Kik azok a Dinoszauruszok?

Dinoszauruszok, a félelmetes őshüllők

A medence csonttani felépítése alapján két dinoszaurusz típust különböztethetünk meg:  a hüllő- és a madármedencéjűeket.
Mindkét típuson belül ismeretesek két- és négy lábon járó formák. A két lábon járó fajok mellső végtagjai gyakran elcsökevényesedtek. A lábnyomukból ítélve futottak, és nem ugráltak (mint pl. a mai kenguru). Az első és az ötödik ujj általában csökevényes, ami lábuknak madarakéhoz hasonló külsőt kölcsönzött. A lábnyomok csaknem egyvonalban követték egymást, mintha az állat zsinór mentén ment volna végig. A legnagyobb lábnyom 130 cm hosszú volt. Ezek a hüllők ötmétereseket léptek. Voltak azonban közöttük kutya, vagy csirke nagyságúak is. Végtagjaik a testüktől nem oldalt álltak el, hanem a törzset a mai emlősökhöz hasonlóan alulról támasztották meg. Így sokkal nagyobbakat léphettek, mint a gyík vagy a krokodil. A combcsont függőleges helyzete tette lehetővé azt is, hogy a dinoszauruszok egy része két lábon járjon. Ilyenkor a mellső végtag a test egyensúlyozásának megfelelően megrövidült. Voltak olyan dinoszauruszok, amelyek ismét visszatértek a négy lábon járásra. A két lábon járás támadáskor vagy meneküléskor lehetővé tette a gyors futást, a felemelt fej pedig a jobb tájékozódást. Agytérfogatuk igen kicsi, még a legnagyobb testű állatnak is mindössze dió nagyságnyi agya volt, és a medenceövben több helye volt a gerincvelőnek, mint a koponyában az agynak.

Egyszer volt dinoszaurusz

A dinoszauruszok több irányban specializálódtak, rendkívül nagy az alakgazdagságuk. A triászban relatíve még kisebb testméretűek, míg a jurában és a krétában az egyik ágon óriási testméretű, hosszú nyakú formák fejlődtek ki. Ekkor különültek el a hüllőszerű és madárszerű medencefelépítésű részek, vagyis dínók. A madárszerű medencéjűek mind növényevésre specializálták magukat.

Hüllőmedencéjű és madárszerű dinoszauruszok

A hüllőmedencéjű dinoszauruszok előbb jelentek meg, mint a madárszerűek. A dinoszauruszok a jura és a kréta időszaki virágkoruk idején meleg, kiegyenlített éghajlati feltételek között éltek. A növényevő dinoszauruszok a nyitvatermők leveleit fogyasztották. A ragadozók, a fejük felépítéséből ítélve, csak apró állatokat ehettek, pl. rovarokat, szalamandrákat, gyíkokat, emlősöket és esetleg más dinoszauruszok tojásait.

A Triceratopsfélék ősei Mongóliában éltek és fészkeik 30-35 tojással fosszilizálódtak, tehát szaporák voltak. A tojások űrtartalma viszonylag kicsi, 3,3 liter volt. A Triceratopsokat kréta végi kihalásuk virágkorukban érte. A dinoszauruszok csontfejlődése alapján megállapítható, hogy valószínűleg eljutottak a belső hőszabályozás bizonyos fokára.

Triceratops

A triásztól a krétáig élt a halgyík (Ichthyosaurus). A tengeri életmódhoz éppoly tökéletesen alkalmazkodott hüllő volt, mint később az emlősökből kialakult delfin. Végtagjai tökéletesen úszókká alakultak, teste a "torpedó" formát vette fel. Halakkal táplálkozó ragadozó életmódot folytatott. A holzmadeni liász bitumenes mészpalákból szép lenyomatai kerültek elő. E lenyomatok a bőr kontúrjait és a gyomortartalmat is megőrizték.

Ichthyosaurus