A mézrabló erszényes (Tarsipes rostratus)

A mézrabló erszényes egy kis éjszakai erszényes, amely kizárólag nektáron és virágporon él. Életmódjuk is eltér az emlősökétől. Eddig még egyetlen őskori leletet sem találtak, amely hasonlított volna a mézrabló erszényeshez, ami nagyon egyedivé teszi ezt a kis állatot.

Imádja a nektárt

A mézrabló erszényes megjelenése

A mézrabló teste alkalmas a mászásra, mivel a farka hosszabb a testénél, így jól tud manőverezni az ágak között. A mézrabló erszényes nagyon kicsi, testhossza csupán 4-9 cm, farka 5-10 cm, és a testsúlya is csupán 10-20 gramm között mozog, tehát még egy virág szára is megtartja. A szőrzete a pirosastól a szürkéig változik, az állat alsó fele általában élénkebb színű.

Életmódja

A mézrabló erszényesek a nappalt alvással töltik egy búvóhelyen, vagy a növények közt, és alkonyatkor jönnek elő.

A mézrabló erszényes kizárólag gyümölcsnektárral és virágporral táplálkozik, hosszú orrát és a vékony nyelvét arra használja, hogy a virágok mély részeit is elérje. A farka sokat segít a virágok elérésében – egyetlen ágacska sem törik le a mézrabló erszényes súlya alatt, és néha a farkukkal kapaszkodva lógnak, és úgy szívják ki a virágból a nektárt. Ennek az állatnak a nyelve meglehetősen hosszú, eléri akár a 3 cm-t is, ami segíti a táplálkozásban.

A mézrabló erszényes szaporodása

A mézrabló erszényeseknek nincs meghatározott párzási időszakuk, jóllehet a kölykök többsége áprilisban és májusban jön világra, amikor sok a táplálék. A vemhesség ideje kb. egy hónap, és 2-3 utód születik, akik az anya erszényében élnek és táplálkoznak. Körülbelül 8 hét után elhagyják az erszényt, de továbbra is függnek az anyjuktól. Az anya elhagyott fészkekben vagy faodvakban hagyja őket, és rendszeresen visz nekik ételt. Később követik az anyjukat, és megtanulnak táplálékot szerezni maguknak. A mézrabló erszényesek 6-7 hónapos korukban érik el az ivarérettséget, az élettartamuk pedig 2-2,5 év.

Orra és nyelve is rendkívül hosszú

Nincsenek veszélyben

Mivel a mézrabló erszényesek Ausztrália délnyugati részein élnek, nem kell menedéket építeniük maguknak, mert elterjedési helyükön általában nincs hideg. Amikor hideg van, akkor csapatokba verődnek, és egymást melegítik. Az emberek sem jelentenek számukra fenyegető veszélyt. A mézrabló erszényesek az ausztrál erdők legédesebb és legbékésebb lakói.