1301. Kik azok a Dinoszauruszok?
A dinoszauruszok sorába minden idők legnagyobb hüllői tartoznak. A szárazföldi óriások mintegy 200 millió éven át voltak élet és halál urai a földön, pedig az agyuk nem volt nagyobb egy diónál...
A dinoszauruszok sorába minden idők legnagyobb hüllői tartoznak. A szárazföldi óriások mintegy 200 millió éven át voltak élet és halál urai a földön, pedig az agyuk nem volt nagyobb egy diónál...
A nagyjából autóbusz méretű Stegosaurus (4,5tonna felett volt) agyának tömege a 80 grammot sem haladta meg, ami - semmi kétség - azt jelenti, hogy nem az eszéről volt híres a dínótársai körében. Körübelül 150 millió évvel ezelőtt élt, és az őslénykutatók úgy vélik, hogy mohákat, páfrányokat, zsurlókat, cikászokat, tűlevelűeket és gyümölcsöket fogyasztott, de rágóképessége nem lévén zúzóköveket is nyelt hozzá az emésztése megkönnyítésére.
A dinoszauruszok igazi "kozmopoliták". A Pangea minden részébe eljutottak. Húsz családjuk majdnem minden kontinensről előkerült. A dinoszauruszoknak, a repülő hüllőknek és a krokodiloknak közös őse volt. Nézzük a legzsarnokabb gyíkot, a Tyranoszauruszt!
Már a nevének jelentése is sokatmondó: Triceratops - ´három szarv arc´. Körülbelül 68–65 millió évvel ezelőtt élt Észak-Amerika területén. A nagy nyakfodorral és szarvakkal rendelkező, négy lábon mozgó, a modern orrszarvúéhoz hasonló testű Triceratops az egyik legkönnyebben felismerhető dinoszaurusz. Sok elképzelés született a Triceratops fejdíszeinek céljait illetően és jelenleg az udvarlás tűnik legvalószínűbbnek. Gondoljunk csak a XVI-XVII. század nyakfodort viselő hős szerelmeseire! Lássuk, mit tudunk még róla!
Az őshüllő olyan, többféle kategóriába tartozó állatok csoportját jelenti, amely segít a dinoszauruszok más korai hüllőktől való megkülönböztetésében. A levegőt meghódító első szárnyas lények a dinoszauruszokkal csak távoli rokonságban álltak. A magasból csaptak le zsákmányukra, de a negyedik ujjuk végétől a hátsó láb tövéig feszülő repülőhártyájukkal kilométereket tudtak siklani is...
Ez normális állapot. 5-6 hónapos korukban váltják a szemfogaikat, és ez a tejfogak kiesésével jár.
A kiváltó okot kell megszüntetni. A kutyák rendszerint azért szöknek meg, mert a kinti világ érdekes és jó. Lehet büntetni, amikor kimegy, de ez a megoldás azért nem igazán jó, mert a kutya ilyenkor valószínűleg rendszeresen jó élményben részesül és erről csak úgy szoktatható le, ha az esetek 100%-ában büntetjük. Ha csak néha kapjuk rajta, néha viszont nem (pl. amikor nem vagyunk otthon), akkor a kutya újra és újra meg fogja próbálni. A kutya ezen szokásán változtathatunk, ha rendszeresen elvisszük sétálni és alaposan lefárasztjuk. Attól, hogy a kutyánk kertben él, ugyanúgy szüksége van a kinti környezetre. Azonban a legegyszerűbb megoldás (és legköltségesebb is): erősítsük meg a kerítést, oly módon, hogy a kutya ne tudjon kimenni és gyakran sétáltassuk!
A kb. 3 óra, általánosságban minden 8 - 16 hetes kutyára igaz, de sok múlik a táplálék és folyadék felvétel rendjén és mennyiségén, no és nem utoló sorban a szobatisztaságra szoktatás hatékonyságán. A napi 3 sétálás elegendő, de a csak napi 3 alkalommal a természetes környezetben való ürítés biztosítása és a csak napi 3 alkalommal való foglalkozás, játék, tanítás - a kezdeti hetekben kevés. A kölyök és fiatal kutyától illózió elvárni, hogy egyszer napközben 8 - 10 óráig, egyszer pedig éjszaka 6 - 8 óráig ne ürítsen !!! Ajánlom figyelmébe, Jean Coppendale: Kölyökkutyák (Alexandra) című könyvét
Mindenekelőtt jó előre tisztázni, hogy a sürgős segítség kérésnek nem ez a módja!! Gyanítom, hogy az állatnak van kezelő állatorvosa (nem csak azért, mert ez kötelező manapság), aki - ha mást nem - az oltásait beadta. Ilyenkor őt kell telefonon megkeresni, vagy - a nem közelben lévő állatorvosok közül - valakit felhívni (ki tud-e jönni, vagy tudja-e fogadni a beteget). Ha ő éppen nem tud segíteni, minden bizonnyal tud ajánlani másik állatorvost. Nem győzöm újra meg újra leírni, hogy állatainkkal kapcsolatban ugyanúgy kell eljárnunk, mint családtagjainkkal (gyerek, szülő, testvér, stb.). Mert felelősséggel tartozunk értük. Mégpedig már büntetőjogi felelősséggel is. A fialás normál körülmények között probléma mentesen zajlik le. De vannak esetek, amikor nem. Ezért a fialás várható időpontjára tekintettel a minimum az, hogy felvesszük a kapcsolatot egy állatorvossal, aki szükség esetén segítséget tud nyújtani ebben az időszakban. Ha közel van, ha távol. A távolság ebben az esetben nem mentőkörülmény! Ha pedig nem megoldható, hogy az állatorvos menjen ki (nehéz ellés esetén amúgy is jobb, ha műtő közelben van az állat), akkor a fialó állatot kell az állatorvoshoz vinni. Azaz: problémásnak látszó esetben autóba kell ülni, és el kell vinni a legközelebbi szolgálatban lévő állatorvoshoz az állatot. A vemhesség alatt hozzáértéssel kell tartani, kezelni a vemhes állatot, hogy a fialás minél simábban menjen. A nem megfelelő előkészítés elhúzódó elléshez, fájásgyengeséghez, ezen keresztül a magzatok elhalásához is vezethet, az anyaállat toxikózisáról, kimerüléséről nem is beszélve. Ilyenkor a fialás elhúzódhat, ezzel veszélybe sodorva a magzatokat és az anyát is. Ekkor már csak a szakszerű állatorvosi beavatkozás, szükség esetén a császármetszés segíthet. Szerencsés esetben az anyaállat néhány óra alatt kicsit kipiheni magát, és folytatja a fialást. Ilyenkor azonban lényegesen nagyobb a magzatelhalás veszélye. A fájásgyengeségre, elhúzódó fialásra nincs házilagos segítség!
A kutya viselkedése valószínűleg az emberként való kezeléséből, elkényeztetésből, neveletlenségből, a hiányzó hierarchikus falkasorrendből ered. Ezek kezelésére megoldására egy helyszíni megfigyelés és felmérést követően jó hatékonyságú tréning módszerek vannak. A csitítás továbbra sem fog eredményre vezetni ! Az én kérdésem: az ajtó melyik oldalát kaparja a kutya ? Mind a két lehetőségre vannak tréning módszerek a leszoktatáshoz, - csak különbözőek.