1301. Kik azok a Dinoszauruszok?
A dinoszauruszok sorába minden idők legnagyobb hüllői tartoznak. A szárazföldi óriások mintegy 200 millió éven át voltak élet és halál urai a földön, pedig az agyuk nem volt nagyobb egy diónál...
A dinoszauruszok sorába minden idők legnagyobb hüllői tartoznak. A szárazföldi óriások mintegy 200 millió éven át voltak élet és halál urai a földön, pedig az agyuk nem volt nagyobb egy diónál...
A nagyjából autóbusz méretű Stegosaurus (4,5tonna felett volt) agyának tömege a 80 grammot sem haladta meg, ami - semmi kétség - azt jelenti, hogy nem az eszéről volt híres a dínótársai körében. Körübelül 150 millió évvel ezelőtt élt, és az őslénykutatók úgy vélik, hogy mohákat, páfrányokat, zsurlókat, cikászokat, tűlevelűeket és gyümölcsöket fogyasztott, de rágóképessége nem lévén zúzóköveket is nyelt hozzá az emésztése megkönnyítésére.
A dinoszauruszok igazi "kozmopoliták". A Pangea minden részébe eljutottak. Húsz családjuk majdnem minden kontinensről előkerült. A dinoszauruszoknak, a repülő hüllőknek és a krokodiloknak közös őse volt. Nézzük a legzsarnokabb gyíkot, a Tyranoszauruszt!
Már a nevének jelentése is sokatmondó: Triceratops - ´három szarv arc´. Körülbelül 68–65 millió évvel ezelőtt élt Észak-Amerika területén. A nagy nyakfodorral és szarvakkal rendelkező, négy lábon mozgó, a modern orrszarvúéhoz hasonló testű Triceratops az egyik legkönnyebben felismerhető dinoszaurusz. Sok elképzelés született a Triceratops fejdíszeinek céljait illetően és jelenleg az udvarlás tűnik legvalószínűbbnek. Gondoljunk csak a XVI-XVII. század nyakfodort viselő hős szerelmeseire! Lássuk, mit tudunk még róla!
Az őshüllő olyan, többféle kategóriába tartozó állatok csoportját jelenti, amely segít a dinoszauruszok más korai hüllőktől való megkülönböztetésében. A levegőt meghódító első szárnyas lények a dinoszauruszokkal csak távoli rokonságban álltak. A magasból csaptak le zsákmányukra, de a negyedik ujjuk végétől a hátsó láb tövéig feszülő repülőhártyájukkal kilométereket tudtak siklani is...
Egy jobb fotó segíthetne, erről a fotóról sajnos csak annyi látszik, hogy van ott valami, aminek vöröses az alja. Sajnos a gonopódium sem kivehető, azonban ha valóban hímről van szó, akkor már az is kisebb csoda, hogy még életben van, a "valami" elhelyezkedése alapján számomra gyanús, hogy a belek a hasfal egy gyengébb pontján átszakították a hal bőrét és azok türemkednek ki. Sajnos közelebbit a kép alapján nem tudok mondani, a gyógyulás pedig sajnos szinte biztosan esélytelen.
A Shih-Tzu az egy társasági és öleb (FCI 9 fajtacsoport) - legfeljebb azért hívják sokan jelzőkutyának, mert helytelen tartási körülmények és nevelési hiányosságok okán minden környezeti ingerre ugató, csaholó, nyüszítő kutyává vált, a jelenlegi európai populációnak egy jelentős része. Az Ön kutyájával is valószínűleg hasonló okoknál fogva alakulhatott ki a jelenség. A megoldások: - ember/kutya közös falka rangsorbeállítása - tartási körülmények optimalizálása - ingerek elleni deszenzibilizációs tréning - esetlegesen elmaradt szocializáció pótlása
A tengerimalacok a különböző bőrfertőzéseket sajnos bármikor összeszedhetik a szénából vagy akár a forgácsból, és mivel Hópihén nem voltak sebek, ezért nem tartom valószínűnek, hogy Csoki tőle kapta volna el. Egyébként az injekció általában elég hatásos rüh ellen, így szinte biztos, hogy Hópihe meggyógyult a kezelés után (viszont az injekció nem nyújt védelmet éveken át az újrafertőződés ellen).
Ha a cicája teljesen izolálva van a külső környezettől, kölyökkorában megkapta az alap védőoltásokat, és biztos, hogy nem fog többé kimenni, akkor nem igazán szükségesek egyéb oltások, azonban javasolt évente az 1-2-szeri féreghajtás. Ha fennáll a lehetősége, hogy egyszer még kinti cica lesz, akkor fontos az oltások évenkénti ismétlése, és pár hónappal a kiengedés előtt a veszettség elleni immunizálás is. Emellett létezik vakcina a macskaleukózis és fertőző hashártyagyulladás ellen is. Dr Fekete Richard
Ismert probléma, hogy vannak macskák, melyek alig, ill. keveset isznak. Ez esetenként jelenthet problémát (pl. vizelet besűrűsődése, húgykövességre való hajlam), de nem jelent feltétlenül rendellenességet, mivel a macskák vízgazdálkodása igen jónak mondható. Nevezetesen igaz, hogy néha keveset isznak, de a kutyákhoz vagy kiváltképp az emberhez képest igen "takarékosan bánnak" a vízzel, azaz kevés vizet veszítenek mindennapi életük során. Csak a talpukon izzadnak, és nem lihegnek még melegben sem (ha a macska liheg, akkor már gond van). Veséjük igen hatékonyan tartja vissza a vizet. Talán nem véletlen, hogy épp a veséjük az egyik legérzékenyebb "pontjuk". Ha azzal probléma van, akkor nagy a baj. A problémát tetézi, hogy a macskák igen érzékenyek a víz minőségére (ízére is). Nem kedvelik a kemény vizet. Ezért pl. az ásványvizeket sem igazán (ásványianyag tartalmuknál fogva azok kemény víznek számítanak). Ezért gyakran tapasztalhatjuk, hogy a vizet alig fogyasztó macskák előszeretettel isszák a pocsolyába gyűlő esővizet, pedig annak tisztasága megkérdőjelezhető. Mit tehetünk annak érdekében, hogy macskánk több vizet (folyadékot) vegyen magához? Mindenekelőtt hűvös, de nem hideg, friss vízzel kínáljuk. Az itatóedény mindig legyen tiszta, de az edény mosogatásához ne használjunk citrom vagy narancs illatú mosogatószert, mert azt a macskák kifejezetten utálják. Az itató edényt mindig nagyon alaposan öblítsük ki, ne maradjanak benne mosogatószer maradványok. Megpróbálkozhatunk levesek (húsleves) itatásával is. A tej ebből a szempontból nem alkalmas, mert sokkal inkább minősül takarmánynak, mint ivóvíz pótlásnak. Van, aki azt javasolja, hogy az eleséget kicsit meg kell sózni (akkor valóban szomjasabb lesz az állat), de húgykövességre való hajlam esetén ez a módszer nem ajánlható. A szaftos, nedves eleségek adása javasolható ilyen esetekben (kevesebb száraz eleség etetése), és kevés forralt (lehűtött) vízzel ezeket még tovább lehet hígítani. Fentiekre tekintettel egyáltalán nem baj (normálisnak mondható), ha a macska a szaftos eleség levét fogyasztja el előbb (szaporítsák meg egy kicsit ezt a szaftot vízzel felengedéssel).