2886. Vérszékelés a macskáknál, avagy a macskameléna
A melena, vagy gyomorvérzés egy igen súlyos, akár halálos betegség lehet, amelyet nem szabad elhanyagolni.
A melena, vagy gyomorvérzés egy igen súlyos, akár halálos betegség lehet, amelyet nem szabad elhanyagolni.
A kutyánk voníthat, mikor erre legkevésbé számítunk: amikor játszunk egy dallt a zongoránál, amikor egy tűzoltóautó szirénája felcsendül, vagy ha a kutyánkat egyedül hagyjuk egy idegen helyen. A vonyítás a kutya farkas ösztöneire emlékeztet bennünket.
Hogyan tud a természetgyógyászat, macskád egészségére - és a te pénztárcádra is - jótékony hatással lenni? Derítsd ki...
Sokan gondolják, hogy ártanak a macskának, ha nyers húst adnak neki, míg mások szerint akár betegsége megelőző hatása is lehet...
Macskák esetében a dermatophytosis-os megbetegedések 95%-nak hátterében az M Canis gomba áll. Az állatok a gombát leggyakrabban különböző megfertőzött tárgyakról, mint például a nyíróeszközökről, ágyneműből, vagy más állatoktól kaphatják el.
Ezt sajnos látatlanban nem tudom megválaszolni. Számos dolog okozhatja, például húgyúti fertőzés, fejlődési rendellenesség, daganat (ez utóbbi nem valószínű ilyen fiatal korban). Javaslom, hogy forduljon állatorvoshoz.
A macskák nem tudnak úgy köpni, mint az ember, ez valami más hang lehet. Azt, hogy 8 év alatt sem tudta megszokni a porszívó hangját, megértem, mert nekem sem sikerült ez majd 45 év alatt. Ráadásul porszívózáskor még mindenki kiabál is, hogy túlharsogja a porszívót. Persze hogy sok ez egy érző szívnek!
Legyen türelemmel, meglátja, holnap már jobb lesz a helyzet. Az új helyre kerülés komoly változás a kiscica életében, önmagában is egy nagy stressz, amit nem mindegyik tud egyformán feldolgozni magában. 1-2 nap után azonban, ha egészséges, már javulnia illenék ennek az állapotnak, és a cicának el kell kezdenie felfedeznie az új környezetét. Ha ez nem így lenne, meg kell mutatni állatorvosnak, mert lehet, hogy beteg, és emiatt bágyadtabb a kelleténél.
Cicájának valószínűleg macskanáthája van. A betegség nem gyógyítható, azonban kölyökkorban két oltás beadásával megelőzhető. A tünetek az immunrendszer gyengülésével felerősödnek. A betegség idővel az állat halálát okozza. Célszerű lenne megmutatni egy állatorvosnak, aki elmondja a lehetőségeit és azt követően eldönthetik, hogy kezeltetik -e.
Az agapornis fajok egyedeinek ivarára lehet következtetni a testalkatból, tollazatból is (a hímek nyurgábbak, faroktollazatuk "V" alakban záródik, a tojók testesebbek, faroktollazatuk "U" alakú). Rózsásfejűek esetén a tojók fejének nagyobb hányadár borítja piros (vagy mutációtól függő egyéb) színű toll, de ehhez összehasonlítási alap kell. Ez persze nem 100%-os támpont, mivel a különböző fészekaljból származó madarak genetikai adottságai eltérőek, a színhiányos (albínó, lutínó), vagy a beltenyésztett madarak általában gyengébb testalkatúak. A faroktollazat is töredezhet, összekuszálódhat, ha a madár szeret a rácson mászkálni. A legbiztosabb ivarmeghatározást a medencecsont távolsága adja. Ha a két egymással szembeni csont összeér, vagy max. 2mm távolságú, akkor nagy valószínűséggel hím, ha a távolság nagyobb, akkor tojó a törpepapagáj. Persze kivételek mindig lehetnek, miként egy madarász barátom emlegette a nagysándor papagájok ivarfelismerése kapcsán: "láttam már nagy fejű tojót, és kis fejű hímet". A madarak színe nem befolyásolja a párba állást és szaporodást, ha ugyanarról a fajról van szó. A különböző agapornis fajokból összeállított párok is képesek utódokat világra hozni, de ezek nem minden esetben továbbszaporíthatók(pl.: fischeri /szemgyűrűs/ x feketefejű /szemgyűrűs/=hibridje továbbszaporítható; fischeri x rózsásfejű=hibridje általában nem szaporítható tovább az eltérő kromoszóma szám miatt, de kivételes esetben két hibrid is létrehozhat utódokat)