1301. Kik azok a Dinoszauruszok?
A dinoszauruszok sorába minden idők legnagyobb hüllői tartoznak. A szárazföldi óriások mintegy 200 millió éven át voltak élet és halál urai a földön, pedig az agyuk nem volt nagyobb egy diónál...
A dinoszauruszok sorába minden idők legnagyobb hüllői tartoznak. A szárazföldi óriások mintegy 200 millió éven át voltak élet és halál urai a földön, pedig az agyuk nem volt nagyobb egy diónál...
A nagyjából autóbusz méretű Stegosaurus (4,5tonna felett volt) agyának tömege a 80 grammot sem haladta meg, ami - semmi kétség - azt jelenti, hogy nem az eszéről volt híres a dínótársai körében. Körübelül 150 millió évvel ezelőtt élt, és az őslénykutatók úgy vélik, hogy mohákat, páfrányokat, zsurlókat, cikászokat, tűlevelűeket és gyümölcsöket fogyasztott, de rágóképessége nem lévén zúzóköveket is nyelt hozzá az emésztése megkönnyítésére.
A dinoszauruszok igazi "kozmopoliták". A Pangea minden részébe eljutottak. Húsz családjuk majdnem minden kontinensről előkerült. A dinoszauruszoknak, a repülő hüllőknek és a krokodiloknak közös őse volt. Nézzük a legzsarnokabb gyíkot, a Tyranoszauruszt!
Már a nevének jelentése is sokatmondó: Triceratops - ´három szarv arc´. Körülbelül 68–65 millió évvel ezelőtt élt Észak-Amerika területén. A nagy nyakfodorral és szarvakkal rendelkező, négy lábon mozgó, a modern orrszarvúéhoz hasonló testű Triceratops az egyik legkönnyebben felismerhető dinoszaurusz. Sok elképzelés született a Triceratops fejdíszeinek céljait illetően és jelenleg az udvarlás tűnik legvalószínűbbnek. Gondoljunk csak a XVI-XVII. század nyakfodort viselő hős szerelmeseire! Lássuk, mit tudunk még róla!
Az őshüllő olyan, többféle kategóriába tartozó állatok csoportját jelenti, amely segít a dinoszauruszok más korai hüllőktől való megkülönböztetésében. A levegőt meghódító első szárnyas lények a dinoszauruszokkal csak távoli rokonságban álltak. A magasból csaptak le zsákmányukra, de a negyedik ujjuk végétől a hátsó láb tövéig feszülő repülőhártyájukkal kilométereket tudtak siklani is...
A nyálcsorgás lehet valóban fogbetegség jele, ha az nem áll fenn akkor a nyálmirigygyulladás vagy nyálkő jöhet szóba, de azt szintén elég könnyen lehet diagnosztizálni. Ha a nyelés akadályozott és azért folyik a nyála, akkor szóbajöhet ideggyulladás a nyelést beidegző idegeknél, esetleg más általános betegség, pl. veseelváltozás, amely kísérő tünete lehet a nyálzás, étvágytalanság. Tovább és alaposabban ki kell vizsgáltatni őt, vérvétel és esetleg garatröntgen is szóba jöhet. Remélem, azért egy antibiotikumos kezelést kapott! Gondolom veszettségoltása rendben van. Ennyit tudok segíteni így a távolból...
Először a pórázhoz és a szájkosárhoz érdemes hozzá szoktatni. Ezt sétáltatás folyamán érdemes alkalmazni, hogy a kutya kellemes élménnyel kösse össze, az egyébként számára kényelmetlen dolgot. Ha már nem ellenkezik a szájkosár ellen, szépen sétál a pórázon, akkor érdemes kivinni a végállomásra, és az álló szerelvények között sétálni vele. Ha ezt jól tűri, fel lehet szállni egy még nem induló járműre és ott adni neki egy pár szem eledelt vagy virslit. Semmiféleképpen ne várd meg, hogy a vonat elinduljon. Csak szállj föl, meg le, akár egymás után többször is, sétálj vele az ülések között. Ha már ez jól megy, akkor meg lehet várni, hogy a motorokat be indítsák, aztán egy megállót utazni, majd visszasétálni, játszani a kutyussal. Lehetőleg ne egyedül próbálkozz. Ha most szánsz rá egy kis időt és energiát, később várni fogja a kutya, mikor utazhat megint, és nem lesz többé probléma a felszállás. Lényeg a fokozatosság! A kutya mindig egy jó élménnyel tudja összekötni a számára ismeretlen, félelmet kiváltó dolgokat. Sok türelmet és szerencsét a kutyádhoz!
Hét hetes korban véglegesen nem lehet még operálni a befelé forduló szemhéjakat, de fel kell ölteni őket, mert a szaruhártya tartós károsodását okozhatja. Később plasztikai műtéttel végleg meg kell oldani a panaszt.
Lehet, hogy a nem megfelelő alomból kiszálló por okozza a malacka kötőhártyagyulladását. Mindenesetre javaslom, hogy vigye állatorvoshoz, aki majd megvizsgálja a szemét és megfelelő kezelésben részesíti.
A felugrálásról úgy tudja leszoktatni, hogy a térdét kitartva, a kutyát ellöki magától. Ne tartsa a lábát folyamatosan magasan, csak amikor a kutya felugrik. Ha nem hagyja abba mégsem, akkor mindig kicsit erélyesebben lökje el magától. Mindig kísérje egy vezényszó ("nem, rossz, nem szabad!"). A kéz harapdálásával ugyanez a helyzet, csak rá kell ütni az orrára, és közben ("nem, fúj!") paranccsal megerősíteni.