíkok bebújnak védett helyekre, sziklák közé, és ott telelnek. Valószínűleg véletlenül került be az irodába. Szerintem tavaszig nem tudnák élve tartani, kaját sem fogadna el, de ha kiteszik a hidegbe, lehet, hogy megdermed hirtelen. Talán egy melegebb és naposabb napon kellene megpróbálni kiengedni, valami jó sziklás területen.
A különböző halbetegségeknél a tünetek nagy része általános: csak arra hívja fel a figyelmet, hogy valami nincs rendben a szervezetben, ezért hangsúlyozzuk a megtekintésen alapuló klinikai fizikális vizsgálat mellett, annak kiegészítőjeként a halkórtani intézeti vizsgálat fontosságát. Az általános tünetek közül lényegesebbek a szem opálossága, a szapora légzőmozgások, az elálló kopoltyúfedők, az úszók homályossága, nyálkásodása, szakadozottsága, a különböző foltok megjelenése a testen, a pikkelyek "borzoltsága". A kérdés megközelítése több oldalról lehetséges: a baktériumos és vírusos betegségek (pl. Aeromonas- és Pseudomonas-fajok, DNS-vírusok stb.) akváriumi halak között viszonylag ritkábban, tartási problémákkal párosulva fordulnak elő. A gombák és algák minden vízben előfordulnak, időszakos megszaporodásuk elsődleges, de más ártalmakkal (pl. mechanikus sérülésekkel) együtt is betegségeket, elhullást idézhetnek elő. A paraziták a természetben széles körben elterjedtek. Akváriumokba ritkábban kerül be élősködő, de itt igen kedvező feltételekre talál a feldúsuláshoz, tehát egy-egy fertőzött hallal egész állományunkat fertőzhetjük igen rövid idő alatt. A külső parazitákkal fertőzött hal gyakran szabad szemmel látható jellegzetes foltosságot mutat, uszonyai opálosak, összehúzottak, hasadozottak, esetenként vérzésesek. Gyakori az aljzathoz való dörzsölődés, hirtelen mozdulatok vagy az akvárium fenekén való mozdulatlan állapot. Ha a környezeti tényezők eltérnek az optimálistól, tömeges megbetegedések, halelhullások jelentkezhetnek. Ezeknek a hibáknak kiküszöbölése akvárium viszonyok között sokkal egyszerűbb (pl. vízcsere), mint tógazdasági haltenyésztésben. A megfázás, az oxigénhiány szintén jelentkezhet halványabb színintenzitásban, az úszók jellegzetes tartásában, súlyosabb esetekben fulladásban. Az Országos Állategészségügyi Intézet Hal- és Méhegészségügyi Osztálya (Budapest XIV., Tábornok u. 2.) rendelkezésére áll az akvaristáknak, ha előzőleg a területileg illetékes állatorvoshoz fordultak. Az intézet szakemberei az állatorvos kísérőiratával behozott, lehetőleg még élő, beteg vagy elhullott halakból általában azonnal diagnózist tudnak mondani a halélősködők vonatkozásában. Egyéb betegségek esetén a kiegészítő vizsgálatok elvégzése után levélben értesítik az állatorvoson keresztül a tulajdonost. Az értesítés kiterjed a javasolt kezelésre is.
Érdemes lenne megfigyelni a királypitonod éjszakai aktív viselkedését, hiszen nehogy a valódi egyensúlyzavar helyett a jellegzetes védekezési viselkedése járjon zavaró hanghatással. A jellegzetes védekezési viselkedése a labdává gömbölyödés, amikor fejét és nyakát szorosan a gyűrűk közé dugja. Ebben a helyzetben szinte teljesen reakció nélkül lehet görgetni, tologatni a kígyót. Sok más faj is használja a passzív védekezésnek ezt a módját, de csak kevesen fejlesztették ilyen tökéletes szintre. A megfigyeléshez viszont virrasztás szükséges, és a következőket szükséges kórelőzményi adatként papírra jegyezni: rendszeres-e az egyensúly elvesztése, a farkával kapaszkodik-e a kígyó és csak a test elülső részén veszíti el az egyensúlyát, vagy éppen fordított a helyzet, milyen magasságban következik be a "lepottyanás", próbál-e korrigálni az állat esése közben, amikor a talajra ér, rögtön tudja-e rendezni testhelyzetét, nem látszik-e a viselkedésén tudatzavar, stb. Az egyensúlyozás szervrendszerét ért fertőzések (baktériumok, vírusok, esetleg paraziták) szintén kiválthatják a helyzetérzékelés zavarát, annak ellenére, hogy az általános állapot megtartott, bágyadtság, étvágytalanság nem jelentkezik. Az utóbbi általános tünetek jelentkezése esetén azonban állatorvosi gyógyszeres kezelés válik szükségessé.